Világszerte számtalan politikus vallja, hogy a valutaárfolyamok kollektív zuhanását egyedül Kína állíthatja meg. Peking talán el is ereszti majd egy kissé valutáját, hogy az erősödjön a dollárhoz képest, valamikor ennek az esztendőnek a vége felé. S habár az ezúton létrejövő egyensúly mindenkinek előnyös lesz majd, a XXI. század gazdasági motívumait mégsem vagyunk képesek teljesen átírni.

Elég az Egyesült Államokra gondolnunk, ahol a polgárok eddig nem realizálták a lehetőségeiket meghaladó költekezés veszélyeit. Ha a következő években tendencia folytatódik, együttesen zuhanhatunk az adósságszakadékba. 2004-ben az Egyesült Államok 600 milliárd dollárral többet költött, mint amennyi bevétele volt. Ebből a Kína-USA kereskedelmi kapcsolatok mindössze 80 milliót jelentenek, bizonyítva ezzel a probléma súlyosságát. Ugyanakkor a Kínából érkező behozatal sem azonos a közkeletű vélekedéssel: a távol-keleti országból származó importnak mindössze 20%-a tartalmaz valódi kínai hozzáadott értéket. Ezzel együtt minden okunk megvan rá, hogy biztosak legyünk benne: a kínai valuta bármilyen irányú elmozdulását a többi ázsiai ország hasonló mutatója is követni foga majd. Mindez pedig igen bosszantó lehet azok számára, akik az Egyesült Államok kölcsön-felhalmozási problémáit a kínai valuta árfolyam-politikájában látják. Ezzel szemben Alan Greenspan Fed-elnök sohasem habozik kinyilvánítani azon optimista álláspontját, mely szerint a dollár árfolyam-csökkenése alapvetően segít a költségvetési deficit helyreállításában. Az objektív megfigyelők szerint azonban egy legalább 20%-os további csökkenés is mindössze a hiány egyharmadára jelentene gyógyírt. De gyógyírt jelentene-e a kínai valuta felértékelése az ország (Nyugati világ számára) gyilkos erejű termelékenységére ill. ipari és kereskedelmi expanziójára? Nemigen. Peking utcáin sétálgatva bármit az amerikai vagy az európai ár 20%-áért megkaphatunk. Komoly és általános áremelkedést hozó döntést amúgy igen nehéz elképzelni. Egy valuta-átértékelés időleges és korlátozott előnyöket ugyan jelentene, ám a világgazdaság globális egyensúlytalanságaira nem jelentene megoldást. Kínában ma 150 millió munkanélküli van, s a jüan árfolyamának akár a megduplázása nem eredményezné a hosszú távú árelőny megszűnését.