Az 1990-es évek növekedése a munkahelyek száma terén valószínűleg soha nem tér vissza a kulcsszektorokban.
Emlékezhetünk rá, amikor az Egyesült Államok egyenesen egy munkahelygyár szinonimájának felelt meg nemzetközi gazdasági körökben, az 1990-es években. Egy évtized alatt 22 millió új munkahely jött létre. Szeptember 11. után aztán recesszió és egy helyben toporgás következett ezen a téren is, mint oly sok más mutatót tekintve. A foglalkoztatás egészen 2003 nyaráig nem tért magához mélyrepüléséből. Az elmúlt egy évben növekedés tapasztalható: csak idén szeptemberben 96 000 új munkahely jelent meg a piacon. Sokan az új tendenciáktól a dicsőséges 90-es évek visszatérésének esélyét várják. Valószínűleg tévednek.
Pontosan milyen tényezők foghatják vissza a munkahelyteremtést? Tény és való, hogy a körülmények (köztük a természeti csapások) jelentős hatást gyakorolhatnak a folyamatokra. Az idei év valóságos hurrikánszezon az Egyesült Államokban, emellett a kőolajárak csillagászati emelkedése is erős terhet jelent. De itt említhetjük az élesedő nemzetközi versenyt vagy a dráguló egészségügyi szolgáltatásokat is.
A valódi és elháríthatatlanul hosszú távú problémákat azonban mégis más helyen kell keresnünk, ha figyelembe vesszük, hogy napjaink legnagyobb munkahelydeficitjei a kiskereskedelem, az oktatás, az egészségügy és a telekommunikáció területeire jellemzőek. Ha összehasonlítjuk ezen szektorokban az új munkahelyek születésének arányát a 90-es évek adataival, arra jutunk, hogy elkerülhetetlenek a strukturális reformok.
Fenti területek közül is a legmélyebb válság a kiskereskedelmet sújtja. Az elmúlt egy évben (azaz 12 hónap alatt!) összesen 94 000 új munkahely keletkezett, szemben a 90-es évek évi 240 000-es mutatójával. Ám nem sokkal jobb a helyzet az oktatás (135 000 új munkahely az elmúlt évben), az egészségügy (280 000) és a telekommunikáció (40 000) terén sem.