Napjaink média- és politikai figyelme a fejlett országokból a fejlődő országba történő erőforrás-kihelyezésre azt az érzetet kelti, mintha az erőforrások kihelyezésének robbanásszerű növekedését élnénk. Ennek eredményeképpen az iparosodott országok munkásai egyre inkább aggódnak, állásuk elvesztésétől tartva. Ebben a tanulmányban megpróbáltuk összegezni, hogy mely félelmek alapulnak helytelen vagy hamis elképzeléseken, s melyeknek van valóságos alapja. Eredményeink azt igazolták, hogy az erőforrások kihelyezésének mértéke a fejlődő országokból igen alacsony, s hogy például az Egyesült Államokban és számos más országban az erőforrások „behelyezése” ugyanakkor igen magas. Megállapítottuk továbbá azt is (példaként az Egyesült Királyság esetét véve), hogy az erőforrások kihelyezése és a munkahelyek számának változásai között nincs jelentős összefüggés.

2004 januárja és májusa között összesen mintegy 2634 cikk foglalkozott az erőforrások fejlődő országokba történő kihelyezésével az egyesült államokbeli sajtóban, s ezek közül is a legtöbb a folyamatot övező félelmeket állította középpontba. Ugyanezen időszak alatt mintegy 380 hasonló témájú írás jelent meg az Egyesült Királyságban és hasonló mennyiségű Ausztráliában is. Először is, ezen fokozott médiavisszhang a „valami új” látszatát kelti, ami pedig az erőforrások kihelyezésének esetében nem helytálló, hiszen a folyamat már az 1970-es években jelentős mértékben zajlott. A mai periódus az eddigiektől egyedül abban különbözik jelentősen, hogy jóval nagyobb részben érinti a szolgáltatószektort, mint korábban, az ezen a téren is éleződő nemzetközi verseny révén. Itt ellentmondásba ütközünk, ugyanis azok a rétegek, amelyek a kihelyezést övező félelem legfőbb bázisai, ezzel párhuzamosan az olcsóbb, fejlődő országokból származó fogyasztási cikkek fő felvevőpiacát alkotják.

A szolgáltatószektor képviselői azonban sosem inogtak meg a nyílt verseny támogatásában, és térnyerésük a kitelepített erőforrások terén szükségszerűen nő, az információs technológiák (így például az internet) térnyerésével, amelyek a szolgáltatások egyre nagyobb részében képesek központi szerep betöltésére. Ennek megfelelően a valóban „veszélyeztetett” állások köre tény, hogy drámai növekedésnek indult, és az építészettől a radiológiáig immár számos szakterületre elér. A vállalatoknak az új technológiáknak köszönhetően egyre nagyobb számú lehetősége van közvetlen kapcsolatot kiépíteni az olcsóbb, ám jól képzett munkaerővel. A tendenciához fűződő félelmek terjedése drámai arányokat mutat: az évi 100 000 dollár alatti keresetűek körében a szabad piacot fenntartások nélkül támogatók száma az 1999-es 57%-ról 2004-re 28%-ra csökkent az Egyesült Államokban.

Ugyanakkor ez elsősorban a kihelyezésről szóló sajtó felhangjainak köszönhető. A fent említett nagyszámú cikk és riport jó része mögött azonban nem állt valódi és részletes kutatómunka.