« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

A kormányrúd, amely elég hosszú ahhoz, hogy a világot mozgassa
A Lever Long Enough to Move the World
By Keith H. Hammonds
Fast Company, January 2005


Alább Bill Drayton világfelfogását olvashatják. E szerint az 1700-as évek ipari forradalma a társadalmat két egyenlő félre osztotta szét. A kereskedelem vállalkozó szelleművé és versengővé vált, termelékenységének fejlődése pedig a bevételek óriási gyorsaságú növekedéséhez vezetett. Ám a felvilágosodás elkerülte a társadalom másik felét, a felet, amelynek mindennap aggódnia kellett az oktatásért, a közjólét és a környezet megőrzéséért. Ahogy a fogyasztói szektor egyre szélesedett és mélyült, az adókból fenntartott és a versengés elől elzárt szociális szektor elmaradt minden más mögött.

Aztán, 25 évvel ezelőtt történt valami. Drayton így emlékezik a pillanatra: „Látnunk kell, hogy a rendszer változtatásra szorul. Olyan ez, mint amikor halljuk a jég repedését, ami a tél végét jelenti a tavon. Reped, reped, majd egyszerre csak beszakad. A szükség oly nagy, s a szakadék oly széles, hogy változtatni kell. Mikor kezdődik a változás? Amikor a vállalkozók úgy döntenek, hogy eljött az idő.” Vagy pontosabban, amikor Drayton úgy dönt. Drayton alapítója és ügyvezető igazgatója az Ashoka vállalatcsoportnak. Helytelen lenne, ha az Ashoka csoportot a United Way e századi megfelelőjének tekintenénk, de tény, hogy Drayton az elmúlt két évtized legfontosabb olyan befektetője, aki a civil szektor gyökeres felértékelődésébe fekteti hitét.

Az Ashoka ma 1500 kutatóval rendelkezik, és 1980-as megalakulása óta 53 országból fogadott ösztöndíjasokat (közülük öten nyerték el magazinunk 2005-ös Szociális Kapitalista Díját). Szociális vállalkozókról van tehát szó, méghozzá nagyra törő ötletekkel. Úttörőkről, mint a brazil Mary Allegretti, aki a kaucsukbetakarítás és a földtulajdon jogának szétválasztásáért küzd az Amazonas területén, hogy lehetővé tegye a bennszülöttek gazdasági létfeltételeinek fennmaradását. Amit tehát Drayton létrehozott, az egy felbecsülhetetlen erő hálózata. Formailag nem sokkal több egy alapítványnál, amely méltó módon finanszírozza kutatóit. Pontosabban ezek a vállalkozók, akik tipikusan egyedüli, önálló munkát végeznek barátságtalan körülmények között, támogatást, ötleteket és védelmet kapnak.

Bill Drayton nem tett mást, mint egy láthatóan fellendülő szektorba fektette tudását és elképzeléseit. A civil szektor gyorsan és ellenállhatatlanul tágulóban van. Az Ashoka maga is növekszik: költségvetése 2004-ben 50%-kal nőtt, és ma már 30 millió dollárra rúg. A következő öt év feladata Drayton szerint az lesz, hogy döntően bebizonyítsák: a fogyasztói és szociális társadalom közötti szakadék áthidalható. „Nem ismerjük azt a beteg meggyőződést, hogy valami nem lehetséges” – emeli ki. Jön majd még egy vállalkozó szellem, és a talaj még műveltebbé és termékenyebbé válik. Aztán jön még száz. És az egész világ együtt lesz, ötletek, elképzelések Bangladestől az Egyesült Államokig és Brazíliáig. És mindez multiplikatív lesz. Valódi disztribúciós csatorna alakul majd ki.

Bill Draytonról egyébként ars poeticáján túl elég annyit tudnunk, hogy édesapja felfedező volt a Szaharában és Brit Columbiában – édesanyja pedig muzsikus. Az Ashoka pedig kiváló ötletek különleges egyvelege. Egyszerű, ám helyi szinten felbecsülhetetlenül fontos problémákat oldanak meg, felhasználva a megfelelő innovációs trendeket. A bolíviai falvakban versenyképtelenné vált a gyapjú előállításának hagyományos metódusa. Egy helyi kisvállalkozás előrukkolt a megoldással: egyszerű de hatásos elosztási rendszert dolgozott ki a farmerek számára. A bolíviai modell azóta nem csupán az egész országban vált elterjedté, de a metódus világ körüli hódító útra indult, és ma már a nepáli farmerek is ezt a sokkalta praktikusabb mintát követik. A következő lépés az Ashoka számára már most egyértelmű: a szociális vállalkozások és az üzleti világ közötti globális partnerhálózat létrehozása. Drayton, aki őszinte csodálattal tekint a néhai diplomata Jean Monnet- ra, amiért sikeresen indította meg Európa egységesülését, meg van győződve arról, hogy „a globális problémákon nem tudunk globális szinten segíteni. A mi feladatunk, hogy integráljuk a helyi szinteket. A kezdetektől ellenezzük a nemzeti alapú megosztást ezekben a helyi problémákban. Ugyanakkor globális szinten hol találunk egy Jean Monnet-t? Évek óta arra várunk, hogy találjunk egyet.”




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány