« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

A központi banktevékenység művészetének leépítése
Deconstructing the Art of Central Banking
WP/04/195
By Tamim Bayoumi and Silvia Sgherri
IMF Working Paper, October 2004


Ezen tanulmány gyökeresen új továbbítási mechanizmusokat ajánl a monetáris politikából a makroökonómia irányába, hogyan vihetőek végbe változások a Phillips-görbével kapcsolatos tehetetlenség kapcsán. A legújabb teoretikai eredményeket figyelembe véve tekintjük át az 1950-es évektől az Egyesült Államokban alkalmazott monetáris modell tulajdonságait.

Tapasztalataink szerint a monetáris politikában véghezvitt változások ezen névleges tehetetlenség elmozdulásához vezettek, és nem hagytak kétséget afelől, hogy szükség van rájuk egy flexibilisebb, kisebb inflációt, de nagyobb termelékenységet eredményező környezet kialakításához. A Phillips-görbe a Nemzetközi Valutaalap kutatásainak több évtizedes, megkülönböztetett fontosságú vizsgálati témája.

Ennek elsődleges oka az 1970-es évek inflációs robbanása volt, amely a monetáris történelem legjelentősebb eseményei közé került, és új motivációkat teremtett a biztonságos pénzügypolitika megteremtésének irányába. Az Egyesült Államokban ezen reformtörekvés természetesen a Paul Volcker vezette Központi Bankhoz (FED) fűződnek, s kezdetben strukturális reformok révén ment végbe (energiahordozók árpolitikája stb.), majd a 90-es évektől egy bölcsebb fiskális politikával egészült ki.

Az inflációs robbanás időszaka alatt az Egyesült Államok Központi Bankja hozzájárult a problémák fennmaradásához, elsősorban a kamatcsökkentés folyamatával. A dezinfláció során azonban több új jelenség volt prognosztizálható: egyrészt az infláció illékonyabb, ugyanakkor nagyobb mértékben előre jelezhető lett. Másrészt az infláció jelentősen vesztett folyamatos jellegéből, és jelentősen más pályákat írt le a különböző országok esetében. Harmadrészt, az Egyesült Államokban az 1990-es évektől megszűnt a termelékenység szeszélyes jellemvonása.

Az Egyesült Államokban véghezvitt reformok a Nemzetközi Valutaalap vélekedése szerint az iparosodott országok mindegyikében, de legalábbis jelentős részében alkalmazhatóak. Sőt, az intézményi változások az Amerikában tapasztaltnál jóval több eredménnyel is szolgálhatnak. Ugyanakkor fel kell számolni az új mechanizmusokkal szembeni türelmetlen várakozásokat, amelyek nem veszik figyelembe a folyamatok kifutási idejét. Ennél jóval fajsúlyosabb szempontként kell kezelni az inflációval szembeni tehetetlenséget és a deflációért fizetett rendkívül magas árat. Az Egyesült Államok esetében megfogalmazható tapasztalat szerint az output illékonysága az 1980-as évek és napjaink között jelentős részben tulajdonítható a feljavított kínálati oldal reakcióinak a hatékonyabb monetáris politikára.

Végül meg kell, hogy állapítsuk az állami monetáris politika helyes és jó kommunikációjának fontosságát (hogy ti. a pénzügypolitika folyamatosan a megfelelő kezekben van), amely döntően befolyásolja a privát szektor ténylegesen megtett lépéseit. Itt a közérdek, a szó szoros értelemben vett közös érdekeltség hangsúlyozását kell aláhúznunk. A lényeg ugyanis ezúttal a külső, nem állami szemlélő szerepében, felfogásában rejlik.

(A Phillips-görbe lényege, hogy az infláció és a munkanélküliség között fordított arányosság áll fenn – a szerk.)




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány