A korábbi portugál miniszterelnök, az Európai Bizottság új elnöke José Manuel Durao Barroso életének legnagyobb kihívása kezdődik. Deklarált célja, hogy elnöksége első napjával megkezdje az európai gazdasági szisztéma reformját.

A Lisszaboni Folyamat 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasági övezetévé kívánja tenni az Európai Uniót. Ugyanakkor azonban a térség nem mondhat le környezeti színvonaláról és szociális jólétéről, amelyeket az elmúlt évtizedekben alapozott meg. A jelenlegi tendenciák szerint azonban a gazdasági növekedés lankad, míg az életszínvonal terén növekedés észlelhető. Az idő pedig érett a továbbgondolkodásra.

A Kína és India által diktált árverseny folyamatosan egyre élesebbé válik. Az Európai Parlamentben, a Bizottságban és más vezető testületekben többségben vannak a jobbközép erők, s a reformkitűzések csendes többségi támogatást élveznek. A levegőben egy „most, vagy soha” hangulat uralkodik – számol be egy dán EU-parlamenti képviselőnő. És ezzel Barroso is egyetért. Állítása szerint az új Európai Bizottságot nem valamiféle közös ideológia, annál inkább a közös tettrekészség jellemzi majd.

Az új elnök reformernek tartja magát, és hangsúlyozza, hogy a hagyományos bal- vagy jobboldali politika ma már nem elégséges a sikerhez. Atlantisa, modern politikusnak tartja magát nem csak ő, de környezete is, aki az európai integráció kérdéseit betéve ismeri, lévén éveket töltött benne hazájának (egyik) vezetőjeként. Ugyanakkor elutasítja azokat a javaslatokat, amelyek az amerikai gazdasági modell nagymértékű átvételét sürgetik Európa számára. Novemberben saját kezűleg publikálja terveinek vázlatát, majd a kidolgozott anyagot Januárban nyújtja be az Európai Parlamentnek.

Barosso modelljének sok szempontból tekinthető a francia Jaques Delors. Delors 1985 és 1995 közöti elnöksége idején döntő reformokért harcolt – eleinte kevés reménnyel, utólag azonban nagy sikerrel (Euro). Ő azonban – Barrosoval ellentétben – nem volt kompromisszumos megoldás az európai nagyhatalmak között, és intézkedéseit hazájában is, máshol is erősen támadták. Az új elnök ehhez képest most előnyből indul: jobb- és baloldal, kis és nagy tagállamok számára egyaránt elfogadható személyiségnek tűnik. A nemzetközi élet szempontjából emellett az is fontos, hogy nem lát összeférhetetlenséget európaiság és atlantizmus között (lásd: az iraki háborút megelőző azori csúcs Bushsal, Blairrel, Aznarral).

Egy ehhez hasonló „hidakra” képes EB-vezetővel Európa minden bizonnyal jobban jár, mint a tisztségre a szocialisták által jelölt belga Guy Verhofstadttal, aki totálisan szembehelyezkedett mindenféle nemzetközi támadással Irak ellen.