Az Egyesült Államok globális fölényét nagymértékben annak köszönheti, hogy folyamatosan készséget mutat új technológiák és iparágak kifejlesztésére – gyorsabban, mint bárki más a világon. Az elmúlt öt évtizedben Amerika tudományos és technológiai fejlesztései alapozták meg az ország gazdasági jólétét és katonai fölényét egyaránt. Amerikaiak fejlesztették és tették elterjedtté a félvezetőt, a személyi számítógépet és az internetet; a többi ország pedig csak követni tudta az Egyesült Államokat.

Napjainkban azonban ez a fölény gyors ütemben csökken, s a legnagyobb kihívás Ázsiából érkezik. A versenyképes adópolitikáktól a kutatás-fejlesztésre (K+F) áldozott egyre nagyobb összegekig és a tudományos politika fejlődéséig az ázsiai kormányzatok minden lehetőséget megragadnak a hátrány ledolgozására. A kutatások és a tudományos publikációk száma egyaránt rohamosan nő Kínában, Szingapúrban, Dél-Koreában és Tajvanon is. Az indiai vállalatok hamarosan a világ második számú alkalmazott szolgáltatáspiacává válnak.

A globalizáció tehát kétoldalú: egyrészt pezsdítő katalizátorként hat az Egyesült Államok technológiai fejlesztéseire, másrészt potenciális versenytársakat is kitermel Amerikával szemben. Az Egyesült Államok előtt tehát az a feladat áll, hogy megőrizze biztos előnyét a feltörekvő, rivális szerepre vágyó országokkal szemben. Ez azonban nem ígérkezik könnyű kihívásnak. Az eszköz a technológiai vállalkozások felpezsdítése lehet. Napjainkban még korai lenne ilyen téren krízisről beszélni, hiszen az Egyesült Államok ma is a világ többi része által irigyelt helyszíne a tudományos kutatásoknak és az ilyen területen működő vállalkozások sikereinek.

2004-ben az USA körülbelül 290 milliárd dollárt fordított kutatás-fejlesztésre, amely több, mint a második legtöbbet költő Japán ilyen kiadásainak kétszerese. Az Amerika által K+F-re fordított összeg 2002-ben annyi volt, mint Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán és Nagy-Britannia ilyen kiadásai összesen. S habár a világ Amerikán kívüli része összesen több tudományos publikációt jelentet meg, mint az Egyesült Államok, a kutatási eredmények közül messze a legtöbbet Amerika fejleszti ki a gyakorlatban. Szintén az Egyesült Államok jelenti a legnagyobb technológiai piacot a világon, legyen szó tudományos alkatrészekről, űrkutatásról, komputerekről, irodai és kommunikációs technológiákról.

Ezek az erősségek ugyanakkor nem óvnak meg a hosszú távú veszélyektől, amelyek a tudomány amerikai helyzetét fenyegetik. A rekordméretű 422 milliárd dolláros költségvetési hiány például komoly kockázatot jelent a jövőbeli kormányzati támogatáspolitikára a K+F terén. Szintén politikai kérdés, hogy milyen hatást gyakorol majd a technológiai fejlesztésre a támogatások igen szembetűnő koncentrációja egy-egy specifikus területen, elsősorban a hadászati, űrkutatási és védelmi technológiai fejlesztésekben. Az elmúlt évben a Kongresszus 70,3 milliárd dollár K+F támogatást hagyott jóvá a Pentagon számára; ez 7,1%-os emelkedés az előző évhez képest, és több, mint amenynyit maga a Védelmi Minisztérium kért! Márpedig ez a tendencia még erőteljesebben folytatódni látszik.

Ezzel párhuzamosan a privát finanszírozású K+F – amely a teljes terület 60%- át adja – is komoly nehézségeknek néz elébe, pontosan a gazdasági mélyrepülés miatt. A magánberuházások 2001-ben 1,7%-kal, 2002-ben 4,5%-kal, majd 2003- ban 0,7%-kal csökkentek a tudományos fejlesztés területén. 2004-ben ugyan enyhe növekedés volt tapasztalható, ez azonban nem érte el az 1%-ot. A legfontosabb kihívás így az, sikerül-e ösztönözni az amerikai gazdaságot a kutatás-fejlesztés nagyobb arányú működtetésére és szinten tartására.