A MAGYARORSZÁGI HÍRLAPOK ÉS FOLYÓIRATOK
BIBLIOGRÁFIÁJA 1921–1944

A könyvtári-bibliográfiai szakma több mint fél évszázada időszakonként újabb és újabb felbuzdulással, kritikusan és önkritikusan felveti a sajtó könyvészetének fájó hiányait, majd különböző koncepciók keretében, ismét újból és újból kidolgozza a megvalósítás stratégiáját, módszerét. A felvetés időszakossága többnyire összefügg az országos tudományos kutatási-fejlesztési tervek éppen aktuális prioritásaival, valamint – a kétségtelenül elsődlegesen felelős nemzeti könyvtár – kiemelt feladatainak rangsorolásával. De többnyire a teljes bibliográfiai rendszer kiépítése megmarad a koncepciók szintjén. Ezért érthető, hogy a már szinte közhelynek számító, szakirodalomban és előadások keretében évtizedek óta visszatérő – de sajnos, mai napig is érvényes – megállapítással a retrospektív magyar nemzeti sajtóbibliográfiát könyvészeti irodalmunk régi adósságaként, a magyar nemzeti bibliográfiai rendszer „fehér foltjaként” tartjuk számon. Az adósság ténye nem vitatható, különösen akkor, ha a könyvek bibliográfiai számbavételének (nagyobb részt hagyományos hordozón, de folyamatosan elektronikus adatbázisban is) lassan teljessé váló sorával vetjük egybe. Kétségtelen, hogy a tipológiai kategóriák közül a könyvek adatainak regisztrálása, ebből viszonylag teljes bibliográfiai rendszer kialakítása és az újonnan előbukkanó egységekkel való kiegészítése, ha nem is egyszerű, de lényegesen könnyebben megvalósítható feladatot jelent, mint a „minden váratlan figurára képes” periodikum-sorok adatváltozásainak, összefüggéseinek feltérképezése.

A nemzeti irodalom körébe tartozó időszaki kiadványok adatfeltárásának fontosságát elsődlegesen a magyar sajtótörténet kutatási bázisaként, valamint az egyes címek létére, megjelenésére vonatkozó alapinformációként szokás emlegetni. Holott ez a – valljuk be – szakmai leszűkítés nem veszi figyelembe (és ez a tervezett módszerekben is olykor megnyilvánul), hogy a nemzeti sajtóbibliográfiai regisztrálás időpontokhoz kötődő, részletező adatai az egyes szerzői közreműködők életművének, tevékenységének megismeréséhez éppúgy nélkülözhetetlen forrást jelentenek, miként a közreadó testületek nevének, az alcímekben jelzett, alkalmanként idővel változó célkitűzéseinek, eszmei irányultságának feltüntetése. Ily módon, a hiányolt bibliográfia a sajtótörténeti forrásértéken (és még inkább a pusztán a lelőhelyre korlátozódó tájékoztatáson) túlmenően mind a történettudomány, mind az irodalomtörténet valamennyi ágában a szakterületi szintézisek számára primer forrásanyag.

Nem menti, csak enyhíti a hiány tényét az a körülmény, hogy a témában a magyar bibliográfiai szakirodalom számos, már publikált forrással rendelkezik, amelyek egy-egy korszak, egy-egy földrajzi, illetve közigazgatási terület, valamint egyes szakterületek időszaki kiadványairól tájékoztatnak. Az egységes regisztráláshoz valamennyi publikált előzmény címanyaga felhasználható lehet, azonban többségében csupán alap- vagy kiegészítő anyagként, mivel a közölt adatok körének meghatározása, részletezettsége, sőt még a tipológiai körülhatárolás szempontjai is annyira eltérőek, hogy egyszerű átvételük sem egy korszerű sajtóbibliográfia, sem a hiteles számbavétel követelményeinek nem felelnének meg.

