A francia politikát figyelve van okunk eltűnődni azon, hogy a változás szele söpör végig Franciaországon, vagy csupán felhevült hangulatról van szó? Jacques Chirac parkolópályára kerülésével ugyanis óriási lendületet vett az elnöki székért folyó kampány. Chirac kórházba szállítása után pár órával mindkét kihívója – Nicolas Sarkozy, jelenlegi belügyminiszter, és Dominique de Villepin, aktuális miniszterelnök, - kijelentette, hogy semmi sem tántoríthatja el őket a választásokon való megmérettetéstől. Pedig Franciaországnak jelenleg pont nem erre lenne szüksége, hanem sokkal inkább egy az ország helyzetét érintő éles vitára - olyanra, mint amilyen Németországban bontakozott ki a szeptember 18-i választásokat megelőzően. A 10 százalékos munkanélküliséggel és az 1,5 százalék alatti növekedési mutatókkal „büszkélkedő” országban azonban nem sok jele mutatkozik a reformoknak. Így a Chirac támogatását élvező de Villepin által szeptember 1-jén benyújtott csomag sem igazolta a korábban hozzá fűzött reményeket. Az adótörvény módosításával csupán az ország tehetősebb állampolgárainak teherviselésén könnyítettek, a munkajogi szabályozások terén pedig a reformcsomag továbbra is érvényben hagyta az elbocsátási procedúrára vonatkozó szigorú előírásokat, melyek felszámolása nélkül a munkáltatók nem fognak újabb munkaerőt alkalmazni. De a nemzeti gazdaság csaknem felét kitevő közkiadások se kerültek visszavágásra. „A választások előtt senki sem akar ezekhez nyúlni” – véli egy francia politikai elemző, ami azonban nagyon szomorú. A jelöltek ugyanis legalább annyival tartoznak a francia szavazópolgároknak, hogy elmondják, milyen problémákkal küszködik az ország, és ők mit szeretnének tenni felszámolásuk érdekében. Eddig azonban nagyon keveset tudtak felmutatni.