Világgazdasági növekedés

A világgazdasági növekedés az elmúlt két esztendőben tanúsított, 4% körüli növekedésével robusztusnak nevezhető. A tendencia mögötti legerősebb hajtóerő Észak-Amerika gazdasági teljesítménye, amelynek része ugyanakkor az Egyesült Államok rekordösszegű deficitje is. Az a gazdasági egyensúlytalanság, amelyet ez az erős teljesítmény eredményez, a legnagyobb kockázatok egyike, a valutaváltási árfolyamokra gyakorolt hatásának köszönhetően. Az erős növekedéstől kialakult függési kényszer az olajárak emelkedéséhez vezetett, amely 48 dollár körül állapodott meg. Ez a magas olajár ugyanakkor a gazdasági növekedés világtendenciáinak lassulásához vezet, elsősorban a fokozott energiafüggőségű államok gazdaságára gyakorolt hatásán keresztül (ez a hatás az olajtermelő országok és a felvevőpiacok közötti kapcsolatrendszer „betegségében” is megjelenik). Összességében e kutatás eredményei szerint a folyamat eredményeképpen az Egyesült Államok gazdasági növekedése évente 1%-kal csökken majd a következő három esztendőben. Ugyanezen periódus alatt az euróövezetben a növekedés 0,15%-os mérséklődése prognosztizálható. Az infláció az érintett országok túlnyomó többségében emelkedni fog, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, ezen keresztül pedig további negatív hatást gyakorol az euróövezet gazdaságára is a dollár árfolyamán keresztül.

A magas olajárak új típusú vitákhoz vezethetnek ugyanakkor a jelenség jövőjéről. Amennyiben a mai magas árak tartósnak bizonyulnak, a leginkább energiafüggő gazdaságok, így Kína és az USA aggodalmai nőni fognak. Az árak további 10 dolláros növekedése pedig a növekedés csökkentésén keresztül ugyanezt idézheti elő az összes OECD-tagországban. Nem számíthat pozitív eredményekre a világ legnagyobb nem OPEC-tag olajtermelője, Oroszország sem, hiszen a jelek szerint igazolódnak a félelmek, amelyek alapján az ország nem képes a növekvő világkereskedelmi igény kiszolgálására.

Egy további, 10 dolláros árnövekedés hatásai

A jövendő folyamatok megfelelő kezelhetősége érdekében érdemes egy esetleges további áremelkedést modellezni. Ebben az esetben a teljesítménynövekedés az euróövezetben 0,2%-kal csökkenne évenként, ám ezt megelőzheti egy egyéves, sokkhatással magyarázható, s nem kevesebb, mint 0,5%-os csökkenést hozó első esztendő is. Az Egyesült Államok gazdasági növekedésének üteme minden korábban tapasztaltnál alacsonyabbra süllyedhet, elsősorban növekvő olajfüggősége okán, amely az euróövezetét is jócskán meghaladja.

A tartósan magas ár a megtakarítások és a beruházások közti egyensúly felborulását eredményezheti az OECD tagországaiban, mivel az olajtermelőktől származó energiaimportra a korábbinál nagyobb összegeket kell fordítaniuk.