A demokraták lassacskán kénytelenek beismerni: a republikánusok sikeresebbnek bizonyulnak az összes korábbi liberális felségterületen, az adópolitikában, az egyéni lehetőségekre építő társadalompolitikában, és sorolhatnánk. Végül azonban a Demokrata Párt is rákényszerül, hogy őszinte vitába kezdjen ezeknek az egykor sikeres prioritásoknak a visszahódításáról. Ez a kihívás – bár ma még nemigen ismerik be – nagyobb bármiféle frázisok vagy szavak ügyes használatánál. Olyan alapvető kérdésekben kell definiálniuk önmagukat, amelyek az Egyesült Államoknak egészen az alapításáig nyúlnak vissza. Az ilyen elvi alapkérdésekhez való hozzáállás az elmúlt évszázad legnagyobb részében ösztönösen és helyesen működött a részükről, azonban az elmúlt tíz esztendő során mintha uralkodóvá lett volna megnyilvánulásaikban a technokratizmus, s ezzel párhuzamosan a republikánusok váltak az értékelvű politizálás kizárólagos megtestesítőivé.

Négy alapvető amerikai élmény létezik. Az első kettő a reményről, míg a második kettő a félelemről szól. Az első történet az egyéniség diadalmáról szól, és egy fiatal, keményen dolgozó férfiról mesél, aki kockáztat, hisz önmagában és mindezzel vagyonra, hírnévre, dicsőségre tesz szert. A mondanivaló az, hogy kellő erőfeszítéssel és bátorsággal az Egyesült Államokban ez mindenkinek sikerülhet. A második alapélmény a szeretetteljes, jótékony közösségé. Ez a szomszédságok, a barátságok története, ahol saját lendületünket és sikerünket a köz javára ajánljuk föl. A puritánok legkorábbi közösségeire már jellemző volt mindez. A harmadik élmény a külvilág felé mutatott egység. Az Egyesült Államok története a kívülről jövő veszélyek irányába tanúsított bátor és egyedülálló kiállás. Az amerikai demokráciába vetett hit, amely erősebb a Gonosz bárminemű megnyilvánulásánál. Végül a negyedik mese a csúcsok rothadásáról szól; az elitek korrupciójáról, dekadenciájáról, felelőtlenségéről. Ez az állampolgár elleni folytonos összeesküvés története, s megannyi közismert, kétes történelmi alak által az amerikai történelemben betöltött szerep.

Mindezekről az amerikaiak az államok alapításától kezdve mély vitákat folytatnak egymás között. Ha ma valamely politikai platform ebből a vitából részt kíván szakítani, nem elég egy jó képességű szónokot vagy beszédírót találni, akit az elvi kérdések tárgyalásakor frontvonalba küldünk. Bizonyítanunk és deklarálnunk kell, hogy hiszünk abban, amit e kérdések kapcsán hangoztatunk. Az emberek, az amerikai polgárok ezekben a kérdésekben elsősorban nem a megosztottságot várják, hanem az elismerésüket. Azt, hogy ne legyen kérdés: a jóért küzdünk és őrizzük, míg a rossz ellen összefogva győzedelmeskedünk. A demokratáknak van tapasztalatuk ebben, hiszen a világháború alatti és utáni – éppen e kérdések körüli – belső folyamatok élére álltak. Azután pedig folytatták, hiszen a 60-as években például a négy közül az utolsó alapélményt állították politikájuk középpontjába. Majd lassacskán mintha elveszítették volna a talajt. Pedig van mire alapozni egy új liberális politikát.