Cikkek, Articles
Abstract
Geological sciences and archaeology has been connected since the beginnings, still, a new insight of this connection is taking shape nowadays, mostly as a consequence of the crisis and major changes in interpreting archaeological science. This change and new interpretation has reached the archaeological research in all countries, though not at the same time and with slight differences. In Hungary, the changes were mostly caused and triggered by the end of socialism as well as the start of large-scale preventive excavations. In this short introduction the crisis in Hungary will be discussed, its disadvantageous and beneficial aspects, as well as some possible future ways in archaeological research.
Kivonat
A földtudományok és a régészet kapcsolata, noha kezdetektől fogva nyilvánvaló, mégis sok szempontból új értelmet kapott napjainkban, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a régészeti kutatás értelme és értelmezése válságot él át. Ez a válság az utóbbi évtizedekben minden ország régészeti kutatását elérte, bár nem egy időben és nem egyforma módon. Magyarországon a rendszerváltás és a nagy felületű feltárások voltak a változások fő okozói. A bevezető írásban a magyarországi régészetben tapasztalható válságról, annak rossz és jó oldalairól, valamint a lehetséges kiutakról esik szó.
Abstract
Lithic implements are the most conspicuous finds of the earliest period of human history. The versatile potentials of their investigation - typology, technology, determination of provenance and the investigation of traces of use make them a primary source for the research. Archaeology in its classical sense as well as 'new archaeology', inclined to apply (natural) scientific methods in their argumentation both strive for exploiting this basis of information reflecting the skills, expertise, needs, action radius and system of connections of our ancestors. The choice of raw materials for the lithic implements reflect the high level of 'applied geological' expertise of these people. The selected raw materials are often rare and special rock and mineral types, the selection of which was most conscious. High quality requirements offer us the possibility to use provenance data in reconstructing supply areas and long distance trade.
The cognisance of significant raw material types and their source areas formed an essential part of the basic knowledge of prehistoric peoples and should be accordingly known to students of this period. Provenance studies can be based upon a parallel and constantly widening study of both the archaeological material and the raw material sources. In this process, geochemical investigations have a key role.
This paper will present some classical examples on the application of geochemical methods on stone tools, questions solved or still open. The aspects of the analysts and the archaeologists are often in conflict with each other and may have an element of the irrational as well: the investigations should be complete, exact, multielemental; at the same time, non-destructive and 'cheap', at least not expensive. Interpretation should be accurate and technical but also understandable for lay persons and it is regarded best when the support existing preconceptions. In the slimy zone of interdisciplinary activities it is very easy to make mistakes that will have a serious effect of the interpretation of the results. Obvious ways for the solution include rising the level of education, working together and publish results fast and accurately.
Kivonat
A kőeszközök az emberi történelem legkorábbi időszakának meghatározó leletei. Sokoldalú vizsgálatuk - tipológia, technológia, használati nyomok és származási hely meghatározás - az őstörténet elsődleges forrásaivá teszi őket. A klasszikus régészet, csakúgy, mint az "új régészet" néven közismertté vált, természettudományos módszereket felhasználó kutatás előszeretettel vizsgálja ezt az információ-bázist, amellyel elődeink technikai ismereteit, mindennapi szükségleteit, mozgásterét és kapcsolatrendszerét tudjuk megismerni.
A kőeszközök nyersanyaga elődeink magas fokú "alkalmazott földtani" ismereteit is tükrözi. A felhasznált nyersanyagok gyakran különleges, ritka kőzetek és ásványok, amelyeknek kiválasztása nem volt véletlenszerű. A nyersanyagokkal szemben támasztott minőségi igények lehetőséget adnak arra, hogy a kiemelkedően fontos, nagy területen elterjedt és nagy távolságokba eljutó speciális nyersanyagokat követve az egykori kereskedelmi hálózatot, útrendszert is megismerhessük.
