« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Aki megalkotta Angliát
The Man Who Made England
By Germaine Greer
The Spectacor, 23 April, 2005


Az apám úgy lett angol, ahogyan megérkezett az országba. Ausztrál földön született és tanult, majd hazatért az óhazába, s angolként kezdett gondolkodni, hinni, élni – akár egy brit földön született angol. Az „őslakosság” számára persze sokáig nyilvánvaló maradt, hogy „bevándorlóról” van szó, az otthoni ausztrálok szemében azonban ugyanolyan angollá vált, mint bármelyik szigetországi. Az apámnak bajusza volt – mint akkoriban minden hivatalnoknak az országban. Rajongott Angliáért, és igazán felnézett rá.

Az 1930-as évek angol ideálját a mozifilmek közvetítették. Az ország olyan széles körben ismert sztárokat vonultatott fel, mint Robert Donat, John Mills, Dennis Price vagy éppen David Niven – mindannyian fiatal és ambiciózus, céljaikat öntudatosan megvalósító polgárok voltak sasorral, mélyen ülő szemekkel és sötét hajjal. Akár az apám. Az apám, aki Launceston tasmán városkájában látta meg a napvilágot, dolgos és a helyi közösségben köztiszteletnek örvendő szülők gyermekeként. Szüleit korán elveszítvén az apám alig tudott arról, hogy nagyszüleim maguk is a brit szigetekről származtak – az egyébként olyannyira szokásos angol öntudat így eredendően hiányzott belőle. Egyáltalán nem érezte, hogy különösebben számítana, hol született, vagy a szülei hol születtek. Főként, hogy kedvenc szerzője, Nigel Dempster, akit az angol irodalom egyik legnagyobbjaként tartanak számon, maga is Ausztráliában született.

Az angol ember márpedig eltér a brittől. Az ember, aki angolként definiálja magát, nem érez személyes kapcsolatot az egykori birodalom vagy éppen a mai Nemzetközösség eszményeivel. Igen erőteljesen kötődik azonban a közvetlen környezetéhez, ismeri és imádja azt, fizeti az adóját, és éli a saját életét. Ennek a tradicionális angolnak a mentora – félreértés ne essék – nem napjaink embere. Ez a mentor William Shakespeare. Az ő nevéhez kötődik a Walesszel és Skóciával kiegészült, kerek és autonóm Anglia megfogalmazása az identitásban (III. Richárd c. dráma), tőle származik az angol gunyoros és kissé őrült világszemléletének kinyilatkoztatása. Shakespeare angolja szakít Viktória királynővel, távol áll a kontinentális Európa habitusától. Mindig fontosnak tartja ellenben a felhőtlen mulatságot. Az angol karaktere olyan, amely a világ összes többi népétől alapjaiban különbözik, s ez meg is látszik, amikor találkozik egy-egy kontinentális európaival vagy éppen amerikaival. Hogy ma is mennyire igaz ez a kép, mi sem bizonyítja jobban, mint a pápa halálához tanúsított különleges hozzáállás: az angol abból is előszeretettel csinál viccet, ami más számára szent és sérthetetlen.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány