Bár a lehetőség megvolt a történelmi leckék felelevenítésére, John F. Kerry elnökjelölti kampánya nem tudott tanulni az elődökéből. Pedig Franklin Delano Roosevelt hasonló helyzetben készült az elnökségre, és sikerrel fogalmazta meg azokat az értékeket, amelyek egyrészt nem váltottak ki ellentmondásos vitát a társadalomban, ugyanakkor megkülönböztették őt ellenfelétől.

Kezdjük mindjárt a meleg párok házasságának legalizálásával, mint Kerry egyik leginkább átjött kezdeményezésével. A demokrata jelölt itt kezdetektől figyelmen kívül hagyta, hogy ezen tervének erőteljes hangsúlyozása tökéletesen ellenébe megy az amerikai társadalmi hagyományoknak. Amerikában ugyanis mégiscsak a férfi-nő kapcsolat és a klasszikus családmodell képezi a társadalom alapegységét. Míg a republikánusok magabiztosan építettek a hagyományos értékeket féltő hangulatra, érthetetlen módon éppen e félelmeket keltő tendenciák adták a demokrata kampány gerincét.

A kékek így nemcsak választást, de egyébként korábban hozzájuk (is) köthető, hagyományos értékeket veszítettek el, mert belefeledkeztek a fentihez hasonló gyökértelen ígéreteikbe, miközben tradicionális üzeneteiket elhanyagolták. FDR-nek ugyanakkor nem volt szüksége a megszokottól eltérő és radikális programpontokra ahhoz, hogy a kezdeményező színében tűnhessen fel: a tradícionális amerikai család számára fogalmazott meg ellenállhatatlan javaslatokat, mint az iskola utáni segély, az egészségügyi szabadság és sorolhatnánk még.

Egy tisztán érzékelhető „konzervatív forradalom” idején a melegházasságot a fő témák közé emelni egyenlő az öngyilkossággal. A 2004-es demokrata kampány nem értette meg az előző évszázad tanulságát, amennyiben eltekintett a hagyományos társadalmi kérdésekben korábban létrejött kompromisszumoktól. Ezért alakulhatott úgy, hogy fölényes demokrata többségről csupán a kisebbségek körében (és ott sem minden esetben) beszélhetünk. A középosztály számára azonban (akiknek az elterjedt demokrata vélekedéssel szemben nem kizárólagosan bevételeik számítanak) az unottnak mondható gazdasági üzeneteken túl értékbeli biztonságot nem sugalmazott a Kerry-kampány.

Mi több: a gazdasági kérdések terén sem beszélhetünk átütő sikerről, amennyiben számba vesszük, mennyire sikerült kiaknázni a republikánus-közeli cégek valóban világraszóló botrányait (Enron).

A tanulság tehát, hogy a kékeknek nem csupán morális, de gazdasági téren is meg kell találniuk a közérthető hangot a társadalom felé. Mindkét tekintetben van ill. lenne mire építeniük.