A fontosabb nyersanyag típusok (és azok lelőhelyeinek) ismerete részét képezte az őskori ember világképének, és részét képezi az őskor történelmét kutató szakemberek számára szükséges alapismereteknek is. A proveniencia (=származási hely) vizsgálatok a régészeti anyag és a nyersanyagforrások párhuzamos, egyre részletesebb és sokoldalúbb megismerésén alapulnak, ahol a geokémiai vizsgálatoknak egyre fontosabb szerep jut.
A tanulmányban foglalkozunk a geokémiai módszerek kőeszközökön való alkalmazásának klasszikus példáival, megoldott és nyitott kérdésekkel. Szempontjaink gyakran egymásnak ellentmondanak, és nem nélkülözik az irracionális elemeket sem: a vizsgálat legyen teljes körű, minél pontosabb, sok elemre/izotópra kiterjedő, ugyanakkor roncsolásmentes és "olcsó", legalább is megfizethető. Az értelmezés legyen korrekt, de érthető, és persze akkor igazán jó, ha alátámasztja az elképzeléseket. A szakterületek határán mutatkozó csúszós és képlékeny zónában könnyű hibázni, aminek azután súlyos következményei lehetnek az eredmények értelmezésében. A megoldást természetesen a szemlélet változásában, a közös munkában és az eredmények gyors és pontos közzétételében kereshetjük.
Abstract
In Hungary, a systematic archaeometric approach for the sourcing of the raw materials of the prehistoric polished stone tools was initiated only recently. Polished and ground stone implements are quite common artefacts from the early Neolithic until the Copper Age, however scientific analyses were applied on them only during the last 15 years. Since then, about 2000 polished stone tools from several Hungarian archaeological sites of different ages have been investigated. The methods employed are partly invasive (petrographic thinsectioning, XRD). Recently the main effort is directed towards developing a non-destructive protocol (PGAA, MS).
The results revealed that the most common raw materials employed for the polished stone tools in Hungary are the following: greenschist-metabasite varieties from different localities, among which are the Bohemian Massif or Felsőcsatár, basalt of Plio-Pleistocene age from the Little Hungarian Plain, the Balaton-Highland and the Karancs-Medves territory; moreover Lower Cretaceous basalt from Mecsek Mts., dolerite-metadoleritemetamicrogabbro from Szarvaskő, and, probably, from the Maros-valley or the Vardar Zone, alkaline doleritetephrite- phonolite from the Mecsek Mts.; the provenance of hornfels, whose outcrop is still unknown, might be searched in the Eastern-South-eastern zone of the Carpathian Basin; serpentinite originates from the Penninic Unit of Eastern Alps and, probably, the Gogolów-Jordanów Mts.; the source of nephrite are probably the Gogolów-Jordanów Mts., whilst blueschist can be found on the territory of SE-Slovakia. In addition, the analyses revealed that several other polished stone tools are made from rarer raw material types, e.g.: metagabbro, amphibolite, andesite and other intermediary-acidic volcanic-metavolcanic and dyke-rocks, ultrabasic rocks, HP metamorphites (jadeitite, eclogite), 'white stone', limestone, marl, sandstone, siltstone.
The results showed that these rocks clearly indicate three main geological areas of provenance, which can be useful, from an archaeological point of view, to reveal precise directions of cultural interactions occurred in the territory of Hungary during the prehistoric period: (1) the Transdanubian region, (2) the Northern-Northeastern region and (3) Trans-Tisza region.
Kivonat
Magyarországon a csiszolt kőeszközök archeometriai vizsgálata viszonylag rövid múltra tekint vissza, a rendszeres elemzések mintegy 15 éve kezdődtek. Az elmúlt években több lelőhelyről, illetve gyűjteményből eddig mintegy 2000 kőeszköz vizsgálatára került sor, illetve történik napjainkban is.
