A kutatási beszámolót a kutatás irányítói, Kopp Mária és Skrabski Árpád készítették. Az itt közölt tömörítvény Ihász Anita munkája.
Milyen tényezők szerint különböznek leginkább a megyék, illetve kistérségek?
A kistérségeket a Központi Statisztikai Hivatal alakította ki statisztikai célból, a kistérségeken belül zajló folyamatok nyomon követése azonban fontos és szükséges, hiszen a 150 kistérség gyakorlatilag megegyezik a választókörzetekkel.
A kutatás alapjául szolgáló vizsgálatot a kutatók 2002-ben, a 18 évesnél idősebb magyar népességet életkor, nem és terület szerint képviselő 12 668 személy otthoni kikérdezése alapján végezték el. Az elemzés Budapestet egy kistérségként értelmezi, jóllehet az egyes kerületek között igen jelentős eltérések mutathatók ki a vizsgált tényezők tekintetében, ezért az egyes kerületek vizsgálata egy önálló beszámoló tárgya.
A felmérés alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kistérségek:
| – | homogén, szerves egységeknek tekinthetők, |
| – | ahol az ott lakó régi családok vagy az iparosok többnyire jól ismerik egymást. |
A legnagyobb különbséget mutató tényezők – megyei és kistérségi szinten egyaránt – az alábbiak:
| 1. | vallásgyakorlás |
| 2. | jövedelem, az anyagi helyzet megítélése |
| 3. | szükségletek |
| 4. | tévénézés, csatornaválasztás |
| 5. | anómia, társadalmi tőke |
| 6. | munkával kapcsolatos szükségletek |
| 7. | társas támogatás |
| 8. | pszichológiai jellemzők |
A kutatás a továbbiakban az első két tényező elemzésével foglalkozik, hiszen ezekben az esetekben olyan erős területi különbség mutatkozik, mely külön helyi stratégia kidolgozását igényli.
A vallásgyakorlás jellemzői
Vallásgyakorlás
Meglepő módon mind megyei, mind kistérségi szinten a legjelentősebb eltérések a vallásgyakorlás módjában, a valláshoz való viszonyban tapasztalhatók.
A teljes népesség 30%-a mondta magát vallásgyakorlónak, közülük 17% ritkán, 13% rendszeresen egyházában gyakorolja vallását, míg 25% a nem hívők aránya.
Az egyes megyék tekintetében, az országos átlaghoz viszonyítva a legkevesebb a vallásgyakorló Békés és Hajdú-Bihar megyékben, ahol mindössze a polgárok 17%-a gyakorolja vallását. Az átlagoshoz képest jelentősen többen, a népesség majd’ fele gyakorolja vallását Vas megyében, és ennél kevesebb, de 40% feletti a vallásgyakorlók aránya Győr-Moson-Sopron, Zala és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben.
A legkevesebb vallásgyakorlóval bíró megyékben a hívők döntő többsége reformátusnak/evangélikusnak vallotta magát, míg a leginkább vallásgyakorló megyékben a hívők jelentősebb hányada katolikus.
A kistérségek vonatkozásában még jelentősebb eltérések mutathatók ki. Kilenc kistérségben (Hajdúszoboszló, Kunszentmárton, Enying, Karcag, Dunaújváros, Lengyeltóti, Hódmezővásárhely, Oroszlány, Békéscsaba) a nem vallásgyakorlók aránya több mint 75%. Ezzel szemben, a lakosság legalább 51%-a vallásgyakorló 18 kistérségben.
A vallásgyakorlás szempontjából tehát igen jelentős különbségek vannak az ország régiói között, míg a teljes népesség körében 70% nem gyakorolja vallását, addig Észak-Magyarországon, Nógrádban és északkeleten jóval átlag feletti a vallásgyakorlók aránya, míg a délkeleti régióban nagyon alacsony, jóval átlag alatti.
Nem hívők aránya
Megyei és kistérségi viszonylatban egyaránt hasonló kép rajzolódik ki, mint a vallásgyakorlás tekintetében. A megyék közül a legkevesebb nem hívő (a teljes népesség 14%-a) Vas, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megyékben él. A vallást határozottan elutasítók száma Békés, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben a legmagasabb (legalább 38%).
Kistérségi szinten rendkívül nagy különbségek vannak az ország régiói között.
A kapuvári, szécsényi, csurgói, celldömölki, őriszentpéteri, vasvári kistérségekben senki nem vallotta magát nem hívőnek.
Ugyancsak kevés a hitetlen, 10% alatti, az encsi, szerencsi, sárospataki, zalaszentgróti, siófoki, fehérgyarmati, vásárosnaményi, csepregi, körmendi, szombathelyi és soproni kistérségekben.
Ezzel szemben a hódmezővásárhelyi, hajdúböszörményi, bicskei, békéscsabai és makói kistérségekben a népesség legalább 45%-a nem hívő, a karcagi, oroszlányi és hajdúszoboszlói kistérségekben pedig a megkérdezettek több mint fele nem hívő.
Vallási hovatartozás
A magyar felnőtt népesség 50%-a katolikusnak, 14%-a reformátusnak, 3,5%-a evangélikusnak tartja magát, és mindössze 1,5% azoknak az aránya, akik valamilyen más vallási közösséghez tartozónak tartják magukat.
Megyei szinten a legtöbb katolikus Zala és Heves megyékben él (válaszadók mintegy 90%-a katolikus), a legkevesebb pedig Hajdú-Bihar, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben (a válaszadók mindössze 40%-a katolikus).
A vallási hovatartozásra válaszadók aránya is jelentősen különbözik az egyes régiók között, a vallásgyakorláshoz hasonló megoszlásban. A kistérségek közül a legkevesebb (legalább kevesebben az országos átlagnál) katolikus a kelet-magyarországi térségben, a legtöbb (legalább 30%-kal többen az átlagnál) pedig a nyugat-, illetve dél-dunántúli, valamint a nógrádi térségekben él.
