Ezen tanulmány során definiálni próbáltuk a Nemzetközi Valutaalap szerepét a felemelkedő gazdaságok hozzáférésében a nemzetközi piacok fő áramaihoz. Munkánk során arra a következtetésre jutottunk, hogy az IMF által támogatott programok messze a legsikeresebbek a fejlődő piacok árszínvonalának tökéletesítése terén.

Természetesen figyelembe kell vennünk az IMF által támogatott programok szerepét a pénzügyi krízisek során, az ilyen krízisek megelőzési lehetőségeit és a programok által nyújtott segítségeket a fő nemzetközi piacokhoz való hozzáférés irányába – lehetőleg kiküszöbölve a negatív mellékhatásokat.

Az IMF szerepének kutatása a jövőben alapvetően három, különálló kihívással néz szembe. Elsőként két folyamat egymáshoz közelebb hozása: a Valutaalap programjainak a kényszerhelyzetekbeni pénzügypolitika terén nyújtott segítségét, elsősorban makroökonómiai alapvetésekkel, másrészt a gondoskodást a nemzetközi piacokhoz való hosszú távú hozzáférés megteremtésére.

Második kihívásként tekinthetünk az országok közötti különbségeknek az eddiginél nagyobb figyelembevételére. Ennek ki kell terjednie a gazdaság minden szektorára, és a különbségeket figyelembe kell venni, amikor az IMF szerepvállalásának hatásait elemezzük. A különbségek elismerésével és figyelembevételével egy, a fejlődő országok által régóta kifogásolt eljárásmódon változtathatnánk, és hatékonyabbá tehetnénk a Valutaalap programjait.

Végül a harmadik nagy feladat meghatározni az IMF újjáalakuló politikáinak csatornáit és mechanizmusait, amelyeken keresztül a szervezet képes kedvező hatást gyakorolni a fejlődő országok, és ezáltal az egész nemzetközi pénzügyi rendszer állapotára, s az eddigieknél jelentősebb eredményeket elérni a célterületeken. Mindezen célok érdekében (s kivált az első nagy feladat sikeres megoldásáért) elsőként szükséges az IMF és a privát pénzügyi folyamatok közötti kapcsolat definiálása. Mindez már csak azért is lehetséges és időszerű, mert az 1980-as évek válságait követően a fejlődő országokban újra visszanyerte szerepét a vállalkozói tőke, mely így lehetőséget kínál egy aktívabb és lendületesebb gazdasági fejlődésre. A Valutaalap egyértelmű feladata itt az, hogy segítse a beruházási/vállalkozói szektor biztonságosabbá tételét, és programjai további ösztönzést nyújtsanak a befektetéshez.

Első lépésben össze kell hasonlítanunk az IMF szerepvállalását megelőző és azt követő makroökonómiai teljesítményt, ezáltal pontos képet kaphatunk a programjaink eredményességéről. Természetesen minden program megindítása előtt rendkívül széles körű tanulmány elkészítésére van szükség az adott szektor állapotáról, különös tekintettel az állami és a privát oldal viszonyára. A konkrét programok kifutása alatt és után mérlegre kell tennünk azon fejlődő országok teljesítményét, amelyek adoptálták az IMF programjait, illetve azokét, akik ugyan nem tették meg ezt, ám lényegileg hasonló programokat indítottak el.

Az IMF programjai valóban alkalmasak a privát szektor felélénkítésére és stabilizálására, ám ennek elsődleges feltétele a már meglévő ambíció a mikrogazdasági aktorok részéről.