Azok az erők, amelyek eddig segítettek visszatartani az inflációt, napjainkban már más utakon járnak. Az erős növekedés és alacsony infláció a legtöbb amerikai elemző szemléletébe immár végérvényesen beleivódott idea. Ez a sikerrecept a késői 90-es években született, és az elmúlt években rendre be is igazolódott. Manapság ellenben már más szelek járnak.
Természetesen nem arról van szó, hogy az infláció rakétaként törne felfelé – ehhez a verseny túl erős. Ugyanakkor néhány vészjelzés már észrevehető. A legfontosabb mind közül a munkaerőpiac szűkülése, a dollár árfolyamának immár évek óta tartó esése és a termelékenységi növekedés gyors lassulása. Miért különösen fontosak mindezek? Mert amikor az 1990-es évek végén a munkaerőpiac szűkült, a dollár árfolyama még emelkedett és a termelékenységi mutatók elég erősek voltak ahhoz, hogy leszorítsák az inflációt. 2005-ben egészen más a helyzet, így lesz ez az év annak a kérdésnek a tesztje, hogy vajon meddig folytatható az áremelések kényszerének palástolása.