Magabiztos győzelmével George W. Bush lehetőséget kap, hogy befejezze ambiciózus konzervatív programját. Azért a Demokrata Párt és a gondokkal küzdő szövetségi költségvetés némileg megkötik majd a kezét.

Minden háborús, gazdasági, munkahely-teremtési nehézség ellenére, és ellenére a vietnámi veterán kihívónak, Bush elnök további négy esztendőre bizalmat kapott, méghozzá a várakozásokkal ellentétben meggyőző (mintegy 3%-os) különbséggel. Kerry középosztálynak célzott üzeneteit sikerrel ütötte ki a nemzetbiztonság, a terrorizmus kérdéseire adott egyszerű, érthető és magabiztos válaszokkal. A harc éles volt és rendkívül kemény, a magabiztos Bush-győzelem éppen ezért hatott sokakra a meglepetés erejével. Éppen azokban az államokban dőlt el a következő négy esztendő, amelyekben négy évvel ezelőtt Bush a leginkább borotvaélen táncolt a sikerért (Ohio, Florida).

A demokrata és a republikánus oldalon egyaránt megjelentek új szavazók jelentős tömegei. A republikánusok azonban tudatosabban és célzottabb kampánnyal mozgósították ezeket: a korábban passzív, mélyen vallásos keresztényeket, a férjes asszonyokat, s némi meglepetésre a spanyolajkú lakosságot. Ezen szavazókat nem tántorította el a korábban prognosztizált munkahely-deficit, a legfelső rétegeknek kedvező adócsökkentések vagy a szokásosnál lassabb gazdasági növekedés, Bush mindezt könnyedén hárította a 2001-es általános recesszióra. Irak ügyében még ennél is egyszerűbb volt a stratégia: az erőskezű vezető és a még be nem fejezett misszió a választás eredménye alapján a lakosság véleménye szerint is folytatást kíván.

A jelentős különbségű győzelem joggal adhat magabiztosságot a konzervatív napirendi pontok végeleges beteljesítéséhez. Ugyanakkor eljött az ideje a konkrét döntések meghozatalának, hiszen az elmúlt fél év kampánya során a „maradnunk kell Irakban”, a „tulajdonló magánszféra” és más szlogeneken kívül részletes programot nemigen hallottunk. Az mindenesetre tény, hogy a demokratáknak – legalábbis részben – konszenzusra kell jutniuk a konzervatív reformok kapcsán, hiszen pontosan tudják: a társadalom jórésze kiáll ezek mellett. A Bush-program legitimitása ma jóval erősebb a négy évvel ezelőttinél, amikor egy vitatott választás után a demokratáknak lehetőségük volt a folyamatos elutasítására. Bush ennek megfelelően felajánlotta a szövetséget, hogy „a nemzet érdekében pártvonalakon túllépve dolgozhassunk”. De valóban lehetséges ez? Válhat-e Bush politikai partizánból békéltető államférfivá? Megfigyelői szerint minderre kevés az esély. Változatlan napirendi pontjai (pl. a Legfelsőbb Bíróság kibővítése) és közvetlenül a választások után megfogalmazott üzenetei (pl. Iránhoz) nem ezt az irányt jelzik előre.

Ugyanakkor a gazdaság terén minden bizonnyal új típusú esztendők következnek, mint amilyenekkel a Bush-adminisztráció első hivatalba lépésekor szembesült. További adócsökkentési tervei, a közoktatási reform továbbá a háborús költségek (realizálásuk esetén) nem teszik lehetővé a költségvetési deficit további lefaragását, amelyre pedig hosszabb távú stabil növekedéshez szükség lenne. Másrészt egyes elemzők Bush energiáinak csökkenését jósolják, melyre első sorban az iraki háború és a gazdasági nehézségek miatt kerülhet sor. Az esetleges lanyhulástól az optimistább demokraták az együttműködő-készség növekedését, sőt annak szükségessé válását várják.

A Capitol Hillen uralkodó jelenlegi káosz a Legfelsőbb Bíróság intézményét sem hagyja érintetlenül. A bíróság tagjai közül jónéhányan hamarosan nyugdíjazás elé néznek, s helyükre Bush saját embereit igyekszik majd ültetni. A demokraták már jelezték, ezen a fronton nem engednek, és a végsőkig védeni fogják pozícióikat (értsd: a bíróság liberális tagjait). Az ütközőzóna nem véletlenül húzódik a Legfelsőbb Bíróságon: a számos kulcskérdésben kiélezett erőviszonyok gátolják Bush egyes alapvető terveit.

Bush három fontos napirendi pontja közül (a deficit visszaszorítása, az egyéni vállalkozások segítése, adócsökkentés) a gazdasági szakértők csupán „valamelyik kettőt” tartják megvalósíthatónak a következő terminusban. Oka egyrészt ennek a költségvetési lehetőségek helyzete, másrészt a Kongresszusban valamint a Wall Streeten jelentékeny ellenzői bázis (amelyben egyaránt találunk demokrata és republikánus politikusokat, pénzembereket). Az elnök mindennek ellenére úgy tűnik, továbbra is hisz eddigi elképzeléseiben. A szakértők szerint a megvalósításuk rendkívül bonyolult lesz.