Az 1990-es évek közepétől az eurozóna lassú növekedése általános. Ugyanezen időben prognosztizálhatjuk az Egyesült Államok annál élénkebb termelékenységét. Ezen tanulmány rámutat, hogy az európai gazdaság növekedésének csökkenése elsősorban strukturális ás technológiai változásokkal okolható.

Az 1990-es évek közepéig a nyugat-európai térség gazdasága prognosztizálható mértékben meghaladta az Egyesült Államok termelékenységi mutatóit. 1995-től azonban változás állt be, amelynek egyes közgazdászok az elhibázott pénzügypolitikát és a bérszektorban bekövetkezett változásokat, mások a high-tech technológiák alkalmazásába történő nehézkes átmenetet teszik felelőssé.

A stabil és jó arányszámokkal rendelkező európai gazdaság csökkenő tendenciáinak indulása a 90-es évek közepétől egyrészt mindenképpen magyarázható az alacsonyabb szintre eső törzstőkével (capital) (illetve az annak növekedésében beálló csökkenéssel). Ugyanez a törzstőkecsökkenés azonban magyarázható bizonyos strukturális bérelszámolási változásokkal. Ezen elszámolási változások olcsóbbá tették a munkaerőt, hogy ezzel is ösztönözzék a vállalatokat a nagyobb méretű foglalkoztatásra (az európai munkanélküliségi helyzet javítása érdekében), és előidézzék a tőkefelhalmozás lassulását.

A termelékenység csökkenésében jelentős tényezők voltak a hagyományos iparágak területén jelentkező válságtünetek. Ezeken a területeken nem vagy csak igen kis mértékben használják a tradicionális rendszereknél jelentősen költségtakarékosabb információs és kommunikációs technológiát (ICT), s észlelhető, hogy azokon az újabb gyökerű területeken, ahol ez már használatban van, a növekedés csökkenése jóval kisebb mértékű volt. Az Egyesült Államok kedvezőbb tendenciáira tehát (legalábbis részben) magyarázat, hogy Amerikában ezek a technológiák a termelési szektor sokkal nagyobb részében vannak jelen.

A tanulság mindebből tehát az, hogy amennyiben az Európai Unió továbbra is sürgető feladatként határozza meg a Lisszaboni Folyamat célkitűzéseit (azaz hogy az EU 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasági térsége legyen – a szerk.), akkor sokkal nagyobb mennyiségű forrást és programot kell biztosítania az infokommunikációs technológiák meghonosítására Európában.

Azok az ágazatok pedig, amelyek már jelenleg is használják ezeket – így a kiskereskedelem, a pénzügyi szféra közvetítői és mások –, további fejlesztéseket igényelnek. Az új technológián kívül megújításra szorul a kutatás-fejlesztés (K+F) finanszírozása is, elsősorban az eredménycentrikus követelmények mentén.

Az Európai Bizottság ugyan sok előremutató irányelvet fogalmazott meg a közelmúltban ezzel kapcsolatosan, ám a szükséges radikális reformok melletti állásfoglalástól távol tartotta magát.