Az Országos Széchényi Könyvtár már Fitz József főigazgatósága idején a nemzeti könyvtári alapfunkció körébe sorolta mind a kurrens, mind a retrospektív nemzeti bibliográfiai számbavétel kötelezettségét, és ennek keretében az 1940-es évek elején „Magyarország időszaki sajtójának könyvészete” címmel, részleteiben előre megtervezett sorozatot indított, amelyből azonban a megjelent három kötet folytatását a háborús események megakadályozták. E kezdeményezés korszerűsített változatának tervét dolgozta ki az 1950-es években Dezsényi Béla („Ephemerides”), koncepcióját mintegy tíz évvel később az MTA Sajtótörténeti Munkabizottsága is megvitatta, és a felvázolt megoldási módozatok között választva hagyta jóvá. (Busa Margit e koncepció egyik javasolt változata szerint állította össze az első két kötet tárgyidőszakát felölelő, azóta megjelent munkáját.) A folytatás azonban ismét megtorpant, a nemzeti könyvtár szolgálati katalógusának tervezett alapul vétele, korszakonként eltérően részletezett adatelemei puszta másolással legfeljebb a nemzeti sajtóbibliográfia címanyagául szolgálhatnak, de kellő tudományos értékű végeredményét nem képesek nyújtani.

Az ismételt nekifutásra az 1970-es évek közepén került sor. Az elképzelés ekkor kettős célt tűzött ki: egyrészt a nemzeti könyvtár részletező (úgynevezett szolgálati) periodikum-katalógusának egységes, a korszerű adatközlés követelményeinek megfelelő átdolgozását, másrészt – még hagyományos formában, de szimuláltan integrált munkafolyamat keretében – az előbbivel párhuzamosan az autopszia alapján megállapított adatokból korszakokra tagolt és más forrásokból is kiegészített retrospektív nemzeti sajtóbibliográfia összeállítását. A bibliográfia tervezetével 1979-ben ismét jóváhagyóan foglalkozott az MTA Sajtótörténeti Bizottsága, és a „Történelmi és kulturális emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása” című akadémiai kutatási főirány keretébe iktatta. Az elkészült szabályzatok alapján a munka két irányból párhuzamosan közelítette a célt: az OSZK állományának rekatalogizálása az 1976-os tárgyévtől időben visszafelé haladva, első korszakként az 1945–1975-ös időszakra vonatkozott, tervezve, hogy ennek befejezése után a katalógus adataiból, a példányok újabb kézbevétele nélkül összeállítható a bibliográfia is. (Az 1975ös záróév indoka az 1976-tal induló kurrens sajtóbibliográfia dátuma volt.) Ezzel egy időben indult meg az 1921–1944-es évkör időszaki kiadványait regisztráló bibliográfia munkája, ugyancsak azzal az elgondolással, hogy a munka eredménye egyben – akár összes adatelemével, akár egyszerűsített formában – katalógusként is szolgálhat. A bibliográfia első évkörének megválasztását az indokolta, hogy e korszak sajtója még részleteiben és kéziratos formában sincs hitelesen regisztrálva (az 1962ben készült gépiratos időrendi OSZK-katalógus nem tekinthető annak!), ugyanakkor már befejezés előtt állt ugyanezen korszak könyvanyagának bibliográfiai számbavétele (Magyar Könyvészet 1921–1944), így a két összeállítás egymást kiegészítve nyújthatja a két világháború közötti Magyarország két legfontosabb kiadványtípusának teljes áttekintését.

De az 1980-as évek második felétől e vállalkozást is utolérte a nagykönyvtárak életére gyakorta lesújtó nemezis. Az újonnan jelentkező feladatok prioritása – miként már annyiszor – a rekatalogizálás, újrafeldolgozás tennivalóit háttérbe szorította; a korszerűbbnek tűnő szemlélet a sajtó részletező bibliográfiai adatainak fontossága helyére a lelőhelyre korlátozódó gyors tájékoztatást helyezte előtérbe – és még sorolhatnánk tovább mindazon jószándékú, de olykor káros eredményű változtatást, amelynek végső következményeként több évtized elteltével is még lesütött szemmel kell szembenéznünk sajtóbibliográfiai adósságunkkal.

