Mindannyian jól ismerjük a Szilíciumvölgy (Silicon Valley) nevét. De mi a helyzet a cambridge-i Silicon Fennel? Vagy a Glasgow közeli Silicon Glennel? Hogy a franciaországi Côte du Siliconról már ne is beszéljünk…

S mindez csupán pár kiragadott példa Európa késői 90-es években létrehozott innovációs vidékeinek sorából. Az elmúlt években Helsinkitől Münchenig számos térség megpróbálta létrehozni a saját fejlesztési csomópontját, mintául véve a kaliforniai Völgy történetét. Pedig néhány esztendővel ezelőtt, ha valaki azt emlegette volna, hogy Európa hamarosan versenyre kel majd az Egyesült Államok és KeletÁzsia hasonló törekvéseivel, minden bizonnyal csupán rossz viccnek minősítettük volna a feltételezést.

„A technológiai központ az a hely, ahol egy üzleti tervből képes vagy egy kitollasodott vállalkozást létrehozni egyetlen hét alatt” – vallja Danny Rimer, az Index Ventures londoni szakértője. „E definíció alapján a világon csupán két valódi technológiai központ létezik: a Szilícium-völgy és Izrael” – teszi hozzá. Európának a szakértők egybehangzó véleménye szerint valóban komoly akadályokat kell legyőznie, ha a vezető technológiai hatalmak nyomába kíván eredni. A gond – számos bennfentes szerint – egyelőre az elképzelések koncepciótlanságában keresendő. Cambridge, amely az öreg kontinens első számú technológiai központja, mindössze hatodát teszi ki a Szilícium- völgynek a földrajzi területet és a kisvállalkozások számát tekintve egyaránt.

Nem kevésbé beszédes tény, hogy az itt székelő vállalatok közül egyedül csak az ARM tudott globális vezető szerepre szert tenni a saját iparágában (amely egyébként a cell phone fejlesztés). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Európa ne rendelkezne kiváló technológiai cégekkel. Ám összességében a világ 20 legértékesebb fejlesztővállalata közül mindössze három található a kontinensen. Az ún. dot-com boom (az internetes vállalkozások robbanásszerű megnövekedése – a szerk.) ideje alatt Európa nem volt képes felmutatni saját úttörőit – mint amilyennek Amerikában az eBay vagy az Amazon.com bizonyult. A egyik legnagyobb nehézséget a 25 különböző adórendszer jelenti. A feltöredezett piac hasonlóan megkerülhetetlen akadály. Mivel egy-két kivételtől eltekintve e gátak az egyébként ragyogó elképzelések halálát jelentik, sok fejlesztő az Egyesült Államokban próbál szerencsét, amely tény a minőségi szürkeállomány csökkenését is eredményezi – ezt nevezik az öreg kontinensen (nem túl korrekt módon) agyelszívásnak.

Természetesen nem kizárólag rossz hírek érkeznek Európából. Például a mobilkommunikációban a kontinens jó eséllyel pályázik a vezető szerep kivívására. Az ún. régi Európa munkaerő-piaci reformjával, valamint képzési rendszerének átalakításával más területeken is képes lehet az előrelépésre. Ráadásul az internet elterjedése valószínűleg a földrajzi központok szerepét is csökkenti majd a jövőben. Fejlesztési irányvonalak léteznek Európában, hiszen már most igyekeznek kiemelten kezelni például a nano- és biotechnológiát. Ha elég áldozatkészek, sikerülhet nekik – ellenkező esetben a lemaradás hosszú távon fennmarad.