(Syracuse belvárosa. Fotó: C. Adam)

Egy fiatal hölgy minden szombaton délben kisebb csoportoknak tart három órás idegenvezetést a városközpontban úgy, hogy közben öt étteremben, illetve kávézóban állunk meg és mindenhol megkóstolunk egy-egy helyi specialitást. Így nem csak jóllakva barangolunk a városban, hanem a belvárosi reneszászban jelentős szerepet játszó helyi vállalkozásokat (és bátor vállalkozókat) ismerünk meg. És természetesen a 41 dolláros árban bent van az idegenvezetés és a színes ételek, italok, amelyet kipróbáltunk.

(Kóstoló a Kitty Hoynes-ban. Fotó: C. Adam.)

Az első “megálló” egy ír pub volt. A Kitty Hoynes-ban pozitívan kezdtük meg a kóstolást. Mire megérkeztünk, egy nyolc személyes megterített asztal fogadott minket. Itt próbálhattunk ki egy népszerű helyi különlegességet. Az előétel krumplipüréből, vékony szeletekben felszolgált főtt káposztából, illetve füstölt sonkából állt, melyet egy tormás öntettel szolgáltak fel. És még járt egy helyi sötét sör.

Miközben elindultunk a következő gasztronómiai állomás felé, túravezetőnk bemutatta a város egyik ikonikus épületét: az 1932-ben elkészüét és pompás Art Deco stílusban tervezett Niagara Mohawk Power Corporation buildingjét.

(Niagara Mohawk Power Corporation. Fotó: C. Adam.)

(Art Deco Syracuse-ban… Fotó: C. Adam)

Az egyik legszórakoztatóbb helyi történet amit megismerhettem az a Freedom of Espresso nevű kávéház és közösségi központ esete volt. A kávézót eredetileg Federal Espresso-nak hívták, aztán a Fedex pert indított ellenük védjegy megszegése (copyright infringement anglolul) címen. Ezért egy ideig “Ex-Federal Espresso”-ra keresztelték át. De ez sem volt elfogadható. Ezért végül Freedom of Espresso-ra váltották át, ügyvédjük pedig egy fillért sem kért képviseletükért, azt viszont igen, hogy cerében járjon neki naponta egy ingyen kávé,egészen élete végéig. Ezt – meg a kávézó stílusát –  hívjuk egy szép magyar szóval “chutzpah”-nak.

(Freedom of Espresso. Fotó: C. Adam)

De kedvenc helyem Syracuse-ban a Dinosaur BBQ nevű étterem és klub volt, ahová állítólag a hétvégén piszok nehéz bejutni. Az étterem retró hangulatát a neon világítás és az eklektus – meg nem kicsit különc – művészete és dekorációja adja.

(Dinosaur BBQ – Syracuse. Fotó: C. Adam)
(Illusztráció a Dinosaur BBQ-ban – Syracuse. Fotó C. Adam)

(Dinosaur BBQ. Fotó: C. Adam)

A vizit gasztronómiai fénypontja azonban egy igazi amerikai inyencség volt: egy pulled pork szendvics (slider, mint ahogy azt itt nevezik), amit egy cayenne paprikával meghintett sajtos makaronival szolgáltak fel. Manapság az egyszerű mac & cheese-zel valóságos csodákat tesz a kreatív séf.

(Egy igazi amerikai specialitás. Pulled pork slider és mac & cheese.)

Közben a vizonylag nagy belvárost bejárva láthattuk, hogy mennyire törekszik Syracuse arra, hogy ismét életerős központja legyen. Az örökségi épületek ugyan jól vannak prezerválva, de azt is meg kellett tapasztalnunk, hogy egy szombat délután a belváros szinte teljesen ki van üresedve. Járókelő alig látható, kocsiból sincs sok. Az emberek a város szélén lévő Destiny USA bevásárlóközpontban csatangolnak – ami egyébként az USA hatodik legnagyobb plázája.

(Syracuse belvárosa egy szombat délután. Fotó: C. Adam)

A túra alatt még ellátogattunk Syracuse belvárosának első olasz étteremébe, ami a nyolcvanas években nyilt ki, amikor az égvilágon senki nem akart a teljesen lepusztult központ közelébe se lépni. Végül pedig egy masszív amerikai cupcake-kel édesítették meg a kirándulást.

Amiután szombaton betekintést nyertem egy küszködő amerikai városba, amelyet lelkes lokálpatrioták próbálnak feléleszteni, vasárnap reggel nem maradhatott ki egy kis úszás Lake Ontario-ban. Valóságos tengerpartos érzést kaphatunk a Pulaski város mellett lévő Sandy Island Beach State Park strandján. Bár a 21 fokos vízhőmérséklet azért arra emlékeztet, hogy ez mégsem a Mediterrán! Ennek ellenére felfrissülve ülhettem vissza Focusomba és indulhattam haza Kanada felé…

(Lake Ontario. Fotó: C. Adam)

Barátnőm, aki szintén fotós azt ajánlotta a munka végeztével menjünk el a Római partra körülnézni, egy kicsit a környezetet fotózni. Autóval szinte pillanatok alatt ott voltunk.

