A DaimlerChrysler vezérigazgatója, Jürgen E. Scrempp a stuttgarti autógyár-paradicsom leghatalmasabb személyisége. Hogy ki a második? Nem tévedés: Erich Klemm, ugyanezen cég munkástanácsának elnöke és a Fémipari Dolgozók Szakszervezetének tagja.

A ma már 28 éves német törvény 50%- ban biztosít helyet a munkások képviseletének a vállalatok vezetőtanácsában. Emellett lehetőséget biztosít számukra, hogy elnököt és elnökségi tagokat jelöljenek. Ez a törvény biztosította a vállalati békét három évtizeden keresztül. Ma azonban az alkalmazottak egyre nagyobb része hangoztatja, hogy az igazgatótanácsok hibás döntései nyomán egyre irreálisabb összegeket költenek korábban elmaradt és/vagy éppen aktuális üzemi fejlesztésekre.

A Német Munkáltatók Országos Szövetsége nem mellékesen ebből kifolyólag szorgalmazza, hogy a dolgozók 50%-os részvételét csökkentsék 1/3-ra, a kevesebb vitával járó működés érdekében. Vezetőjük nemrég „történelmi hibának” nevezte a három évtizedes törvényt. És a kritikáknak igazuk van. Ugyan tény, hogy a belső dolgozók képviselői sokkal inkább tisztában vannak egy-egy vállalat belső problémáival, mint a kívülről delegált igazgatósági tagok, ám a legtöbbször egyben szakszervezeti tag dolgozói reprezentánsok leginkább a fejlesztések késleltetésében játszottak szerepet az elmúlt évek alatt.

Az Európai Bíróság egy friss döntése nyomán a külföldi vállalatoknak immár nem kell alkalmazniuk az elavultnak minősített törvényt. Ezáltal a vezetési struktúrák között is összehasonlító verseny alakulhat ki, amely végleges reformokra is késztetheti majd az illetékes döntéshozókat.