2004-ben az MTA Művelődéstörténeti Bizottságának Sajtótörténeti Munkabizottsága ismét ráirányította a figyelmet a periodikumok számbavételének alapkutatásként tekinthető jelentőségére. A nemzeti könyvtár is (újra) rádöbbent részint a sajtó dokumentumainak fontosságára, részint az ezzel kapcsolatos, időnként háttérbe szorított kötelezettségére. Így a 2005-re szóló cselekvési tervében a minden dokumentumtípusra és minden korszakra kiterjedő bibliográfiai adatbázis koncepciója szerepel, beleértve természetesen az időszaki kiadványok régóta hiányolt retrospektív nemzeti bibliográfiai számbavételét is.

Ebbe a koncepcióba illeszkedik a jelenleg befejezés előtt álló, fentebb jelzett összeállítás is „A magyarországi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1921–1944” címmel. Beletartozik, de az OSZK új tervezetétől némileg eltérő műfaji, tipológiai szemlélettel és leírási módszerrel élve.

Műfaját tekintve döntést igényelt, hogy nemzeti bibliográfia vagy/és katalógus, lelőhelyjegyzék készítendő-e? Elvileg, mint köztudott és mint már említettük, az integrált feldolgozás többlete éppen abban rejlene, hogy egy-egy cím valamennyi adatelemének időhöz kötött változását rögzítve a produktum – igény szerint – egyaránt lehet a raktári jelzetre vagy a könyvtári lelőhelyre utaló rövid összegzés és a tudományos feltárás szintjét megütő, a periodikum egész életútját tükröző nemzeti bibliográfiai számbavétel is. A kettő vegyítése azonban mindkét megközelítésben hiányos eredményt hozna. Miként a Nemzeti Periodika Adatbázis külföldi folyóiratokra vonatkozó lelőhely-információja, az azonosításhoz legszükségesebb adataival, fontos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be a hozzáférés, a dokumentum-ellátás szempontjából, és ugyanezt a folyamatosan feltöltendő területi hungarikum-címek tekintetében is nyújtja, de az utóbbiaknál alkalmazott „hibrid” megoldás semmiképpen sem lehet elegendő a magyar nemzeti sajtóbibliográfia számára. Ezért az összeállítás elsődlegesen a bibliográfiai funkciót tartotta szem előtt, beérve a feldolgozott címek valamennyi részegységére bontott, de egyetlen (elsősorban az OSZK-ban, ennek hiánya esetén más gyűjteményben őrzött), autopszia alapján leírt példányának lelőhelyére vonatkozó tájékoztatással. Természetesen a forrás megjelölésével szerepelnek a kizárólag könyvészetekből vagy egyéb hivatkozásokból ismert címek, illetve számok is.

A bibliográfia gyűjtőköre a területi hungarikum definíciójára alapozott. Tipológiai szempontból a gyűjtőkör a periodikum fogalmának az 1970-es éveket megelőző, tehát a tárgyidőszakra még jellemző meghatározását követi, vagyis a napi- és hetilapokra, rendszeres vagy rendszertelen periodicitású folyóiratokra és a periodikusan megjelenő alkalmi lapokra terjed ki. Mellőzi a mai értelmezéssel periodikumnak minősülő úgynevezett „nem folyóirat jellegű időszaki kiadványokat” (évkönyvek, kalendáriumok stb.) és a sorozatokat. Ennek indoka egyrészt az, hogy nem lenne helyes egy adott, elmúlt korszak saját tipológiai szemléletét utólag meghamisítani, másrészt fölöslegesen ismételné a könyveket regisztráló és azok adatközlési szabályait alkalmazó, már elkészült bibliográfiák (pl. a Magyar Könyvészet 1921–1944, vagy a Magyar Nemzeti Bibliográfia 1976 előtti kumulációi stb.) leírásait. Hasonlóan a jelenlegitől eltérő gyűjtési szempontot érvényesít a sajtótermékek értékelő „küszöbének” meghatározásánál. Anakronisztikus szemlélet lenne az ISSN napjaink produktumaihoz igazodó kategóriáit mechanikusan ráerőltetni a 20. század első felének kiadványaira (pl. színházi programfüzetek, egyes cégek folyamatosan megjelenő áruismertetői, beszámoló jelentései, sokszorosított iskolai újságok stb.). E típusok a maguk korában primer forrásértéket jelentő periodikumoknak tekinthetők, nemcsak tartalmukban, de pusztán a létezésükről, megjelenésük tényéről tájékoztató adataikkal is.

