« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Harmincéves háború
30 Years' War
By John B. Judis, Ruy Teixeira, Marisa Katz
The New Republic Magazine, November 15, 2004


George W. Bush győzelme világossá tette, hogy a republikánusok 1970-es évek óta fejlesztett konzervatív politikája ma is megfelelő lehet. A régi-új elnök államok és szavazók széles skáláját tudta maga mellé állítani szociális konzervativizmusával és az erőskezű nemzetbiztonsági politikával. John Kerry erős és nagy koalíciót volt képes megnyerni a kisebbségek és a diplomások körében, és ez a szövetség a jövőben talán sokat hozhat a demokratáknak. Ám ezen a választáson a partvidékek és a nagyvárosok demokrata sikerövezetei még messze elmaradnak a déli és belső államok erős republikánus bástyáinak erejétől. A harcot végül az északi metropolitanizmust és a déli kisvárosokat ötvöző Ohio döntötte el.

Bush stratégiája végleg kiemelte a Republikánus Pártot a New Deal demokrata árnyékából, amely évtizedeken át biztosított sziklaszilárd muníciót a kékek számára. 1932-től hosszú ciklusokon át a republikánusok képtelenek voltak pártjukról olyan képet festeni a választók számára, amely cáfolná az „üzleti érdekcsoportok tömörületeként” elterjedt meghatározást. Ez idő alatt újra és újra felmerült, hogy a pirosaknak muszáj megszólítaniuk a munkás- és középosztály szavazóinak tömegét.

A 70-es években aztán Ronald Reagannek sikerült új életet lehelnie a pártba az antikommunizmus és a konzervativizmus korszerű felélesztésével. A hidegháborút követően azonban természetesen ez már elégtelennek bizonyult – többek között a Szovjetunió bukásának köszönhetően. Ezért volt az idén különösen aktuális kérdés, képes-e a GOP új tartalommal megtölteni kommunikációját és programját egyaránt.

Bush elnök Reagan örökségének leporolásával igenlő választ adott a fenti kérdésre. Önmagát egyszerű déli konzervatívnak ábrázolta, mondatonként hangoztatta sikerrel az adócsökkentés kérdését és a morális kérdéseket (ahogyan megjegyezte: „kedvenc filozófusom Jézus”). Mindezek mellett kulcsfontosságúnak bizonyult szeptember 11-e is, hiszen a támadásokkal Bush előtérbe helyezhette a nemzetbiztonságot is, mint régi republikánus „szakterületet”. Az adócsökkentésekkel és tradicionalizmussal megnyert vagyonos szavazóréteg mellett az elnök világos retorikájával az egyszerű emberek, az alacsony iskolai végzettségűek körében is minden eddiginél nagyobb sikert tudott aratni.

Mindez pedig képes volt ellensúlyozni Kerry súlyos előnyét a kisebbségek és a diplomások körében. Azonban ez a két tábor az idén végleg kettészakadni látszik, akár hosszan tartó „kulturális háborút” jelezve előre.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány