Mindannyian ismerjük az érzést: kiszáradt száj, kalapáló szív, remegő hang és az állandó és kényszeres hümmögés. A nyilvános vagy nagy közönség előtt tartott beszéd az egyik legáltalánosabb emberi félelem forrása – mondja Stefan Hofmann, a bostoni egyetem társadalmi aggodalmakat kutató programjának igazgatója. A sokaság előtt mondott beszéd megbénító félelme karrierek sokaságát siklathatja ki. Ideje tehát elfelejtenünk félni.

A kutatások szerint az ilyen jellegű erőteljes feszengés egyik leggyakoribb kiváltó oka a gyermekkor milyensége. A félelem, amit gyermekként tápláltunk a szüleinkkel szemben: „ha elrontunk valamit, nem kellünk majd senkinek.” Pedig ez valóságos nonszensz. Pár e hiedelmen igen nehéz változtatni, tény, hogy fesztelen gyermekkor esetén jóval kisebb a felnőttkori feszengés mértéke és intenzitása is.

Egy másik komoly segítséget az önmagunk félelmeivel való szembenézés jelenthet. „Ha irtózol a kígyóktól, érints meg egyet. A századik után már nem lesz nagy dolog számodra.” – mondja Hofmann. Szembe kell nézni a gonosszal, mi több le is kell győzni azt – ez esetben a legmélyebb feszengést. Olymértékben konfrontálódni kell saját félelmeinkkel, amennyire csak lehetséges.

Vissza kell térni az alapokhoz, a gyakorlat teszi a mestert. A legsikeresebb nemzetközi vállalatok direkt ösztönzik alkalmazottaikat az egymással való kommunikációra minden lehetséges esetben, amely később kulcsfontosságú gyakorlottságot kölcsönözhet az embernek. „Talán a legegyszerűbb és legbiztosabb megoldásról van szó, ha a folyamatos gyakorlást választjuk.” – hangsúlyozza Jon Grenier, a Caterpillar Inc. egykori elnöke.

Akár hibákat is ejthetünk, hiszen ilyen is előfordul néha. Mindig és mindenáron felül kell emelkednünk a kisebb botlásokon – ez jelenti a legnehezebb pillanatokat a nagy sokadalom előtt tartott beszédekben. Ám az egyik legfontosabb dolog is egyúttal, hiszen bár még a legnagyobb „színpadi” tapasztalatokkal rendelkezők is hibáznak, éppen az ezen való túllépést kell eltanulnunk tőlük.