A feldolgozás módszerében – mind adatelemeit, mind azok közlési módját tekintve – kompromiszszumot kívánt teremteni az érvényben lévő nemzetközi szabvány és a retrospektív bibliográfiai számbavétel követelményei között. Ebből a szempontból ugyanis komoly gondot jelentett, hogy – véleményünk szerint – a bibliográfiai leírás nemzetközi, és az abból honosított magyar szabványai közül sajnos a periodikumokra vonatkozó szabályok alkalmasak a legkevésbé a kiadványtípus sajátosságainak valóban bibliográfiai (és nemcsak katalógus célú) feldolgozására. Ugyanez vonatkozik a jelenleg alkalmazott MARC formátumra is. Ezért az adatcsoportok köre bővült, valamennyi változó adat dátumhoz kötődik, a megjegyzésekben közölteken kívül minden adat index alapján visszakereshető

– viszont az adatok sorrendje, közlési formája és a központozás jelölése a szabványtól eltérő.

 

Példaként:

BAJA-BÁCSKA Baja 1932. (febr. 28.) 32. évf. 48. sz. - 1938. (dec. 29.) 6. évf. 166. sz.

Újraindult: 1933. (jan. 1.) 1. évf. 1. sz.
Megj.: naponta; 1938. (jan. 1.) 5[6!] évf. 297[1!] sz.: [rendszertelen]
Fel. szerk.: Knézy Lehel
Szerk.: 1934. (ápr. 18.) 2. évf. 86. sz.: Jegess József; 1935. (febr.
16.) 3. évf. 39. sz.: - ; 1936. (nov. 2.) 4. évf. 253. sz.: Bíró László;
1938. (márc. 30.) 6. évf. 70. sz.:
K.: Bajai Ernő; 1933. (jan. 1.) 1. évf. 1. sz.: Knézy Lehel
Ny.: Bakanek és Goldberger ny., Baja
41 cm
Előbbi cím: FÜGGETLEN MAGYARSÁG. 1932. (febr. 27.) 32. évf.

47. sz.
Közben: FÜGGETLEN MAGYARSÁG. 1933. (jan. 1.) 33. évf. 1. sz.
[Kiválás]
[A Független Magyarság tulajdonjoga körüli jogvita miatt a Baja-
Bácskát 1932. dec. 31-én betiltották, majd 1933. jan. 1-től ua.
címen engedélyezték.]
1932. 32. évf. 48–305[296!] sz. [A 295. sz. után tévesen a 300. sz.
jelent meg.]
1933. 1. évf. 1–296. sz.
1934. 2. évf. 1–293. sz.
1935. 3. évf. 1–297. sz.
1936. 4. évf. 1–300. sz. H.: 13, 183, 194. sz.

1937. 5. évf. 20–296. sz. H.: 1–19, 106, 273, 292. sz. 1938. 5[6!] évf. 297[1!]–166. sz. [5. évf. 297. sz. = 6. évf. 1. sz.]

CSONGRÁDVÁRMEGYE

Független politikai napilap; 1927. (márc. 20.) 2. évf. 3. sz.: Független politikai lap Szentes; 1927. (márc. 20.) 2. évf. 3. sz.: Kistelek; 1928. (márc. 11.)

3. évf. 17. sz.[?]: Szentes; 1929. (jún. 6.) 4. évf. 45. sz.: Szentes

Csongrád
1926. (okt. 10.) 1. évf. 1. sz. - 1931. (szept. 20.) 6. évf. 77. sz.

