Németország egyébként meglepően erős exportgépezete a jelek szerint képtelen új munkahelyek teremtésére.

Németország napjaink legjelentősebb iparcikkexportőre. Bár az ország idei, mindössze 1,8%-os gazdasági növekedése nem ezt az érzetet kelti, a 10,2%-kal növekvő export egy pozitív folyamat megindulásának jele. Bár jelenleg még akadályt jelent az erős euróárfolyam, amely a német vállalatok számára sem elsősorban előnyöket hoz a konyhára.

Kizárólag ez mégsem hátráltatja olyan hatalmas ágazatok fejlődését, mint az autógyártás: a német gyártók ebben az évben 16%-os növekedést könyvelhettek el. Például a BMW csak az Egyesült Államokban 9,3%-kal tudta növelni eladásait. A német gyártók a növekedést pedig nem mellékesen úgy érték el, hogy nem növelték az alkalmazottak munkaórájának számát – s mint tudjuk, ez Németországban kulcskérdés. Csökkentették költségeiket azáltal is, hogy egyes alkatrészüzemeiket Kelet-Európába és Ázsiába helyezték, ahol a költségek jelentősen alacsonyabbak.

A lokális iparcikkeladások a helyszíni jelenlét következtében nőttek: Lengyelország 21, míg Kína 23 millió dollárt költött német iparcikkekre a 2003-as esztendőben. A rossz hír az, hogy az exportnövekedés nem hoz változást a már-már pattanásig feszült munkanélküliségi helyzetben, amely pedig kulcskérdés lenne a befektetői kedv és bizalom visszaszerzéséhez, és általánosságban a gazdaság teljes fellendüléséhez. A (bejegyzett) munkanélküliek számát az idei év telén minimálisan 5 millióra teszik.

A megfigyelők mégis bizakodnak. Abban szinte mindenki biztos, hogy egy év múlva jelentősen jobb helyzetből tekinthetnek vissza a mai problémákra.