A Magyarországon fellelt csiszolt kőeszközök leggyakoribb nyersanyagtípusai az eddigi vizsgálatok alapján a következők: zöldpala-metabázit változatok (több lelőhelyről, elsősorban a Cseh-masszívumból, illetve Felsőcsatárról), bazalt (plio-pleisztocén bazaltok a Kisalföldről-Balatonfelvidékről és a Karancs-Medves területről, továbbá alsó-kréta alkáli bazalt a Mecsekből), dolerit-metadolerit-metamikrogabbró (Szarvaskőről valamint feltehetően a Maros-völgyből vagy a Vardar-zónából), alkáli dolerit-tefrit-fonolit (Mecsek), mészszilikát szaruszirt (hornfels) (a nyersanyag lelőhelye eddig ismeretlen, valószínűsíthető a Kárpát-medence délkeleti része vagy annak DK-i szomszédos területei), szerpentinit [(K-Alpok Penninikum és Gogolów- Jordanów hegység(?)], nefrit [Gogolów-Jordanów hg(?)], kékpala (DK Szlovákia területe). A fentieken túlmenően számos, ritkábban előforduló nyersanyagtípusból készült kőeszköz is előfordul: pl., metagabbró, amfibolit, andezit és egyéb savanyú-neutrális vulkanitok-metavulkanitok, telérkőzetek, ultrabázitok, nagynyomású metamorfitok (jadeitit, eklogit), „fehér kő”, mészkő, márga, homokkő, aleurolit.
Az eddigi vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az uralkodóan előforduló kőeszköz-nyersanyagok tekintetében Magyarország területét három nyersanyag ellátottsági régióra lehet felosztani: (1) Dunántúli-, (2) Észak-északkeleti- és (3) Tiszántúli-régió.
Abstract
Since 2001, several archaeometrical projects were started on the prehistoric collection of the Hungarian National Museum. The aims of the investigations were to distinguish between macroscopically similar or inadequately identified types of rocks. Further aim is to associate the archaeological finds with potential raw material sources. Among the analytical methods applied, non-destructive Prompt-gamma Activation Analysis has a special importance. Based on major and trace elements, characterisation of stone tools and their raw materials were performed. Until now, more than 300 pieces of various materials (i.e. flint, radiolarite, Szeletian felsitic porphyry, obsidian, etc.) from the Carpathian Basin and from the surrounding areas (Romania, Croatia, Ukraine, Poland and the Mediterranean region) have been analysed, including both archaeological and geological pieces. The characterisation of obsidian and Szeletian felsitic porphyry objects by PGAA is seemingly effective while the identification of the high silica content siliceous rocks, however, is much more difficult.
Kivonat
2001 óta számos vizsgálatsorozatot végeztünk a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek kőeszköz anyagán. Vizsgálataink célja, hogy a minták fő- és nyomelem összetétele alapján elkülönítsünk makroszkóposan sokszor megkülönböztethetetlen vagy nem elég pontosan azonosított kőzettípusokat, ill. a régészeti leletekhez lehetséges nyersanyaglelőhelyet rendeljünk. A prompt-gamma aktivációs analízis (PGAA) mint roncsolásmentes nukleáris analitikai módszer, alkalmas ép tárgyak térfogati (bulk) elemösszetételének meghatározására. Eddig több mint 300, különböző anyagú (tűzkő, szarukő, radiolarit, szeletai kvarcporfír, obszidián, limnokvarcit stb.) pattintott kőeszközt és geológiai referencia mintát elemeztünk, elsősorban a Kárpát-medence területéről, de távolabbi területekről (Románia, Horvátország, Ukrajna, Lengyelország, ill. a mediterrán régió) származó mintákat is vizsgáltunk. Eredményeink szerint a PGAA mérések segítségével az obszidián ill. a kvarcporfír minták jól osztályozhatók, illetve azonosíthatók míg a nagy SiO2-tartalmú kőzetek (tűzkő, szarukő, radiolarit, limnokvarcit stb.) csoportjai nehezen különíthetők el egymástól.
