Az utóbbi pár évtizedben erős liberalizációs mozgalom bontakozott ki a világ természetes fejlődésének keretein belül. Mindez jóval többet jelentett emberi jogi kampányoknál, feministáknál vagy meleg-jogi aktivistáknál. Ők nem akartak többet, mint az emberi versengést szabaddá tenni biológiai különbségektől. Ahogyan a transzhumanisták látják, az emberiségnek muszáj megküzdenie biológiai adottságaival, melyeket az evolúció rakott a vállára.

Bár a biotechnológia rapid gyorsaságú fejlődése gyakran lehagy bennünket, az ezzel járó fenyegetést nem mindig könnyű felismerni. Az emberi versengés, mindenekelőtt bájos összevisszaság. Akaratos kór, fizikai behatároltsággal és rövid élettel. Az emberi féltékenységen, agresszión és erőszakon végignézve a transzhumanisták terve kétségkívül indokoltnak tűnhet. Ha a különbségek eltűntetése technológiailag lehetséges, miért ne változtathatnánk meg saját fajunkat? A látszólagos érvek azonban részei a törekvés leírhatatlan veszélyeinek. A transzhumanizmus elsőszámú áldozata maga az egyenlőség lenne. Az emberiség fejlődő társadalmai lassú és fájdalmas út során döbbentek rá a személyes és politikai egyenlőség fontosságára. Arra, hogy az emberi létnek szentnek és sérthetetlennek kell lennie. A politikai liberalizmus szívét éppen a személyenként különbözően megélt értékek, s az ebből fakadó különbségek teszik. Ha átváltoztatjuk magunkat valamiféle legkiválóbb egyeddé, mi szabályozza majd az egyre növekvő igényeket, s mi szab korlátot az összehasonlítgatásnak? Ezek a kérdések minden további nélkül bőven elegendőek a fejlett társadalmakra nézve. S akkor még nem is szóltunk a világ szegény országairól, ahol a biotechnológia szinte ismeretlen fogalom, s amelyekre nézve az ilyen típusú törekvések még inkább veszélyt jelentenek. Mi emberek megfoghatatlanul komplex eredményei vagyunk az evolúciós fejlődésnek, jóval többek, mint csupán összerakott s átalakítható testrészek. Jó tulajdonságaink a tökéletességig kiegészítik a rosszakat.

Senki sem sejtheti, meddig teheti lehetővé a technológiai fejlődés önmagunk megváltoztatását. De azt láthatjuk és látjuk is, milyen hatással van a drog gyermekeinkre, s környezetünk pusztulásából lassan talán megtanuljuk tisztelni a nem emberi természetet. Ám hasonlóan tisztelnünk kell az emberit. Ha ezt nem tesszük, utat nyitunk a transzhumanista törekvések buldózereinek, melyek a fizikai létet tehetik puszta üzleti kérdéssé.