Megindult az elbocsátások új hulláma a német ipar szívében, az érdekérvényesítő felek pedig készen állnak a harcra.

Bochumban, a német Ruhr-vidék szívében 25 000 dühös munkás tüntet családostul, ellepve a város utcáit. Ez az életkép már-már egy átlagos napnak felel meg Németországban. Ha azonban a tágabb idővonalat szemléljük, látható, hogy az elmúlt négy évtized visszatérő mozgalmi hullámáról van szó.

Ezúttal a General Motors októberi elbocsátásaira válaszol dühödten a tömeg. A GM idén ősszel 12 000 alkalmazottjától válik meg Európában, melyből 4000 csak bochumi polgár.

„A gyárak sorozatban zárnak be, és ez az egész régió számára tragédia. Fogalmunk sincs, mihez kezd ez a több ezer ember” – jelenti ki egy demonstráló, aki szintén most veszítette el a munkáját.

A Ruhr-vidék a német ipar mélyrepüléseinek központi generátora. Az elmúlt száz év alatt félmillió állás szűnt itt meg, amelyet a helyi kormányzat a kutatás-fejlesztésbe, az oktatásba és új ipari parkokba invesztált nagy mennyiségű támogatás révén próbál( t) kezelni. Az elmúlt két évtizedben a munkanélküliségi ráta mégis stabilan 12–19% körül mozgott (az országos átlag 10%). A növekedés ezen a vidéken – tartják a helyiek – nehezebben indul be, mint Németország bármely más régiójában.

A Ruhr-vidék a rövidebb munkaidőért és kibővített munkajogokért harcoló szakszervezetek és a vállalatok tradicionális csatatere. Annak ellenére, hogy a régió munkásai csupán heti 35 órát dolgoznak, és 41 USD órabért kapnak, szemben például a Franciaország hasonló szektorában jellemző 38 USD-vel. Egy elhúzódó válság itt a német gazdaság egészét kiszoríthatja világpiacon elfoglalt helyéről.

„Németországban fizetik ki a legnagyobb béreket az autóiparban” – állítják egyöntetűen a szakértők. „A német gazdaság számára kulcsfontosságú, hogy csökkenteni tudjuk a kifizetéseket. Ellenkező esetben a kockázat egetverően magas” jegyzik meg. A legnagyobb autógyárak ugyanis már évekkel ezelőtt Kelet-Európában kezdtek terjeszkedni, ahol alacsonyabbak a munkabérek és más költségek is. A dolgozók természetesen nem meggyőzhetők ezzel az érveléssel sem.

Hosszú távon a nagy gyártók (pl. GM) radikális lépései egy rugalmasabb gazdasági modell kialakítását sürgetik Németországban. Olyanét, amely képes a globális tőke megtartására. Ehhez valószínűleg az egész szisztéma átalakítására szükség van, és további jelentős lépések szükségesek a felsőoktatás, a high-tech eszközök, a biotechnológia, a környezetvédelem és számos más részelem területén.