George W. Bush és John F. Kerry talán semmilyen más szakpolitikában nem különbözik annyira, mint az energiapolitikai koncepciók terén. Így aztán joggal csodálkozhatunk azon, hogy ez a terület az idei kampányban szinte semmiféle rivaldafényt nem kapott.
A kőolaj-behozatal évről évre nő. A földgáz ára rendkívül magas, miközben a behozatal szűkös. Az új gépjárművek üzemanyag-hatékonysága ma rosszabb, mint az elmúlt 15 évben bármikor. Az Amerikai Egyesült Államok továbbra is a Perzsa Öböl diktátorainál esedezik a kőolajért.
Első ciklusának kezdetekor Bush még úgy nyilatkozott, hogy az energiapolitika programjának egyik legfontosabb pontja. Kijelentette, hogy „jelenleg az energiaforrások válságát éljük”. Ám szeptember 11. után az energiapolitika eltűnt a Fehér Ház prioritásai közül.
Ezzel szemben John Kerry éveken át központi témaként foglalkozott energiapolitikával, az energiaforrások kérdéseivel. Bírálói gyakran neki és támogatóinak szegezik a kérdést: mit csinált Kerry valójában a Szenátusban töltött évei alatt?Az egyik lehetséges és jogos válasz erre: energiapolitikát. 2002-ben John McCain szenátorral közösen jártak közben a gépjárművek magasabb üzemgazdasági szabványainak bevezetéséért. A Kerry-McCain indítvány beterjesztése a 2002-es esztendő legnagyobb eseményei közé tartozott a 2002-es esztendőben – nem kis részben azért, mert a nagy autógyártó államok demokrata képviselői dühöngtek a javaslat olvasásakor. Kerry ennek következtében lehetőséget kapott, hogy bizonyítsa elveinek magasabb rendűségét a pártfegyelemmel szemben, s ezzel a lehetőséggel élt is. Megválasztása esetén Jimmy Carter óta Kerry lett volna az első elnök, aki érdemleges változást vihetett volna végbe az energiapolitikában. Amiért ugyanis a Cartert követő elnököknek ezidáig nem kellett különösebb figyelmet fordítaniuk erre a területre, az Jimmy Carter történelmi jelentőségű energiapolitikai reformja volt. Ma azonban a reformok kifutottak, s új kihívásokkal nézhetünk szembe.
Az Egyesült Államok 2003-ban napi húszmillió hordó olajat használt el,, amelyből 11 millió, azaz 55% importból származott. Ez majdnem a duplája az 1974-es mutatóknak. A világszinten növekvő kereslet a kőolaj iránt – és különösen Kína növekvő szükségletei – előirányozzák a világpiaci ár folyamatos és nagymértékű emelkedését. A jelenlegi energiapolitikai status quo fennmaradása az üvegházhatás, az olajár emelkedése és a Közel-Keleten vívott háborúk vég nélküli folyamához vezet.
Pedig Richard Nixon óta minden egyes elnökjelölt az energiafüggetlenség megteremtését ígérte az Egyesült Államoknak. Azonban maguk a Fehér házi energiapolitikai tanácsadók is elismerik: a hangzatos tervek mögött szinte kivétel nélkül megvalósíthatatlan koncepciók rejlenek. Kerry volt az első generációjának politikusai közül, aki elismerte a jelenlegi energiapolitika felülvizsgálatának elkerülhetetlenségét.
Az elmúlt négy esztendő alatt Bush semmit sem tett, hogy csökkentse az Államok függését az Öböl olajától. Szembehelyezkedett a szigorúbb üzemanyag-felhasználási előírásokat szorgalmazó kezdeményezésekkel, ugyanakkor adókedvezményeket tett lehetővé a legnagyobb járműgyártó cégeknek. Támogatta az olajfúrásokat az Északi Sarkköri Nemzeti Vadrezervátum területén, amely kutatás eredményei ugyanakkor nem haladják meg bármely más szövetségi állam olajkészleteinek mértékét. Ez a kezdeményezés tehát a legkisebb mértékben sem helyettesítheti a „szaúdi kapcsolatot”.
Kerry ezzel szemben szenátori tevékenysége során alaposan közbenjárt a jármű üzemagyag-felhasználás fejlesztése érdekében. A sarkköri természetvédelmi övezetben folytatott fúrások betiltását kezdeményezte, ugyanakkor új földgázvezeték építésére tett javaslatot Észak-Alaszka irányába. Tervei az elektromosság 20%-ának alternatív előállítását irányozzák elő 2020-ig bezárólag, illetve dollár milliárdok ráfordítását az ún. tiszta-szén (clean-coal) technológiába. Környezetvédelmi doktrínái tartalmazzák az ENSZ célkitűzésekhez való pozitív viszonyulást, az üvegházhatás visszaszorítására teendő kísérletek terveit. Természetesen Kerry programjában is akadt a földtől elrugaszkodott, mi több megvalósíthatatlan részfejezet, amely kétség kívül a voksszerzés okán került a célkitűzések közé. Emellett tény, hogy az általa hangoztatott megoldásra váró problémákon (például a tiszta-szén technológián) már évek óta külön program dolgozik Washingtonban. Végül: akadnak olyan, fontos fejezetek is az energiapolitikában, amelyek egyik elnökjelölt programjában sem kaptak szerepet…
Annyi azonban utólag biztosan megállapítható, hogy Kerry programja a járműfejlesztés szigorúbb követelményeire az első lépést jelenthették volna az olajfelhasználás átalakulásában, s ezáltal jelentősen inspirálhatták volna a gyártók fejlesztési kedvét a jövőben. Ez már középtávon mintegy 170 millió hordónyi olaj megtakarítását segíthette volna elő az Egyesült Államokban.