Megj.: hetenként hatszor; 1927. (márc. 20.) 2. évf. 3. sz.: heten
ként kétszer
Fel.szerk.: Dörey Ferenc; 1929. (máj. 30.) 4. évf. 43. sz.: Bleier Pál
K.: Dörey Ferenc; 1929. (máj. 30.) 4. évf. 43. sz.: Bleier Pál
Ny.: Szentesi Újságüzem ny., [Szentes]; 1927. (febr. 22.) 2. évf. 2.
sz.: Aczél Béla és Társa ny., Kistelek; 1928. (márc. 11.) 3. évf. 17.
sz.: Kultúra ny., Szentes; 1929. (máj. 5.) 4.évf. 36. sz.: Szentesi Új
ságüzem ny., Szentes; 1931. (szept. 20.) 6. évf. 77. sz.: Alföldi
Újság Lapkiadó Váll. ny., Szentes
42 cm
1926. 1. évf. 1–63. sz.
1927. 2. évf. 1–77. sz.
1928. 3. évf. 1–100. sz. H.: 2, 4, 10, 16. sz.
1929. 4. évf. 1–105. sz. Lelőhely: Somogyi Kvt., Szeged = 92. sz.
1930. 5. évf. 1-104. sz. Lelőhely: Somogyi Kvt., Szeged = 8, 13,
27–104. sz.
1931. 6. évf. 1–77. sz. Lelőhely: Somogyi Kvt., Szeged = 1–76. sz.

A GAZDA

A Sopronmegyei Mezőgazdák Szövetkezetének, a Sopronmegyei Gazdasági Egyesületnek, a Sopronmegyei Tejszövetkezetek Szövetségének, a Sopronmegyei Gazdatisztek és Erdőtisztek Körének stb. hivatalos lapja

Sopron
1924. (jan. 20.) 16. évf. 3. sz.[?] - 1927. (dec. 24.) 19. évf. 12. sz.

Megj.: hetenként; 1926. (okt. 16.) 18. évf. 12/14. sz.[?]: [havonként]
Fel. szerk.: Rábel László
K.: Sopronmegyei Mezőgazdák Szövetkezete, Sopronmegyei
Gazdasági Egyesület, Sopronmegyei Tejszövetkezetek Szövetsége, Sopronmegyei Gazdatisztek és Erdőtisztek Köre
Ny.: Soproni Sajtóváll. ny., Sopron; 1926. (okt. 16.) 18. évf. 12/14.
sz.[?]: Székely és Társa ny., Sopron
31 cm
[Hivatkozás: Soproni Hírlap. 1923. (jún. 17.),
Győrm. sajtóbibl. 273. tétel]
Az indulás éve: 1908. Szünetelt: 1919 (ápr.) – 1922[?].
[A hiv. források szerint 1923. jún. 17-től néhány hónapi szünet
után már megjelent. 1933-tól a Soproni Hírlap mellékleteként,
később rovataként Sopronmegyei Gazda címmel jelent meg.]
1924. 16. évf. 3–52. sz. H.: 5, 7, 10. sz. Lelőhely: Soproni Levéltár
[1925]. [17. évf.] H.: 1925.
1926. 18. évf. 12/14. sz. H.: 1–11. sz.[?].
1927. 19. évf. 1–12. sz.

A TEXTAR-programban elérhető adatbázisból készült a szövegszerkesztett formátum. Befejezéséhez még néhány, korábban nem hozzáférhető cím (zárolt anyag, ládázott kőnyomatos tudósítók) vár feldolgozásra. Ezekkel együtt a bibliográfia a tárgyidőszakból mintegy 7700 periodikum kb. 75 000 évfolyamának leírását tartalmazza. Végeredményében – ha nem is éri még el az OSZK telematikai programjában kitűzött optimális célt – de szerényebb módon talán hozzájárul régóta hiányolt forrásként a magyar sajtótörténeti és művelődéstörténeti kutatáshoz.