Az energia egy a nemzetközi gazdaság két legnagyobb kockázati tényezője közül (a második, természetesen, a terrorizmus). Vegyünk szemügyre akár egyetlen iparágat is: egy-egy olajválságon (mint amilyen a jelenlegi eszeveszett áremelkedés) az amerikai légitársaságok minimum 5 millió dollárt veszítenek (mint ahogy idén is történt).

A jelenlegi tendenciákat látva kérdezhetnénk, vajon meddig emelkedik az olajár? 60 vagy 100 dollárig hordónként? Daniel Yergin (a Cambridge-i Energiakutató Központ alapítója) szerint rosszul gondolkodunk, amikor ilyen félelmeinkre alapozunk. Szerinte – bár az olaj iránti kereslet kétségtelenül nőni fog – a kőolaj ára csökkenő tendenciákba kezd majd.

Hogy lehetséges ez? A válasz egyszerű: a kapitalizmus bámulatosan rugalmas rendszer. Ha az olajárak nőnek, az olajipar képviselői egyre inkább innovatívvá válnak. Többet dolgoznak majd, és jobb, új technológiákat alkalmaznak és új módszereket fedeznek majd fel az olajipar nyereségességének – értsd: sikerének – megőrzéséért. Új mélységeket nyitnak üzletben és olajfúrás terén egyaránt. Régóta és sokan tartanak a készletek kimerülésétől, de máig úgy tűnik, hogy rossz úton járnak.

A várakozások szerint 2025-re a világnak 40%-kal több olajra lesz szüksége, mint napjainkban. Az erre hivatottaknak az a feladatuk, hogy az ezt kielégítő új technológiákat kidolgozzák és alkalmazásba állítsák. A törekvések folynak.