Románia új miniszterelnöke tisztában van saját prioritásaival. Országa talán képes lesz megküzdeni masszív költségvetési deficitjével, Tariceanu úr azonban ennek érdekében nem holmi fájdalmas áldozat meghozatalát kéri a lakosságtól: inkább adót csökkent. Mindössze 48 órával kormányának hivatalba lépését követően már rendelettel igyekezett hatást gyakorolni a következő év lehetőségeire. Ennek eredményeképpen a polgárok és a vállalatok egyaránt mindössze egy 16%-os adót kötelesek fizetni.

Mindez csupán egy drága áron vásárolt népszerűség, vagy valamiféle új ortodoxia? Romániának manapság igen hosszú listát kell teljesítenie mindenféle átalakításokból, amelyeket az európai felzárkózás tesz elsősorban szükségessé a posztkommunista országok számára. A mai folyamatok már jórészt lezajlottak Észtországban (1994), majd Lettországban, Litvániában, Ukrajnában, Oroszországban és Szerbiában. Tavaly Szlovákia vezetett be 19%-os egységes adókulcsot. Az ellenzéki pártok hasonló lépéseket követelnek Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban is. Ám „egész Európában vita folyik a kérdésről, ez nem csupán Kelet- Európát érinti” – jegyzi meg Katinka Barysch, a Centre for Europewn Reform (London) kutatója. „Az emberek azt kérdezik: ha a szlovákoknak sikerült ilyen egyszerű és briliáns rendszert felállítaniuk pár pillanat alatt, mi miért ne tehetnénk ugyanezt?” Jó kérdés. Az ún. flat-tax rendszert könnyű felállítani, és egyszerű az adminisztrációja is – igazán látványos lépés lehet tehát egy adóügyekben terhes örökséget magáénak tudó ország esetében. Ezenkívül az „adófizetési kedvre” is pozitív hatást gyakorol. Miért érné meg a büntetés kockázata a feketemunkával, amikor (mint Oroszország esetében is) az adóhivatal a bevételeid mindössze 13%-ára tart igényt? Például egy belga vállalkozó esetenként akár 50%-ot is befizet bevételeiből az államnak, nem kérdés tehát, hogy szlovák kollégája hatalmas előnyben van hozzá képest.

A klasszikus közgazdaságtan szerint márpedig az alacsony adózási kötelezettség bevezetése legtöbbször az állami bevételek növekedését – nem pedig csökkenését eredményezi. „A módszerünk rendkívül egyszerű” – vallja Urmas Krull, az Észt Reform Párt képviselője. „Ha csökkented az adókat, az embereknek több pénze marad költeni és serkenteni a gazdaságot.” Példaként pedig elég szemügyre vennünk, hogyan tették önmagukat újra a gazdasági dinamizmus mintapéldájává a balti államok.

Ám mindez egy mérsékelt vonzerejű csoda lehet csupán. A nyugat-európai pénzügyi gondolkodást tradicionálisan sokkal inkább motiválják szociális szempontok – ezt pedig Kelet-Európa radikális reformerei gyakran elfelejtik. A németek vagy a svédek számára az adózás, ill. adószedés a szociális politika egyik különösen fontos eszköze, a jólét újratermelésének alapvető záloga. „A flat-tax egy anti-Robin Hood típusú intézkedés” – jelenti ki Palócz Éva, a magyarországi Kopint-Datorg gazdaságkutató intézet munkatársa. Magyarország egyébként éppen egy azon kelet-európai kivételek közül, amelyek nem csatlakoztak a radikális adócsökkentési trendhez. Az ezen országok által fémjelzett szkeptikus platform néhány igen neves közgazdászt is segítségül hívott álláspontjának kialakításához. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyik múlt hónapban publikált munkaanyaga szerint az orosz flat-tax politika egy új okokozati problémát sejtet a háttérben. Tény, hogy az állami adóbevételek Oroszországban ugrásszerűen megnőttek a 2001-ben bevezetett egységesített adórendszer megjelenését követően. Azonban mi is a kapcsolat a két esemény között? „Az állam bevételeinek növekedése sokkal inkább a növekvő olajbevételeknek volt köszönhető ” – állítja a munkaanyag egyik szerzője, Alexander Klemm.

Ennek ellenére a flat-tax vitája mára Nyugat-Európát is elérte, és a tavalyi évben Németországban komolyan felmerült a kormányzat tanácsadói köreiben e megoldási lehetőség. Az idén Ausztria vág neki adórendszerének átalakításához, hogy javítsa versenyképességét szomszédaival szemben – hiszen tény, hogy a külföldi beruházóknak semmiféle érdeke nem fűződik a Bécsben történő befektetéshez, ha az onnan mindössze 60 kilométerre fekvő Pozsonyban az osztrák adónak csak a töredékét kell kifizetniük. Egyszóval úgy tűnik, a kapitalizmus eljövetelével ma az új Európa taníthat valamit a réginek.