A közpolitika (public policy) általánosságban előmozdítja a piaci folyamatokat. Legtöbbször még irányítja is azokat. Az állam a közpolitikán keresztül képes arra, hogy magánjellegű kapcsolatai segítségével konstruktív szerepet játsszon a társadalom egyéni céljainak megvalósításában – amelyeket ugyanakkor az egyének képtelenek segítség nélkül elérni.
Ezen tanulmány szerint a közpolitika hatásköre szélesebb az evolúciós (fejlődésközpontú) közgazdaságtan megközelítésében, mint a neoklasszikus nézőpont esetében, amely szerint a kormányzat közvetlen irányítási képessége a gazdasági rendszert illetően erősen korlátozott.
Az állam szerepének tanulmányozása egy általános empirikus és egy szektor-orientált megközelítésben ragadható meg leginkább – mely szemszögeket a fejlődésközpontú közgazdaságtan képviselői hosszú ideje előszeretettel alkalmazzák. A szektor-orientált megközelítés fő terepei a technológiai-, a tudományos-, a környezet- és az ipari politika.
E tanulmányban összegzett kutatások három fontos eredményt céloznak: az állam szerepének tipológiáját minden perspektívának megfeleltetve; az evolúciós közgazdaságtudomány vonatkozó tételeinek próbára tételét; végül pedig egy lehetséges fejlődő közpolitika körvonalainak felvázolását.
Az állam neoklasszikus szerepétől a fejlődésközpontú perspektíváig
A neoklasszikus elméletben az állami beavatkozás legitimációja két dologra támaszkodik. Egyrészt az általános törvényi és gazdasági programra, amelyet az 1960-as és 70-es évek során fejlesztettek ki a neoklasszikus közgazdaságtan institucionalista képviselői. Eszerint az állam egyik szerepe a definiálás és formázás a törvényhozáson és a bíráskodáson, a vállalatok és egyének gazdasági tevékenységének keretbe foglalásán keresztül. Az állam határozza meg tehát a játékszabályokat. Nem játékos, viszont bíró. A fogyasztók felé informáló szerepet is betölt a minőség ellenőrzésén keresztül. Utóbbihoz kapcsolódóan szintén az államra hárul az indokolt büntetések kiszabásának ill. azok kikényszerítésének garantálása.
Másrészt az állam feladata egyes piaci elégtelenségek illetve meghibásodások, kudarcok korrekciója is – amely szándékos és közvetlen piaci beavatkozást jelent, szemben az előző szerepkörökkel. Ilyen piaci „meghibásodások” katalizátoraiból alapvetően három típust különböztethetünk meg: a monopólium létrejöttét, a közösségi javakat és a külső (külföldről származó) behatásokat. Hozzá kell tennünk, hogy két évtizeden keresztül a befejezetlen piaci struktúrák és a tökéletlen piaci információk egy további instabilitási tényezőt jelentettek. Mindezek során az állam alkalmassá és kívánttá vált a beavatkozásra, mert az egyének nem tudták megvédeni magukat a piac kiszámíthatatlanságától ill. a piaci szereplők megbízhatatlanságától. E jelenségek oka a piaci szereplők részéről fennálló kölcsönös opportunizmus.
A piaci mozgások ára végül hierarchiát hoz létre. Ezeknek az áraknak a minimalizálása érdekében ugyanakkor a piaci szereplők ill. egyének egy irányító és korlátozó hatalmat igényelhetnek. Ez lehet az állam. Az államnak három prioritása lehet: a hatalom az adó beszedésére, a hatalom az előírásokra és a hatalom a büntetésekre – valamint (és esetünkben ez a lényeges) erősebb képesség a piaci mozgások költségeinek leszorítására, mint amilyennel maga a piac rendelkezik. Ehhez járul még a piaci együttműködés előmozdítása, a piaci hálózatok kiépítésére valamint a kooperációra való ösztönzés.
Az állam, mint a piaci folyamatok előmozdítója
Neoklasszikus megközelítés | Fejlődésközpontú megközelítés | |
---|---|---|
Miért kell az államnak intervencionistának lennie? | Definiálni és formálnia kell a törvényhozáson és a bíráskodáson keresztül. Meg kell határoznia a piaci tevékenységek kereteit. Ki kell javítania a piaci hibákat. | A túlzott kiszámíthatatlanság miatt, amely az optimális gazdasági pályát övezi. |
Az állami beavatkozás kontextusa | Tökéletlen információk (asszimetria), kockázatos vagy kiszámíthatatlan közeg, anyagi racionalitás | Tökéletlen információk (asszimetria), szélsőséges kiszámíthatatlanság |
Az állam előnyei a piaci mechanizmusok fölött | Hatalom az adószedésre; hatalom az előírásra; hatalom a büntetésre; nagyobb erő a piaci mozgások árának leszorítására, ösztönzőkésség a piaci együttműködés, hálózatok és kooperáció kialakítására | A magánszféra szereplőinél nagyobb képesség a gazdasági folyamatok befolyásolására |
Csapdák, amelyeket az államnak el kell kerülnie | Ingerlő problémák (a bürokrácia csapdája, lobbik, önzés) | Ingerlő problémák (a bürokrácia csapdája, lobbik, önzés); tudásbeli hiányosságok (a megfelelő piaci információk hiánya); az intézkedések visszafordíthatatlansága, a múlttól és a kijelölt útvonaltól való függés |
Döntéshozatali ismérvek | Az időtlen és általános jólét maximalizálása | Probléma azonosítás és a lehetséges javítási mód utáni kutatás a társadalmi egyetértésen alapuló közérdek szerint, amely az érdekeltek közös érdeke |
Összességében a fejlődésközpontú közgazdaságtan szerint bizonyos piaci hibákat kizárólag az állam képes kijavítani ill. megelőzni a megfelelő intézményi struktúra kialakításával. Ezzel együtt a közgazdaságtan leszögezi, hogy az állami intervenció sikere sohasem garantálható.