Bushnak és csapatának most lehetősége van egy pillanatra megállni, kijavítani jelentős hibákat és szélesebb körű párbeszédet nyitni a külpolitikában.

Bush és Cheney kampányát hallgatva az ember már-már hajlamossá válik arra, hogy elhiggye: az iraki vállalkozás már eddig is siker. A valóság a földön azonban más kilátást tár a szemlélő elé. Naponta legalább egy autóba rejtett pokolgép, káosz az iraki rendőrségben, terroristacsoportok megállíthatatlan tevékenysége országszerte, amerikai műveleti hibák egészen a legutóbbi napokig. És nem csupán Irakról szól a történet.

A Bush-kormányzat külpolitikája más csüggesztő eredmény(telenség)ekkel is kénytelen szembenézni, elég csupán az iráni nukleáris programra vagy Észak-Koreára gondolnunk. S akkor még nem beszéltünk az izraeli-palesztin konfliktus mélyüléséről sem. Bus második ciklusának diplomáciája nem tehet mást, mint hogy végre valódi eredmény-centrikusságot folytat. Mindenekelőtt azonban önvizsgálatot kell tartania.

Újra kell gondolni az iraki szerepvállalást. A demokrácia terjesztését, az intézményrendszer kialakítását, a lokálisan alkalmazott retorikát mind meg kell feleltetni az iszlám világ környezetének. Wolfowitz, Cheney és Rumsfeld idealizmusában helyet kell szorítani az alázatosságnak is, különben törekvéseik kudarcra vannak ítélve. Fel kell eleveníteni továbbá Powell doktrínáját a harci eszközök bevetéséről. A biztonságosabb hadviselés (szempen Rumsfeld partizán-stratégiájával) amerikai katonák százainak életét mentheti meg.

Amerika iraki szerepvállalása elkerülhetetlenül iszlámellenes és izrael-barát politikának tűnik a legtöbb arab állam szemében. Ennek csillapítására minden diplomácia eszközt meg kell ragadni a palesztin és izraeli vezetők közötti tárgyalások felújításáért. Egyedül Washingtonnak van erre valódi lehetősége.

További megoldandó probléma a szövetségi rendszer rekonstrukciója. Misszióját az Egyesült Államok sem végezheti el egyes-egyedül – csupán léphet egyedül, de ez messze nem elegendő (mint ahogyan azt Irak is bebizonyította). A nemzetközi együttműködés segíthet megoldani olyan valóban kulcsfontosságú kérdéseket is, mint amilyen a kétségtelenül égető Észak-koreai atomprogram (multilaterális tárgyalások). Tény, Irán esetében a diplomáciára talán már túl késő. Ők talán sohasem adják fel nukleáris tevékenységüket.

Képes a Bush-kormányzat külpolitikai hibáinak helyreállítására? A lehetősége megvan. És immár tapasztalatokkal is rendelkezik.