Ez a tanulmány a termelőegységek regionális együttműködési magatartását, valamint kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységük hatékonyságát igyekszik górcső alá venni – mindezt tizenegy európai régió adatainak közelebbi vizsgálatával. Az általános viselkedés közötti különbségek a kutatás-fejlesztés eredményességében is eltérő eredménnyel járnak a különböző régiókban.
A vizsgált európai régiók
A vizsgált két folyamat az ipari tevékenységnek olyan jelentős összetevői, hogy a közöttük lévő kapcsolat vitathatatlan. Mindazonáltal a kutatás-fejlesztés szerepe a regionális együttműködésekben nem mondható tisztának és egyértelműnek. Annak ellenére sem, hogy a k+f együttműködés a fejlesztési folyamatok szakirodalmában megkerülhetetlen helyen szerepel.
Ezeknek a fejlődési folyamatoknak ugyanakkor legalább ennyire fontos tulajdonságuk, hogy régiónként eltérnek egymástól. A kérdés tehát az, hogy az interregionális különbségek mekkora és milyen hatást gyakorolnak a kutatás-fejlesztési folyamatokra? A fejlesztésben folyó együttműködés mennyiben hat ki a régió általános fejlesztési folyamataira?
A kutatás eredményei alapvetően nem igazolták azt a tézist, amely szerint a regionális attitűdnek döntő hatása lenne a fejlesztési folyamatok minőségére, intervallumaira, hatékonyságára. Szintén nem bizonyított, hogy az együttműködés önmagában pozitív hatást fejtene ki a kutatás-fejlesztésre. Ezen felül ugyanakkor az együttműködés eredményessége nagyban függ a helyi (strukturális) hálózatok minőségétől. Természetesen a kooperáció is az innovativitás közötti kapcsolatnak nem ez az egyetlen meghatározója, így annak kutatására egyetlen megközelítés elégtelen.
Felmerül a kérdés, hogyha a k+f együttműködés a fejlesztésben nem tölt be különösen fontos szerepet, akkor melyek a folyamat meghatározó elemei? Az egyik ilyen tényező a munkaerő mobilitása és frissítési, cserélési lehetőségei. Egy másik különösen fontos elem az oktatási rendszer, elsősorban a munkaerőt képző felsőoktatási intézmények. Az ezek által kifejtett hatás ugyanakkor sajnos sokkal kevésbé mérhető empirikus úton.