1990-ben egy harvardi kollégám, Amartya Sen izgalomba jött egy cikk miatt, amely a New York Review of Booksban jelent meg a kínai, indiai és más ázsiai államokban a nők körében tapasztalható magas halandósági arányról. Az írás szerint ezekben az országokban százmillióval kevesebb volt a nő, mint amennyinek arányosan lennie kellett volna. A cikk szerint a magas halandóság oka a férfiak és a kormányzat részéről tapasztalható erős nemi diszkrimináció. Bár a százmilliós nagyságrend egy, a következő évben Ansley Coale demográfus részletesebb elemzésében már „csak” hatvanmillióra rúgott, az adatok mégis a diszkrimináció elleni harc egyik jelképévé váltak.
Sokáig a konkrét okok között legtöbben az abortuszokat és az újszülött lánygyermekek megölését emlegették. Ám bizonyos új kutatások más okokat valószínűsítenek. A harvardi közgazdász Emily Oster A Hepatitis B és a hiányzó nők esete című PhD-dolgozatában rámutatott: a biológiai tényezők számbavétele vezethet el minket a teljes kép megértéséhez.
A nyugati országokban – például az USA-ban – a nők és a férfiak aránya körülbelül 1,05. Itt a férfiak magasabb halálozási aránya vezet el a nők és férfiak közötti csökkenő arányszámhoz, a lakosság öregedésével párhuzamosan. A teljes társadalmat tekintve a két jelenség semlegesíti egymást, egy 1:1 arány létrejötte felé mutatva. Ezzel szemben Kínában, Indiában és Pakisztánban a 1980 óta a nő-férfi arányszám 1,08 körül alakul. Ez a demográfiai jelenség szinte kizárólag Ázsiára korlátozódik, és a jelenlegi gazdasági fejlődéssel nem mutat kapcsolatot. Fenti szerzők feltevései szerint az ázsiai magas arányszám kifejezi a férfiak magas halálozási arányát. Ennek megfelelően kalkulálható a normál arányszámhoz „szükséges” nők száma is – amely már az egész adott ország kilátásaira hatással van. Márpedig a „szükséges” számú nő és a valós számok között jelentős különbség tátong.
Ez a folyamat a kutatások szerint már az abortusz elterjedtté válása előtt megkezdődött. Az egyik legfőbb okként a kutatások a Hepatitis B vírust (HBV) nevezik meg. Ezekben az országokban a HBVvel fertőzött szülők tradicionálisan fiúgyermeket szeretnének, és a HBV-vel súlyosan fertőzött területeken (Ázsia, Alaszka és a volt Szovjetunió) a férfi-nő arányszám mindenhol igen magas. Ezenfelül a HBV által súlyosan érintett területekről a nyugati országokba érkező bevándorlók körében is különösen magas az arány. Az ázsiai országok között a HBV-fertőzöttek száma Kínában a legmagasabb, melyet India követ.
A HBV-vakcina elterjedése talán megoldás lehet minderre, és nagyban hozzájárulhat a férfi-nő arányszám egyensúlyba hozásához. Ugyanakkor továbbra is és egyre inkább felértékelődik majd az ultrahangos technológia terjedése és Kína „egy gyermek” családpolitikája. Itt az 1982-es 1,09-es arányszám 1989-re 1,13-ra, majd 2000-re 1,18-ra növekedett. Összességében a napjainkban megjelenő tanulmányok erős összefüggést mutatnak ki a biológiai tényezők, a tradicionális családmodell és a kormányzati politika között, melyek együttesen fejtik ki hatásukat a demográfiai folyamatokra. Az adatok pedig önmagukért beszélnek.