Abstract
The Celtic graphitic ceramics are a distinctive type of pottery, known from most part of the Central European Celtic world. In the territory of Hungary graphitic situla-like pots were produced in great numbers from the middle La Tène period (LT B2) until the decline of the Celtic dominion (1st cent. A.D.). Widespread occurrence of graphitic (i.e. graphite-bearing) ceramics, not only around the graphite sources, suggests their extended trade. The provenance and the main distribution form (raw material, graphitic clay or finished graphitic ware) of graphite are, however, still not clear.
This study was performed on graphitic and non-graphitic sherds from Dunaszentgyörgy archaeological site located in South-Hungary (LT B2-C1). Both graphitic and non-graphitic ceramics contain similar non-plastic components, mainly quartz, K-feldspar, plagioclase, muscovite, calcareous fragments, as well as apatite and zircon inclusions in quartz and feldspar grains. In addition graphitic ceramics contain graphite in variable size (from some μm to 5 mm) and amount (up to 40%). Graphite appears as opaque individual flakes in the matrix and also occurs in metamorphic lithoclasts consisting of quartz, K-feldspar, muscovite, sillimanite, kyanite, amphibole and tourmaline. Chemical compositions of graphitic and non-graphitic ceramics measured by X-ray fluorescence spectrometry are similar. X-ray diffraction analysis reveals that most of the sherds lack hightemperature Ca-silicate minerals and the firing temperatures of both ceramics types were usually below 850ºC, in some cases below 650°C.
Raw materials of graphitic and non-graphitic wares seem to be very similar, and both types of ware were produced “locally”. The raw material could have been fine-grained (clayey-sandy) sediments (e.g. alluvium, loess), which are available in the wide vicinity of Dunaszentgyörgy. Graphite was imported and intentionally added to the raw material to produce a special type of ware. Graphite is derived from a medium to high grade metamorphic rock (graphitic paragneiss), which can be found nearest in the Moldanubicum zone of the Bohemian Massif. Comparing the mineralogical composition of graphitic lithoclasts with the published petrological data, the potential source for graphite is presumably located in the Variegated Series, in the area of the Southern Czech Republic. Our results support recent archaeological assumptions according to which the trade of raw graphite (together with the host rock), sometimes over long distances, is predominant in the La Tène period.
Kivonat
Az ún. „grafitos áru” a kelták által uralt közép-európai területeken széles körben elterjedt kerámiatípus. Jellegzetes formája, a szitula típusú edény, Magyarország területén a középső La Tène kortól (LT B2) a kelta uralom hanyatlásáig (Kr. u. 1. sz.) nagyszámban készült. A grafitos (grafitot tartalmazó) kerámiák számos régészeti lelőhelyen - nemcsak a grafitos nyersanyag bányahelyeinek közelében - kerültek elő, amely az edények kiterjedt kereskedelmére enged következtetni. Számos kérdés azonban megválaszolatlan a grafit származási helyét (bányahely) és fő szállítási formáját (feldolgozatlan grafitos nyersanyag, grafitos agyag vagy grafitos készáru) illetően.
Jelen tanulmány a 6. sz. főút javítása során, Dunaszentgyörgy környékén talált kelta településrészlet (LT B2-C1) grafitos és nem grafitos kerámia leletanyagának archeometriai feldolgozását mutatja be. A grafitos és a nem grafitos kerámiák hasonló nem-plasztikus elegyrészeket tartalmaznak (kvarc, káliföldpát, plagioklász, muszkovit, karbonátos csomók, a kvarc- és földpátszemcsékben apatit- és cirkonzárványok). A grafitos kerámiák ezen felül változó mennyiségben (40%-ig) és méretben (néhány μm - 5 mm) tartalmaznak grafitot, amely a mátrixban egyedi szemcsék formájában, valamint metamorf kőzettörmelékekben jelenik meg. A kőzettörmelékek ásványos összetétele: kvarc, káliföldpát, muszkovit, sillimanit, kianit, grafit, esetenként turmalin és amfibol. A grafitos és a nem grafitos kerámiák röntgen-fluoreszcens spektrométerrel mért kémiai összetétele alapvetően hasonló. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok igazolják a grafitos és a nem grafitos kerámiák hasonló fázisösszetételét és a legtöbb töredékben a magas hőmérsékleten keletkező Ca-szilikát ásványok hiányát mutatják. Mindkét kerámia kiégetése többnyire 850°C, esetenként 650°C alatt történt.
