Ezen tanulmány készítése során elemezni kívántuk a fejlődő világ kormányainak ciklikus és hosszú távú kiadásait. Kutatásaink során megállapítottuk, hogy a vizsgált országok felében a gazdasági/ipari teljesítmény, hozam stb. növekedésével nőnek az állami kiadások, a növekvő kiadások célterületei ugyanakkor igen eltérőek a különböző országokban.

Ennek folyományaként megállapítható az is, hogy hosszú távú és szoros kapcsolat áll fönn a teljesítmény és az állami költekezés között az országok döntő többségében. Rövid távon ugyanakkor a hatalmi szétszórtság és az államgépezet méretei elfojtják a kormányzati költekezések pozitív hatásait a teljesítményre. A teljesítmény illékonysága és a financiális kockázat másrészről hozzájárul a kormányzati költekezés szeszélyeihez.

Ezen makrogazdasági terület az elmúlt évtizedek során méltatlanul elhanyagolva maradt. Ez a téma iránt mutatott érdektelenség hozzájárul ahhoz, hogy adataink a témában szélsőségesen hiányosak, és nem teszik lehetővé az egyébként aktuális konzekvenciák levonását sem. Különösen fontos lenne pedig ez akkor, amikor a fejlődő világ politikáit országokra lebontva kívánjuk elemezni, és ki szeretnénk törni az egyszerű és igen pontatlan „harmadik világ” kategóriából.

A fejlődő országok több mint fele esetében a kormányzati költekezés fő alkotóelemei ciklikusnak mondhatóak. Ezzel egyidejűleg ugyanakkor ezen országokban a költekezés és az output szorosan egymásba integrált folyamatok.

Három elkülöníthető politikai probléma rajzolódott ki kutatásaink során. Az első szerint sok ország esetében jelentősen behatárolt a fiskális törvények, normák és felelősség hatóköre, amely csökkenti a pénzügypolitikák belátását.

A másik probléma alapján megállapíthatjuk a hatalom rendkívüli széttagoltságát és szétszórtságát, amely azonban egy fejlődő gazdaságban nem, csupán egy biztos alapokon álló, tapasztalt rendszerben jelent működőképes berendezkedést.

Harmadrészt számos országban hosszú távú kapcsolat áll fönt a termelékenység (ill. output) aktuális színvonala és a kormányzati költekezés politikája között. Ez (azaz a változó outputszinthez alakított költekezés) megakadályozza a kormányzati pénzügypolitika hosszabb távú kedvező hatásainak kialakulását, mi több: eltörli a már elért eredmények jelentős részét. Ezekben az országokban hosszú távú strukturális reformok megindítására van szükség a sikerek folyamatos megőrzése érdekében.

A Nemzetközi Valutaalapnak fontos feladata, hogy a jövőben időről időre elkészítse a fejlődő országok kormányainak költekezési analízisét, és egyaránt segítsen megtalálni a helyes irányvonalat „jó és rossz időkben”.