Ez a tanulmány a 19. század közepi, amerikai fehér, fekete és indián férfiak közötti fizikai különbségeket igyekezik feltárni, azok szociogazdasági hatásait állítva középpontjába. Minderre lehetőségünk nyílik, hiszen ma teljes egészében rendelkezésünkre állnak a polgárháború különleges adatállományai.

Az eredmények rámutatnak, hogy mialatt a férfiak magasabbak és nehezebbek lettek, valamint általánosan veszítettek zsírállományukból, ugyancsak csökkent az olyan krónikus betegségek száma, mint a szívproblémák, amelyek régen mindennaposnak voltak mondhatóak. Ugyanakkor jelentősek a változások a halálozás terén is: a fehér férfiak közötti halálozási arányszámok 1914 és 1988 között óriási mértékben javultak, ahogyan az idősebb generációk között is hosszú távú halálozási átlagéletkor-javulás prognosztizálható 1988-at követően.

Közismert tény, hogy a múlt népessége rövid életkort megélt, alacsonyabb, könnyebb és krónikus betegségektől jóval terhesebb volt. Ahogyan bizonyítást nyert, igaz ez a fejlett és fejlődő országok hasonló arányára is: míg előbbiek magasabb életszínvonaluknak köszönhetően hosszabb életkort, addig utóbbiak a korábbi korokhoz képest csak kis mértékben változó körülményeik következtében rövidebbet élnek meg. Ugyanez az aránypár fedezhető fel a magasság, az átlagos méret tekintetében is, itt makroterületek által behatárolva. Az északi területeken élő fehér népesség messze a legmagasabb, ahogyan ez a skandinávok és a többi európai nép összehasonlításakor látható.

Az Unió Hadseregének veteránjai körében, 1910-ben végzett kutatás szerint a 60 és 74 év közöttieknek majdnem egyharmaduk szenvedett valamilyen szívbetegségben, másik egyharmaduk izületi vagy más hasonló megbetegedésben. A veteránok ötvenes éveik végén-hatvanas éveik elején, az aktív katonák pedig harmincas éveik során megállapításra kerül az ún. Body Mass Index (BMI), amelynek eredményei során megállapíthatóak a tendenciák. Az első ilyen jellegű méréseket már 1863-ban bevezették, és a háború végéig 23,758 katonáról gyűjtötték össze a vonatkozó adatokat, amelyek ma is hozzáférhetőek a New York-i Közkönyvtárban.

Az azóta folyamatosan felvett adatok alapján megállapítható, hogy napjaink katonái magasabbak és nehezebbek, ugyanakkor derékbőségük és mellbőségük nem nőtt, sőt, a polgárháború katonái esetében ez az adat meghaladja a mai átlagot. Száz esztendő alatt a 26-30 éves katonák átlagmagassága 170cm-ről 177cm-re emelkedett. Érdekesség, hogy a külföldön született amerikai katonák átlagban alacsonyabbak és könnyebbek, mint az Egyesült Államokban születettek (ez alól kivételt képeznek a Németországban születettek, akik magasabbak az otthoniaknál). Az eredeti foglalkozásként mezőgazdaságban dolgozók magasabbak, nehezebbek és kevesebb hasi zsírral rendelkeznek, fizikumuk általánosságban jobb a más életterületekről érkezőkénél.

Bár az összefüggés eleinte nehezen felfogható, a magasságot és a súlyt további, relatív tényezők is meghatározzák. A szülők konkrét származása is ide sorolható. Azok, akiknek mindkét felmenője az Egyesült Államokban született, jelentősen könnyebbek azoknál, akiknek szülei Amerikán kívül látták meg a napvilágot. Így, ha egy Amerikában és egy külföldön született felmenő esetét vizsgáljuk, a fiatal a kettő közötti, amerikai átlagnál súlyosabb, ám például az európainál könnyebb. A szülők nemzetiségén és származásán kívül ide sorolhatjuk ugyanis a szülőváros méretét és a tanulmányok szintjét is.