A nyolcvanas évek óta számos bizonyíték látott napvilágot arra vonatkozólag, hogy az export-orientált gazdaság sokkal szerencsésebb megoldást jelent, mint a protekcionista. Előbbi vezet ugyanis gazdasági növekedéshez.

Ez az evidencia két kutatási project során vált végleg nyilvánvalóvá. Egyrészt az OECD projektje (Ian Little és mások), másrészt pedig a Nemzeti Gazdaságkutató Iroda kutatása (NBER, Jagdish Bhagwati).

Amennyiben a fejlődő országok megfogadják ezen kutatások eredményeit (tanácsaikat), s rátérnek az export-orientált gazdasági vezérlés útjára, ez az elmélet döntő és végleges győzelmet könyvelhet el a protekcionizmus fölött. A protekcionizmus ugyanakkor nem jelent könnyen legyőzhető ellenfelet. A következő évtizedekben példáknak, hibás döntést hozó országoknak kell igazolniuk a protekcionizmus elméletének helytelenségét. Erre –a protekcionista, sokszor anti-globalistáknak nevezett csoportok és törekvések terjedését látva- van esély.

Martin Wolf könyve számos témában szolgál új információkkal és nem kevésbé nézőpontokkal az „első globalizációtól” (1870-1914) kezdve napjainkig. Ám a legfontosabb rész kétséget kizáróan a negyedik, melyben Wolf a szabad piac elleni elméleteket vizsgálja és kritizálja. Azokhoz szólva, akik a nemzetgazdaságok 80-as évektől bekövetkező nyitására panaszkodnak, Wolf pontokba szedve felsorolja Kína és India tapasztalatait. Melyekről –nem nehéz kitalálni- nem éppen a globális gazdaság hátrányainak tünetei ütnek vissza az olvasóra. A szerző megállapítja, hogy ilyen tömegeknek és ekkora tempóban a történelem során soha nem emelkedett az életszínvonala, mint az említett két országban a gazdaság liberalizációjának eredményeként.

Aki csodálkozig Wolf globalizációpárti eszmefuttatásán, meg fog lepődni, amikor a szerző elismeri, hogy a gazdag országok –nyílt gazdaságukkal párhuzamosan- valóban képmutató magatartást tanúsítanak. Nem is akárhol és akármiben, de a WTO-beli érdekérvényesítés során –s ebben nincs vita az anti-globalisták és Wolf tézisei között. A szerző elítéli a jómódú országokat, amiért kirívóan magas akadályokat állítanak a szegény országokból érkező exporttal szemben (a szerző aláhúzza az USÁ-hoz és Franciaországhoz kapcsolódó példákat).

A globalizáció-kritikák további sarkalatos pontjai a multinacionális vállalatok. Ennek okaként az alacsony bérszínvonalon tartott munkaerőt emlegetik leggyakrabban. Wolf szerint a kérdés az, ha valóban elviselhetetlen környezeti- és bér-körülmények jellemzik a multinacionális cégek szegény országokba telepített gyárait, miért dolgoznak a helybeliek lankadatlanul ezeknek a vállalatoknak? A foglalkoztatottság helyenként akár 50%-kal nőtt ezekben a szegény régiókban, amely vitán felől a lakosság életszínvonalának emelkedését eredményezi.