A fejlesztés nem csupán valamiféle újítást jelent. A feltalálási kedv, a praktikus fejlesztések teremtették meg a lehetőséget Amerikának arra, hogy minden korábban elképzeltnél nagyobb csúcsokat hódítson meg a műszaki tudományok terén (is).

A tudomány összetettségére a legkiválóbb példák egyike Alexander Graham Bellé. Bell nem volt feltaláló. Csupán az emberi hang továbbítását kutatta, és történetéből tudjuk, hogy jórészt véletlenül akadt rá a megoldásra, amely a mai civilizáció legfontosabb kommunikációs eszközévé vált. Belltől már-már egyenes út vezetett Edison fejlesztéseiig, melyekben fontos előrelépést jelentettek Bell felfedezései. Kettejük és mások rivalizálása pár évtized alatt gyökeresen megváltoztatta az elektromos technológia perspektíváit a jövőre nézve. A századforduló és az azt követő évtizedek kutatói pontosan ismerték egymás legújabb eredményeit, szerették és tisztelték egymás munkásságát. Ugyanakkor szinte kivétel nélkül mindegyikük esetében elmondható, hogy kereskedelmi vállalatok nem érdeklődtek eredményeik iránt – nagyon hosszú ideig. Elsőként az 1940–60-as évek során néhány kalandornak számító invesztor, mint Joseph C. Wilson vállalkozott a fejlesztések felkarolására – akkor szinte elképzelhetetlenül magas összegekkel. Az ő segítségükkel indulhattak világhódító útjukra a Xerox és napjaink más fontos eszközei.

A feltalálás fejlesztés nélkül csupán szórakozás. A feltaláláshoz – mint ahogyan arra már Edison is rájött – fontos a társadalmi, mindennapi problémákból való merítés, a fejlesztési, újítási inspiráció. A feltaláló karakterének alapvető jegye, hogy szellemi kapacitásait kézzelfogható eredménnyé tegye a piacon. Manapság ehhez azt is fontos hozzátennünk, hogy a független feltalálók és fejlesztők jelentős előnnyel bírnak a vállalati szféra közvetlen alkalmazottaihoz képest: előbbiekben csupán az ötlet és a megvalósítására irányuló törekvés jelenik meg, míg utóbbiak számtalan, más, az eredményt mérséklő szempontot igyekeznek és/vagy kénytelenek figyelembe venni. Az egységes világ modern feltalálói közül számos olyan is akad, aki különböző más fejlesztések kombinációjából hozza létre találmányát – s utána szerényen úgy nyilatkozik, hogy ő maga semmi újdonságot nem tett vagy csinált.

Amerikának nagy előnye, hogy feltalálói a társadalom rétegeinek széles skálájában megtalálhatók. A gazdasági forradalmak szülői egyaránt földművesek, képzőművészek, professzorok, zöldségárusok, drogdílerek, fodrászok és mérnökök. Ma már saját alapítású kisvállalkozások és közvetítőirodák széles hálózata segíti sikerüket. Munkájuk pedig hozzájárul a köztársaság demokratizmusához és demokratizálásához, mert az életet olyan irányba terelik, amelybe a közösségek igényei leginkább mutatnak.