A demokratáknak talán ez volt az utolsó lehetőségük, hogy belássák: a világ megváltozott. Egy szeszélyes és hibás retorikával fellépő elnökjelölt nyilvánvaló, hogy képtelen választást nyerni egy háborús időszak közepén. És tény, egy-két évvel ezelőtt nem is John Kerryről álmodott a demokrata vezetés. Csakhogy ők is tisztában vannak vele, nem az oly sokszor hangoztatott arisztokratizmus, fennköltség volt a legfőbb hiba az idén. Ugyanúgy problémák voltak Gore 2000-es és Dukakis 1988-as kampányával. Bush idei győzelme tehát a jelöljelölő procedúra egészének hibájára világít rá a Demokrata Pártban.

Az elmúlt három évtized szebb napjaiban a demokrata jelölt még képes volt elhitetni a választókkal, hogy személye erős garancia biztonságra, értékekre, erkölcsösségre is, nem csupán más materiális kérdésekben. Ezen témák nélkül ugyanis Amerikában esélytelen választást nyerni. Az elmúlt időszakban (nem először, de talán eddig a legnagyobb mértékben) a demokraták mégis elfeledkeztek a kulcsüzenetekről. Ezért jött el a pillanat, hogy a párt egészéről új vitát nyissanak.

Az utolsó demokrata elnökjelölt, aki képes volt a voksok 50%-ánál többet szerezni, Lyndon B. Johnson volt 1964-ben(!). A hagyományos szociálliberális irányvonal mellett (ahogy a New Deal idején még tömegek támogatták) ma már nem igazán áll ki más, csupán a kék-galléros Amerika, a magasan képzett és jómódú fehérek. Ugyanezzel az ideológiával ma már nem lehet a tradicionális amerikaiakat a demokraták oldalára állítani. „Ennek a játéknak vége.” – jelenti ki Andrew S. Rappaport, a Demokrata Párt egyik vezető kutatója. Bár a Clintonhoz köthető újbaloldali retorika nyolc éven át sikeres és népszerű tudott maradni, hiteles továbbvivő nem akadt a pártban, így az irányzat mondhatni kifulladt.

Ma két ígéretesnek tartott irányzatot tartanak számon, Hillary Clintonét és John Edwardsét. Párton belüli felemelkedésükhöz (legyen szó bármelyikükről) azonban olyan nagyhalakon kell átrágniuk magukat, mint az Új mexikói Bill Richardson, a virginiai Mark Warner vagy az iowai Tom Vilsack, akik szintén erős ambíciókat táplálnak a Fehér Ház irányába.