Olykor a legősibb ideológiák a legveszélyesebbek, s ez fokozottan igaz a vallásos intoleranciára. Mi több, ez az ideológiai forma ma új fénykorát éli. Igaz ez a muszlimok és a hinduk közötti regionális, fel-fellángoló atrocitásokra, vagy az Európában tapasztalható antiszemita újhullámra, elsősorban pedig az iszlám szélsőségesek Egyesült Államokkal szembeni terrorjára. De a sor még hosszú ideig folytatható lenne.

Két ideológia tipikusan előmozdítja a vallási töltetű intolerancia terjedését. Az első szerint a saját hit az egyetlen igaz hit, a többi pedig alapvetően hibás és morálisan kifogásolható. Az e szerint gondolkodók persze ugyanakkor elvárják, hogy más népek ne vonatkoztassák ezt saját hitükre. Ennél is jóval veszélyesebb a második ilyen ideológia, amely szerint az állam és a polgárok elnyomhatják rákényszeríthetik a másként gondolkodó vagy másban hívő kisebbséget a „korrekt” hitre. Ez utóbbi ideológiát tapasztalhatjuk a Föld számos demokratikus országában (Franciaországban például betilthatják a vallási jelképek viselését az iskolákban). Pedig ez ellentmond a demokrácia alapeszméinek, a szabadságnak és az egyenlőségnek. A vallási intolerancia számára a tömegek megnyerése nem nehéz feladat. Az ember a kezdetektől óvatosan, elővigyázattal osztja meg másokkal legnagyobb értékeit, mint az étel, a szeretet vagy az élet maga. A vallások segítenek az embereknek legyőzni a haláltól való félelmüket, és motiválják is őket morális javulásra és a hit követésére. Gyorsuló világunkban az emberek ütköztetik etnikai és vallási különbözőségüket, ám az eddigieknél is félelmetesebb módokon. Ennek visszaszorítására nem elegendőek csupán jól szerkesztett törvények, ez egy szociális probléma. A közélet normái nem elégségesek az oktatás és a kulturális élet megfelelő „aknamunkája” nélkül az előítéletek ellen. Ezeken a területeken hangsúlyt kell kapnia a sokszínűségnek, a toleranciának. Erősebben kell gondolkodnunk rajta, milyen retorika tudja a jelenleginél jobban szolgálni a pluralizmust és a toleranciát. Az Egyesült Államok polgári jogi mozgalmai megértették mindezt. Martin Luther King tökéletesen bemutatta beszédeiben, mi lenne a megfelelő retorika mindehhez. A jelenlegi washingtoni adminisztráció használható tervekkel rendelkezik annak fontosságával kapcsolatban, hogy ne démonizálódjon az iszlám fogalma. Ezzel egyidejűleg ugyanakkor tered ad a keresztény fundamentalizmusnak (pl. John Ashcroft igazságügyminiszter).

Minden mai modern állam vezetője, akár vallási egyenlőségről vagy egyenlőtlenségről vizionál, a nyelven és az imázson keresztül képzeli el azt. Minden vezető, aki nem gondolkodik kellő óvatossággal a toleranciáról folyó közbeszéd előmozdításáról, hozzájárul az emberi egyenlőség eszméjének eltűnéséhez.