Az angolt tanult úton beszélők száma ma már a háromszorosa az angolt anyanyelvként beszélők számának. Márpedig ez alapvetően megváltoztatja kommunikációnkat.

Évszázadokon át a Cambridge School of Languages jelentette az angolszász nyelvoktatás fellegvárát, igazi arisztokrata vonalvezetéssel. Ezen intézmény mai fő riválisa nem Oxford, hanem az Euro Languages School (Euro Nyelviskola), ahol egy három hónapos kurzus mindössze 16 dollárba kerül. A nyelviskola tanárainak kiejtése meglehetősen rendhagyónak tekinthető: a „we” névmást „ve”-nek, a „primary” melléknevet „primmry”-nek ejtik. Nem elszigetelt esetről van szó, a nyelviskola-hálózatokban mindez általános. A helyzet komolyságát jelzi, hogy csak Indiában az angoltanítás évi 100 millió dolláros üzletet jelent.

Mindez abba a globális trendbe illeszkedik, mely szerint világszerte százmilliók kezdenek angolul tanulni és sajátítják is el a nyelvet. Az angol válik a beszéd, a technológia és egyre inkább az üzlet kizárólagos nyelvévé is. Kevesebb, mint egy évtized alatt kétmilliárdan kezdtek angolul tanulni a Földön – s így hárommilliárdra emelkedett azoknak a száma, akik valamilyen szinten beszélnek angolul. Caracastól Karachiig a szülők nyelviskolába íratják be gyermekeiket, és ösztönzik őket az angol elsajátítására. Ázsia angolul beszélő lakosságának száma ma már egyenlő a teljes amerikai kontinens, Nagy-Britannia és Kanada angolul beszélő lakosságának számával. Több kínai gyermek tanul ma angolul (kb. 100 millió), mint a teljes brit lakosság.

A nyelvtudomány számára márpedig ez már egy teljesen új világ. Soha korábban egy nyelvet ennyi ember nem beszélt a világon. A probléma az, hogy az újonnan angolt tanulók nem mélyednek el a nyelvben, mi több, kedvük szerint formálják azt. A tradicionális angolt jelentő „Englog” mellett kialakul az elszigetelt „Japlish” a japán szigeteken, a „Tagalog-befolyású angol” a Fülöp-szigeteken, a „Hinglish” Dél-Ázsia országaiban. Hogy nem csupán hangzatos frázisokról van szó, elég szemügyre vennünk az „Are you hungry?” („Éhes vagy?”) kérdés ázsiai egyetemi campusokban hallható megfelelőjét: „Hungry kya?” De nem csupán Ázsiáról beszélünk, hiszen hasonló nyelvi torzulások érzékelhetőek például Dél-Afrikában is.

Tudomásul kell vennünk, hogy az angol nyelv lesz a jövő globális közös nevezője. Ha koreai üzleti vezetőként Sanghajban tárgyalsz majd, ha német Európa-politikusként törvényeket hozol Brüsszelben, ha brazilként biokémiai konferencián veszel részt Svédországban, minden bizonnyal angolul beszélsz majd. Amikor pedig a világ közös nyelvként adoptálja az angolt, a legtöbbet azok veszítenek vele, akiknek az anyanyelvükről van szó.