A grafitos és nem grafitos kerámiák készítéséhez használt nyersanyag azonos lehetett, vagyis mindkét edénytípust „helyben” készítették. A felhasznált nyersanyag a Dunaszentgyörgy környéki agyagos-finomhomokos üledék (ártéri üledék, esetleg lösz). A helyi alapanyaghoz szándékosan kevert grafitot kereskedelem útján szerezték be. A grafit közepes-nagyfokú metamorf kőzetből (grafitos paragneisz) származik, amely legközelebb a Csehmasszívum Moldanubikum zónájában található. A grafit származási helye a szakirodalmi analógiák alapján ún. „Variegated” (Tarka) egységbe, Dél-Csehország területére valószínűsíthető. Az eredmények megerősítik a döntően a grafit-nyersanyag importjával számoló jelenlegi régészeti feltevéseket.
Abstract
The possibility that ancient Greek jewellery, like vases, might be attributable to individual master-hands, was raised about twenty years ago by Dyfri Williams, who used the traditional style-based method of art historians to approach the problem. This article relates the results of a similar examination of Hellenistic bull's head hoop earrings in the Antiquities Collection of the Budapest Museum of Fine Arts. The method used, which involved exact observation of technical details, diverged quite sharply from traditional stylistic attribution. Comparative technical analysis of the Budapest earrings permits the conclusion that such details of a purely technical kind can in fact be decisive marks of attribution. Close technical examination of jewellery excavated in the region of ancient Macedonia, and now in the Museum of Thessaloniki, corroborates these results. Technical comparison has shown that the gold myrtle wreath from Tomb B at Derveni, and a single gold myrtle branch said to be a chance find and inventoried separately, are products of the same hand and originally belonged together. Platinum group element inclusions observed in few pieces of jewellery excavated in Derveni as well as in one earring from the Budapest Antiquities Collection can point to a connection between the pieces. Further archaeological and archaeometric research will be able to confirm or deny the results of observations made on the mentioned pieces until now. Future dialogue on these points between archaeology and archaeometry will help open new paths in the study of goldsmiths and workshops.
Kivonat
Dyfri Williams vetette fel mintegy húsz évvel ezelőtt annak a lehetőségét, hogy az ókori görög ékszerek, a festett vázákhoz hasonlóan, mesterkezekhez köthetők. A probléma megoldásához a hagyományos, stílus-alapú művészettörténeti megközelítést alkalmazta. Az alábbi cikk a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének hellenisztikus kori bikafejes karika-fülbevalóin végzett hasonló vizsgálat eredményeit mutatja be. A fülbevalók vizsgálatához alkalmazott módszer azonban eltér a hagyományos stílus-alapú attribúciótól: a technikai részletek pontos megfigyelésén alapul. A budapesti fülbevalók összehasonlító technikai elemzése egy új feltevés megfogalmazását tette lehetővé: pusztán készítéstechnikai részletek is lehetnek attribúciós jegyek. Az ókori Makedónia területén kiásott, jelenleg a Thesszaloniki Régészeti Múzeumban őrzött ékszerek technikai vizsgálata is alátámasztja ezt az eredményt. A derveni B sír arany mirtuszkoszorújának és egy szórványleletként számontartott arany mirtuszágnak a technikai összehasonlítása kimutatta, hogy ugyanannak a kéznek a művei, és a mirtuszág eredetileg a koszorúhoz tartozott. Néhány, szintén Derveniben kiásott ékszer, valamint az Antik Gyűjtemény egy fülbevalójának anyagában is megtalálható hasonló, a platina csoport elemei közé sorolható zárványok utalhatnak a darabok közötti kapcsolatra. További régészeti és archeometriai kutatások megerősíthetik, vagy cáfolhatják az említett ékszerekkel kapcsolatos eddigi megfigyeléseket. A jövőben a régészet és az archeometria közötti párbeszéd nyithat majd új utat az aranyműves mesterek és műhelyek kutatásában.
