Egyesült államokbeli pszichiáterek egész sora jelezte az utóbbi hetekben, hogy a Kerry-hívek körében valódi trauma ütötte fel a fejét az elnökválasztási kudarcot illetően. A kérdés ez esetben nem az, miért és hogyan fáj ennyire nekik a vereség. A kérdés az, hogyan dédelgethettek ekkora tömegek irreális álmokat a novemberi választásról.

A válasz a fogadó piac már-már megdöbbentő befolyása, az ilyen eredmények sokezerszeres, vezető hírként való említése a mindennapi médiában. A leglátogatottabb weboldalak egész sora kínált lehetőséget rá, hogy pénzt tegyünk fel az elnökválasztás kimenetelére. Mi több, a választási totóba vetett remények egyre inkább befolyást szereztek a kisvállalati, személyes és középvállalkozási várakozásokra és kampányidőszak alatti stratégiákra.

Azok a közgazdászok, akik az eredményelőrejelzési üzlet tanulmányozásába fogtak, ironikus módon megállapították, hogy saját tippjeik a részletekben messze jobban megfeleltek a később bekövetkezett eredményeknek, mint a hivatalos előre jelző cégeké. Annak ellenére, hogy a közelmúltban ezek a szerencsejátékok már sokszorosan elbukták hitelességüket és mértékadóságukat, az ipar nem halt meg, s minden elnökválasztáskor virágkorát éli.

Az előrejelzés és jóslás nem csupán a politikai kampányoknak vált elmaradhatatlan részévé, hanem a nagyvállalati szférának is. A Hewlett-Packard vagy a Siemens drága döntések hátteréül alkalmazza a piaci mozgásokat előre jelző kutatásokat. A menedzserek jó része meg van győződve ezek hasznosságáról, még ha az eredmények döntő többségében nem is igazolják optimizmusukat.

A legújabb hullámban immár az iraki választások kimenetelére és a palesztin állam megalakulására fogadnak az erre vállalkozók. A jósláspiac azt a témát szerzi meg, amelyiket csak akarja.