Reformátusnak vagy evangélikusnak vallotta magát a válaszadók 25%-a, ez az arány a teljes népesség körére vonatkoztatva 17,5%, legtöbben Hajdú-Bihar, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben, legkevesebben pedig Zala és Heves megyékben.
Jövedelmi különbség
Családi és egyéni jövedelmi különbségek
A vallásgyakorlás után a második leginkább eltérést mutató változócsoport a jövedelmi különbségek változócsoportja.
Saját bevallás szerint a legmagasabb családi jövedelemmel rendelkezők: Budapesten, Győr-Moson-Sopron és Vas megyékben, a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés és Hajdú-Bihar megyékben élnek.
A saját jövedelmek megyék közötti különbsége szinte teljesen azonos a családi jövedelmek megoszlásával, de a kistérségek tekintetében már nem teljesen egyezik az egyéni és a családi jövedelem sorrendje.
A kistérségek esetében nem a szokásos várakozásoknak megfelelően alakul a jövedelmi sorrend. Nem a budapestiek számoltak be a legmagasabb jövedelmekről, bár Budapest természetesen a legfelső kategóriába került ebből a szempontból is.
A megkérdezettek saját bevallása szerint, a legmagasabb családi jövedelemmel a csepregi, téti, körmendi, tatai, szombathelyi kistérségekben élők rendelkeznek, őket követik a keszthelyi, budapesti, balatonalmádi, székesfehérvári, mosonmagyaróvári, veszprémi és bicskei kistérségek.
A legalacsonyabb, az átlagosnál 30%-kal kevesebb családi jövedelemmel rendelkező kistérségek a következők: Szikszó, Pétervására, Mezőkovácsháza, Nyírbátor, Sásd, Sarkad, Csenger és Szerencs.
Az előbbiekkel ellentétben, a legmagasabb saját jövedelemről a sellyei, kiskunmajsai, csepregi és bicskei, valamint budapesti kistérségekben, míg a legalacsonyabb – az átlagnál 20%-kal alacsonyabb – saját jövedelemről a bácsalmási, püspökladányi, polgári, lenti, vásárosnaményi kistérségekben számoltak be a megkérdezettek.
Az anyagi helyzet megítélése, szubjektív anyagi helyzet
A megkérdezettek egy 10 fokozatú skálán jelölhették be, hogy milyennek tartják saját, illetve családjuk anyagi helyzetét országos viszonylatban, ahol 0 a lehető legrosszabbat, 10 a lehető legjobbat jelenti.
A saját anyagi helyzet megítélésének országos átlaga 3,9, a család helyzetének megítélése 4,1 volt a 10 fokú skálán.
A jövedelem szerinti sorrendtől eltérően, az emberek Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben tartják legrosszabbnak saját és családi anyagi helyzetüket, míg legjobbnak Győr-Moson-Sopron és Vas megyékben.
A kistérségek közül a saját anyagi helyzetüket Csepregen, Kőszegen, Aszódon, Csornán és Kalocsán tartják a legjobbnak az emberek, míg legrosszabbnak Zalaszentgróton, Szerencsen, Mezőkovácsházán, Csurgón, Fehérgyarmaton, Enyingen és Salgótarjánban.
A család anyagi helyzetét ugyanazokban a kistérségekben tartják legrosszabbnak az emberek, mint a saját anyagi helyzetüket, legjobbnak viszont Sarkadon, Szentgotthárdon, Aszódon és Kőszegen.
Az anyagi helyzet romlása, szubjektív szegénység
A teljes népességben a megkérdezettek 36%-a úgy érzi, hogy anyagi helyzete romlott az elmúlt öt évben. Az átlagnál jelentősen többen számoltak be anyagi helyzetük romlásáról Jász-Nagykun-Szolnok megyében (42%) és Budapesten (40%).
A megkérdezettek közül a Győr-Moson-Sopron megyeiek és a Fejér megyeiek érzik legkevésbé úgy, hogy anyagi helyzetük romlott az elmúlt öt évben.
A megkérdezettek 12%-a az élethez legalapvetőbb cikkeket sem tudja megvásárolni saját véleménye szerint.
Az előbbieknél még többen, a megkérdezettek 16%-a panaszkodott erről Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben, míg lényegesen kevesebben, a megkérdezettek 6-7%-a számolt be erről a jelenségről Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyékben.
Az élethez legalapvetőbb cikkeket, saját véleményük szerint a legtöbben – a megkérdezettek 24-33%-a – Szikszón, Kisbéren, Zalaszentgróton, Kunszentmiklóson, Sellyén, Nagyatádon, Fehérgyarmaton, Berettyóújfalun, Szécsényben és Barcson nem tudták megvásárolni.
A kistérségek közül az anyagi helyzet romlása az elmúlt öt évben leggyakoribb Mezőkovácsházán, Szécsényben, Baktalórántházán és Kistelkiben volt, és legkevésbé volt jellemző Kapuvárott, Mórban, Letenyén, Körmenden, Bonyhádon és Sárváron.
A saját anyagi helyzet megítélése tekintetében, az emberek saját anyagi helyzetüket a környező régiókhoz viszonyítják, így a rosszabb anyagi helyzetű régiókban is vannak saját helyzetüket pozitívabban megítélő régiók, például a Dél-Alföldön, és helyzetüket negatívabban megítélő kistérségek, például a Nyugat-Dunántúlon.
Anyagi helyzetük romlásáról szinte legtöbben Budapesten panaszkodtak, illetve Jász-Nagykun-Szolnok, Baranya és Nógrád megyékben, és nem a legszegényebb régiókban.