Abstract
The Collection of Old Sculptures, Museum of Fine Arts, Budapest owns a widely acknowledged selection of terracotta sculptures. In our research we investigated the age of 22 artefacts with the means of thermoluminescence. The main question was whether the studied sculptures are of Renaissance, Baroque or Modern age.
Equivalent dose values were determined by using the Multiple Aliquot Additive Dose Protocol. Environmental dose rate was calculated on the basis of μXRF and ICP-AES measurements and estimation of material parameters. As a consequence the error of the received ages was around 20%. However, modern copies could be filtered with great confidence, and in most of the cases thermoluminescence enabled the differentiation of Renaissance and Baroque artworks.
Kivonat
Termolumineszcens (TL) vizsgálatainkat a Szépművészeti Múzeum Régi Szobor Gyűjteményének 22 db terrakotta műalkotásán végeztük. A lumineszcens mérések elsődleges célja annak meghatározása volt, hogy a vizsgált műtárgyak eredetiek-e, azaz reneszánsz, illetve barokk korúak, avagy a XIX. században keletkeztek.
Méréseink során az ún. hozzáadott dózis módszert alkalmaztuk, végeredményeink 20% körüli hibát mutattak, ami lehetővé tette a reneszánsz és a barokk alkotások elkülönítését is. A lumineszcens módszer és a művészettörténeti meghatározás az esetek döntő többségében (17 db tárgy) összecsengett, ami igazolta méréstechnikai megközelítésünk helytállóságát. A fennmaradó tárgyak kapcsán a TL vagy a művészettörténeti háttér felülvizsgálata hozhat eredményt.
Abstract
During the recent restoration of the Ottoman part of the Császár Bath in Budapest, dated back to the 16th century, brick-lime plasters and mortars of different colours (white, pink, and red) were identified in the interior. Archaeometric study of brick-lime plasters and mortars aimed at determining their composition, hydraulic properties as well as to reveal the preparation technology. In the brick-lime mixtures, commonly used in the Ottoman times for several water-resistant building constructions (e.g. baths), brick fragments and brick dust play a role as pozzolanas (latent hydraulic aggregates) in the formation of the hydraulic character of mortars and plasters. Preliminary results indicate that the lime used for producing mortars and plasters also had hydraulic properties. The high Si content of the limy matrix, zoned “lime lumps” containing high amount of Si, silicate grains with Ca-rich diffusion rims and the card-house microstructure of the matrix suggest that the lime was produced by calcination of impure limestone (i.e. limestone with silicate impurities).
Kivonat
A budapesti Császár-fürdő 16. századi, törökkori részének utóbbi években történő felújítása során különböző színű (fehér, rózsaszín és vörös), téglaőrleményes vakolatok és habarcsok kerültek elő. Anyagtudományi szempontú archeometriai kutatásunk a vakolatok és habarcsok összetételének, hidraulikus tulajdonságainak és készítési technológiájának vizsgálatára irányult. Az Oszmán Birodalomban elterjedten használt, jellemzően nedves környezetekben (pl. fürdők, vízvezetékek) alkalmazott téglaőrleményes építőanyagokban a mészhez kevert nagy mennyiségű téglaőrlemény és -por a vakolatok és habarcsok színezése mellett puzzolános (látens hidraulikus) adalékanyagként szerepet játszott a hidraulikus (víz hatására ill. víz alatt kötő) jelleg kialakításában. Emellett a fürdő habarcsainak és vakolatainak előállításához használt mész is rendelkezhetett bizonyos mértékű hidraulicitással. Az előzetes vizsgálatok alapján feltételezzük, hogy a magas Si-tartalmú meszes mátrix, a Si-tartalmú zónás relikt „mészcsomók”, a szilikátszemcsék hőhatásra kialakuló Ca-diffúziós szegélyei és a kötőanyag kártyavár-szerkezete nem tiszta mészkőből történt mészégetésre utalnak.
