A modern munkahely központi mítoszainak egyike: pár kompromisszum megkötésével minden lehetséges. Természetesen mindezt elsősorban a munka és a magánélet harmóniájára értjük, ám ha hiszünk benne, hatalmasat tévedünk. Ez a mítosz valóságos őrültté tehet bennünket, ezért érdemes utánajárnunk a valódi lehetőségeknek.

A magánélet-munka egyensúly délibábja esetében nem csupán arról van szó, hogy egy nem létező lehetőségről álmodunk, de ezalatt a munkafolyamatok és az erre a mítoszra épülő gazdasági rendszerek valósággal beteggé, destruktívvá válnak. Természetesen erről legtöbbünk nem akar tudomást venni. A legutoljára felnőtt generáció életében az egyensúly a korábbiaknál gyökeresen új szerepet töltött be, immár általános jogként jelent meg a munkavállaló és a munkáltató közötti viszonyban. Az Egyesült Államokban az egyensúlyhoz való jogot egyenesen a Függetlenségi Nyilatkozatból származtatják, és aktualizálva értelmezik a gyorsuló világ munkakörülményeire. A modern egyensúlyelméletek valójában az új feminizmussal jelentek meg a 80-as években, és a munkáltatókat új szisztémák kialakítására kényszerítették.

Mostanra azonban az „egyensúlymozgalom” végletesen repedezni kezdett. Az egyensúlyalapú gazdaság ugyanis működőképes zárt, ipari gazdaságokban, ám annál kevésbé felel meg a tudásalapú, globális gazdasági rendszer kihívásainak. Az egyetlen mód, hogy az új helyzethez alkalmazkodjunk, ha magunkévá tesszük az egyensúlytalanság elvének igazságát. Freud szerint az egyensúlytalanság az emberi jellem része. A kreativitás és a vezetőképesség forrása, amely ösztönöz minket a teljesítményre. A legnagyobb vezetők, fejlesztők és sikeres kockáztatók közül a legtöbben küzdenek a belső félelmekkel, amelyek próba elé állítják őket, és nem tűrik meg a munkára fordítható energia eltékozlását. A versenyképes vállalatnál a belső fejlődés folyamatától idegen az időbeli behatároltság fogalma.