Fő témánk a financiális stabilitás új definiálása. A pénzügyi stabilitásnak egyrészt elmaradhatatlan jellemzője, hogy kész útjára indítani és erősíteni gazdasági folyamatokat. Másrészről, folyamatos jellemzője a komplexibilitás és az, hogy mindig fennáll a változtatás lehetősége.

Előfeltételezi-e ugyanakkor a pénzügyi stabilitás az intézményrendszer megbízhatóságát és helyes működését, a piacok stabilitását, a turbulencia hiányát, az alacsony illékonysági szintet? Elérhető és fenntartható- e a pénzügyi stabilitás individuális akciókon és szabad piaci szereplőkön keresztül? Ha nem, mi a szerepe a privát szektornak a pénzügyi stabilitás előmozdítása terén – csupán az egyéni érdekeltségek önmaguk számára járható útjainak megteremtése, avagy a teljes szektor szolgálata, szektor minden szereplője számára kiaknázható előnyökhöz vezető út lefektetése? Van-e konszenzus ezekben a kérdésekben?

Mindezen kérdésekre nem rendelkezünk tiszta válaszokkal. Összességében elmondható, hogy a pénzügyi stabilitás fogalmára sem áll rendelkezésünkre általánosan elfogadott definíció. Ennek azonban éppen az az oka, hogy a legtöbb szerző munkáiban igyekszik definiálni a fogalmat – mindenki különbözőképpen. A legfőbb ok ezúttal is az, hogy a konkrét definíciók akarva-akaratlanul is (gazdaság)politikai felhangokat kelthetnek a kutatások során, amely az elfogultság legtöbbször alaptalan érzetét keltheti. Nem csoda hát, ha mindettől legtöbb kutató tartózkodni igyekszik.

Mégis szükség van azonban egységes definícióra, ezt ugyanis megköveteli tőlünk a hatékonyabb háttérmunkára és a stabilitás megteremtésében játszott meghatározóbb szerepre irányuló igény. Másrészt pedig az, hogy a monetáris és makroökonómia konkrét definíciói mellé szükséges a financiális stabilitás pontosabb körvonalazása is – bár ebben a szükségben sem mondható el, hogy konszenzus állna fenn.

Összességében öt sarokpont mentén alakíthatjuk ki a financiális stabilitás definícióját. Ezek a következők:

– A pénzügyi stabilitás terén végbemenő fejlemények nem értelmezhetőek egyetlen, mennyiségi mutatószámmal (implikátorral).

– A pénzügyi stabilitás terén végbemenő fejlemények önmagukból következően nehezen jelezhetőek előre.

– A pénzügyi stabilitás terén végbemenő folyamatok csupán részben tarthatóak bármiféle ellenőrzés alatt.

– A politikák a pénzügyi stabilitáson keresztül gyakran célozzák az egyensúly megteremtését a krízis utáni felépülés folyamata és a valódi eredményesség között.

– A politikai követelmények a pénzügyi stabilitás megteremtéséhez olykor a rendelkezésre álló időt illetően ellentmondásosak.