Abstract
To reveal the processing steps of tin-glazed pottery (majolica, faience) production and to determine the raw material use and technological parameters of the workshop, joint use of phase analysis by X-ray diffraction (XRD) as well as microtextural and microchemical investigation by electron microprobe analysis (EMPA) are necessary. It is essential to define the micromorphology and chemistry of the various inclusions (relict and recrystallized phases) in the glaze since they can help in confining the firing temperature of the glaze, as well as the pigments.
A majolica inkstand with figure groups showing “The Nativity” and “The Adoration of the Magi” forms part of the collection of the Museum of Applied Arts (Budapest). The inkstand made by Giovanni di Nicola Manzoni presumably in Colle Val d’Elsa (Toscana) around 1510 has prominent significance due to its scenes, inscriptions, signs, function and quality.
Archaeometric research revealed that the ceramic body of the object was made using well-prepared calcareous clay fired at ~850-950°C according to the presence of calcium silicate minerals (diopside, gehlenite). The ceramic body was covered by a white, tin-opacified lead-alkali glaze, painted with different (ochre, blue, green and brown) colours, and a transparent lead-alkali overglaze was applied over the whole object. Abundant rounded-dissolved K-feldspar and quartz inclusions in the glaze layers are relicts of the sand raw material. Tinlead inclusions in the opaque glaze are also remnants of the raw material. Cassiterite (SnO2) can be present partly as relict grains, partly as recrystallized phase precipitated during the second firing. A ~700-900°C temperature can be estimated for the second firing. The polychrome paintings of the inkstand were made using the typical colouring materials of the Italian Renaissance pottery: cobalt-bearing pigment for blue, iron-bearing lead-antimonate pigment for ochre, copper colorant for green and manganese colorant for brown.
Kivonat
Az ónmázas kerámiák (majolika, fajansz) többlépcsős készítési folyamatának megismeréséhez, a műhelyre jellemző anyaghasználat és technológiai paraméterek kimutatásához röntgen-pordiffrakciós fázisanalízis és elektron-mikroszondával végzett mikroszöveti és mikrokémiai vizsgálat együttes alkalmazása szükséges. A mázban található különféle zárványok (relikt és kikristályosodott fázisok) mikromorfológiájának és kémiai összetételének meghatározása alapvető a máz égetési hőmérsékletének behatárolásához és a színképző anyagok azonosításához.
Művészettörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű majolika körplasztika a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található, Giovanni di Nicola Manzoni által valószínűleg Colle Val d’Elsa-ban (Toscana), 1510 körül készített, Krisztus születését és a Háromkirályok imádását megjelenítő tintatartó.
A műtárgy kerámia-alaptestének kialakításához gondosan előkészített meszes agyagot használtak fel, amelyet a kalcium-szilikát ásványok (diopszid, gehlenit) jelenléte alapján ~850 és 950°C között égettek ki. A kiégetett kerámiára fehér (opak), óntartalmú ólom-alkáli alapmázat, különféle színű festést, majd az egész műtárgyat borító átlátszó ólom-alkáli fedőmázat vittek fel. A máz lekerekített-rezorbeált káliföldpát- és kvarczárványai az előállításhoz használt homok reliktumszemcséi. Az alapmázban található ón-ólom szemcsék szintén a máz nyersanyagának maradványai. Kassziterit (SnO2) az alapmázban részben reliktumként, részben a kerámia második kiégetése során kikristályosodott fázisként lehet jelen. A tárgy második kiégetése ~700-900°C-os hőmérsékleten történhetett. A tintatartó festése a majolikákra jellemző színezőanyagok felhasználásával készült: a kék színhez kobalttartalmú pigmentet, az okker színhez vastartalmú ólom-antimonát pigmentet, a zöld színhez réztartalmú, míg a barna színhez mangántartalmú színezőanyagot használtak.
Melléklet / Appendix