Ez a tanulmány az amszterdami tőkepiac evolúciójáról emlékezik meg, mint a holland külföldi terjeszkedés tanulságairól és az átruházható VOC részvények bevezetéséről. Új típusú lehetőséget kínálni a befektetőknek spekulációs előnyökkel, ugyanakkor átlátszó veszteségek nélkül – ezek az összetevők a piaci ajánlatok történetének egyik új mérföldkövét jelentették. 1609-től a köz-adósság történetének új korszaka nyílt meg, és a személyes pénzügyek elragadták az elsődlegességet a közpénzügyektől a Holland Köztársaságban.
A piac létrehozta a felhalmozás és elosztás lehetőségét. Teljesítménye két, önmagában ellentétes követelmény sikeres ötvözésén alapult: egyrészt a megtakarítani vágyók átláthatóságot akartak, azaz magas kamatot, rövid lekötést – tehát biztos megtérülést. Másrészről, a beruházóknak szükségük volt a folyamatosságra, a tőke biztos kínálatára, a vállalkozás vagy befektetés bizonytalan időtartamának teljes hosszán.
Bár a gazdaságtörténészek szinte minden esetben ezen kor pénzügyi intézményeire és nagyvállalataira helyezik a hangsúlyt, a kínálati oldal fejlődése nélkül a fejlődés nem mehetett volna végbe. Hasonló féligazság csupán a 17. század végi, angliai pénzügyi forradalmat említeni a modern pénzügyi rendszer őshazájaként, hiszen legalább ilyen jelentősnek bizonyultak a Holland Köztársaság reformjai is. Ezek voltak ugyanis döntő hatással a későbbi velencei, genovai és florencei folyamatokra is.
A legutóbbi tanulmányok a témában bebizonyították, hogy a Holland Kelet India Társaság (Dutch East India Company, VOC) megalapítása 1602-ben egy új, erőteljesen jelentkező részvénypiac kialakulását eredményezte Amszterdamban, amely igen kedvező hatással bírt a közpénzügyek és egyéni pénzügyek terén egyaránt. A befektetők kezdték kiaknázni a VOC részvények nyújtotta biztonságos üzleti lehetőségeket, s megkezdődtek a spekulációk is. Mégis elmondható, hogy még a VOC-ról szóló részletes tanulmányok sem mondhatóak tájékozottnak a vállalat financiális technikáit illetően, amelyekkel befektetéseiket megalapozták, másrészt pedig elosztották a részvények igen jelentős részét a rokonok és barátok között.
A 17. század fordulóján, Antwerpen spanyol elhódítását és a hollandok Scheldt folyó parti blokádját követően a Holland Köztársaság tudhatta magáénak Európa vezető gazdaságát. A holland kereskedők jelentős érdekeltségeket szereztek a Baltikumtól az atlanti partokig, Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában, valamint megkezdődött a kereskedelem Oroszországgal és Itáliával, Nyugat-Afrikával, Amerikával és Ázsiával. A hagyományos kereskedelmi területek, mint a gabona, a só vagy a bor kiegészültek új elemekkel, mint a cukor és a fémek, az ékszerek és a fegyverek, a fűszerek és más kézműves termékek.
A nemzetközi kereskedelem új dimenziói átformálták az amszterdami kereskedők világát is, hiszen állandósultak a balti területekre, Afrikába és Ázsiába vezető hosszú utak. A távoli országokkal folyó kereskedelem megteremtésének és folytatásának feladata nem különbözik túl sokban a mai üzletemberek előtt álló kihívásoktól: a kereskedőknek pénzelnie kell vállalkozásaikat biztos haszonnal, hitellel, új partnerek felkutatásával és megnyerésével, biztosíték kiadásával vagy betét elfogadásával, stb. Az első utakon már sikerült megteremteni az „alvó” vagy aktív partneri kapcsolatokat Itáliával, Nyugat-Afrikával és a Karib térséggel, összesen mintegy 25,000 kapcsolati szálat létrehozva.
Bár Nyugat-Afrikával és a Karibi országokkal a kereskedelem nehezen indult, 1600-tól kezdve már évente mintegy 20 hajó érkezett ezekről a területekről a holland kikötőkbe. Az ázsiai területekre ennél háromszor, négyszer több évi kereskedelmi út vezetett, bár itt talán még az előbb említetteknél is nagyobb, ezúttal fizikai akadályok nehezítették az utakat. 1595 és 1601 között a hajóknak több, mint 20% tűnt el Ázsiába menet vagy az onnan való visszatérés közben. A telepesek hamar ráébredtek, hogy tanulniuk kell első tapasztalataikból. Egyrészt a nagy távolságok miatt a korábbinál jóval szélesebb skálán kellett kiépíteni az operatív feladatok rendszerét, nagyobb és felszereltebb háttérszemélyzettel a kiindulási és érkezési pontokon, valamint magukon a hajókon is. Másrészről nagy hangsúlyt kell fektetniük a célterületeken kiépülő hálózatra, mert csak így lehetnek versenyképesek az angol és portugál kereskedelmi rendszerekkel.