Amióta Thomas Jefferson 1825-ben megalapította a University of Virginát, az intézmény folyamatosan az ország vezető nyilvános egyetemei között tudott maradni. Az elmúlt években azonban az állam fokozatosan kivonulni látszik a UVA finanszírozásából: 28%-ról 8%-ra csökkentette hozzájárulását az éves költségvetéshez. A tendencia okán az egyetem – két másik hasonló, virginiai intézménnyel együtt – igyekszik minden maradék köteléket (és kötelezettséget) is elvágni, amely az államhoz fűzi.

A három intézmény azt kéri Virginia államtól, hogy nyilvánítsa őket „bérbe adott” egyetemekké. Ezáltal szélesebb körű önállósághoz jutnának az oktatásban és a működtetésben, s elkezdhetnék az intézményi felzárkózást az olyan elitegyetemekhez, mint a Harvard vagy a Princeton, vagy más felsőoktatási magánintézmények.

Amerika nyilvános egyetemei az ország 14 millió főiskolai hallgatójának (undergraduate students) 80%-át képzik. Azonban az állami irányítású nyílt egyetemek, mint a UVA, a Pennsylvania State vagy a University of Colorado napjainkban arra törekednek, hogy leépítsék azokat a különbségeket, amelyek őket hagyományosan megkülönböztetik a felsőoktatási magánintézményektől.

Napjainkban egyetlen vezető nyílt egyetem sem teljes egészében privatizált. Napjainkra azonban a csökkenő állami támogatás már nem áll arányban az irányításban, intézményi döntésekben, oktatásban betöltött igen nagy mértékű állami szereppel. A jelenleg zajló folyamatok szerint ugyan minden bizonnyal köztulajdonban maradnak, ám finanszírozásukat már magántőkéből oldhatják meg. A trend igen erős, az intézmények pedig egyre inkább igénylik az eddiginél nagyobb szabadságot, legyen szó irányításról vagy oktatásról.

Természetesen a nagyobb magánrész magasabb tandíjakat is jelent. A Miami University of Ohión a diákok 19 642 dollár tandíjat fizetnek tanulmányaik alatt, kivéve az ohiói származásúakat: ők 10 000 dollár ösztöndíjat kapnak, s „csak” a fennmaradó összeget kell téríteniük. Már ma is érzékelhető, hogy az érintett egyetemeken egyre kevesebb szerény anyagi hátterű diák tudja megkezdeni tanulmányait, ami hozzájárul a mindenki által hozzáférhető felsőoktatás (egyébként hagyományosan amerikai) eszményének elkopásához. Sőt, egyes nyílt egyetemeken többe kerül a képzés, mint a legtöbb elit magániskolában, holott egy átlagos amerikai család éves jövedelme alighogy eléri a 100 000 dollárt. A helyzetet tovább árnyalja, hogy az alacsony presztízsű állami egyetemek privatizációja, a magántőkétől való függés kialakulásával a jövőben még a jelenleginél is nagyobb anyagi áldozatokra kényszerítheti a tovább tanulni vágyókat. Végül a szegényebb családok fiataljai a legkevésbé nívós intézményekben kaphatnak csak lehetőséget – jósolják egyetemi vezetők.

A megoldásra – ahogyan az a magánfőiskolákon már működő rendszer – több út kínálkozik. Az ohiói Miami Egyetem egyre növekvő támogatást ad a helyi diákoknak, az Észak-dakotai Egyetem pedig lehetőséget biztosít arra, hogy a hallgatók akkor fizessenek, amikor számukra a legalkamasabb.

Az állami nyitott egyetemek rendkívül fontos szerepet játszanak az amerikai gazdaságban és társadalomban: államonként megteremtik és „újratermelik” a középosztályt. Hosszú távú és megfontolt tervezés nélkül azonban ezek az intézmények elveszíthetik versenyképességüket.