2001-ben Oroszország radikálisan csökkentette személyi jövedelemadójának (personal income tax, PIT) mértékét, egykulcsos rendszert vezetve be az igen alacsony, 13%-os szinten. A következő, 2002-es évben a PIT-ből származó állami jövedelem 26%-kal növekedett. Ez a siker óriási visszhangot váltott ki a politikai döntéshozók körében, s az intézkedést az elmúlt évek legfontosabb reformjává emelte.

Ugyanakkor a siker mögött álló okok indokolatlanul kis mértékben szolgáltak kutatások alapjává. Ez a kutatás azt a kérdést igyekszik feltenni, mely szerint valóban a magas állami bevételek adják-e a reform elsődleges fontosságát? Feltételezésünk – s kutatási eredményeink – szerint ugyanis a bevételi oldal növekedése nem szükségszerű, még ilyen radikális változtatásokat követően sem.

Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy a PIT reformja nem kezelhető különálló egységként, hanem a vele párhuzamosan végrehajtott, teljes munkaadóztatási reform koncepciójába illeszkedett, s szorosan kapcsolódnak hozzá a munkaerő-kínálat és a bérezés aktuálisan jellemző arányszámai. Másodszor: nem feledkezhetünk meg arról, hogy közvetlenül a reform végrehajtása után még nem volt előre tudható (vagy akár csak alaposan feltételezhető) a PITbevételek radikális növekedése. A kiszámíthatatlanságot jól bizonyítja, hogy a kutatás szerint a bevételek növekményének legnagyobb része azon rétegektől származott, akiket a reform egyébként csupán viszonylag kis mértékben érintett. A bevételek növekedése egyértelműen szoros összefüggésben állt ugyanakkor a vállalati, ill. magánszféra változékony bérszínvonalával.

A reform nem gyakorolt szükségszerűen erős hatást a foglalkoztatottsági rátákra. A magas árszínvonalú munkaerő alkalmazási szintje ennek megfelelően csekély kapcsolatot mutatott a reformmal. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a változtatások ne eredményeztek volna jelentős hatást a piaci viselkedésekre. Hiszen elsősorban maga a reformot követő adófizetési hajlandóság növekedése eredményezte a nagyobb bevételeket.