Nem hittem a szememnek. Igaz erre soha nem jártam, de amit itt láttam, meglepett. Vendéglátó egységek, kerthelyiségek egymás mellett, mint a Balaton parton, vagy a tengerparton. Az illatok és színek kavalkádja, itt egy lángos sül, ott egy keszeg.. Csábító, de hová üljünk be, a választás nehéz. Végül egy igazi retro különlegességet választottunk:

Fellini Római Kultúrbisztró hirdeti a tábla.

A bemutatkozó oldalukon ezt írják:

Ezek vagyunk mi

Mi egy bisztró vagyunk a Duna- parton. Tényleg a parton, nálunk a nyugágyról a lábad vízbe lóghat. Van sok enni és innivaló, például belga csapolt meggyes sör, mentás limonádé, olasz grill szendvics, házisüti.

(A többit légyszíves nézd meg az ételek, italok alatt!)

Finom a zene is. Jazz, sanzon, romantikus, alternatív.

Mi egy kultúrbisztró vagyunk a Duna- parton. Kérned sem kell, a fröccs mellé

szívesen adunk némi szellemi táplálékot: hetente parti-mozit, koncertet, felolvasó-színházat, mozgókönyvtárat.

Nálunk lehet bambulni is. Nézheted a hajókat. A kajakosokat. A kacsákat. A vizet.

Mi egy gyerek, kutya, kacsa és biciklistabarát hely vagyunk a Duna- parton. Játszóhajó, gyerekmenü, kutyatál, kacsakaja, és bringaszervíz is van. Hozd le a családod, vagy akinek szeretnél a

családtagja lenni. Gyere biciklivel, kajakkal, gyalog (a buszmegállótól, vagy a parkolótól egy kicsit sétálnod kell, de az direkt jó). Jöhetsz így is, úgy is, mert minden út a Rómaira vezet!

Ha kíváncsi vagy még 1-2 dologra, akkor itt olvasgathatsz rólunk:

http://danubeflow.eu/hogy-kerul-fellini-a-romai-partra

http://welovebudapest.com/barok.szorakozohelyek/barok/fellini.romai.kulturbisztro

http://romkocsmak.hu/index.php?id=helyek&hely=23

Facebook/Fellini Római Kultúrbisztró

Mindenkinek szívből ajánlom, ha kikapcsolódásra vágyik, de beszéljenek inkább a fotók:

Kezdjük talán ott, hogy a XVI. századi török hódítás során Tata vára a török-magyar harcok állandó színterévé vált. Ha Tata négybástyás vára török kézen van, az komoly akadálya sikeres dunántúli keresztény hadmozdulatok indításának. Egyik legnevezetesebb ostroma 1597. május 23-án volt, amikor gróf Pálffy Miklós, a császári seregek vezére csellel visszafoglalta a tatai várat a törököktől. Ennek állít emléket egy hagyományos rendezvény, melyet az idén már tizedik alkalommal szerveznek meg Tatán, május 19. és 21 között. A katonai hagyományőrző bemutatókon az 1591-1606 között lezajlott 15 éves, vagy más néven hosszú háború időszakának katonáit, életmódjukat, az alkalmazott harceljárásukat jelenítik meg egy hadimustrán, egy várostrommal, egy nyíltszíni csatával és az 1597-es várfoglalással. A korhű ruhák, haditechnikai eszközök és autentikus csatajelenetek egyedülálló élményt kínálnak a látogatóknak.

A rendezvényről szólva Horváth Gábor dandártábornok, a MH 25. Klapka György Lövészdandár parancsnoka kiemelte: annak érdekében, hogy minden a lehető legpontosabban adja vissza a korabeli történéseket, a dandár katonái maguk is részt vesznek a hagyományőrzők mustráján. Ráadásul nemcsak a dandár egyik szakasza, hanem velük együtt a kiképzést végrehajtó amerikai erők egy szakasza is ott lesz! Ezen kívül mind szombaton, mind vasárnap technikai bemutatóval kedveskednek azoknak a kicsiknek és nagyoknak, akik érdeklődnek a haditechnika, a korszerű katonaság iránt. Itt nemcsak a dandár technikai eszközeit láthatja majd a közönség, hanem a Hadihajós és tűzszerész ezred kutyás és aknakutató robot bemutatójára is sor kerül. A látogatók megismerkedhetnek a Magyar Honvédség világszerte elismert békefenntartó tevékenységével és toborzói sátor is lesz, ahol különféle érdekes szimulátorokat is ki lehet próbálni. A rendezvény részét képezi a jubileumi, X. Katonazenekari Fesztivál, négy zenekar részvételével.

Arról pedig, hogy egyáltalán mi is az a patara, dr. Négyesi Lajos ömt. alezredes, hadtörténésztől lehet részletes tájékoztatást kapni. Fennmaradt az a kézírásos dokumentum, amit gróf Pálffy Miklós küldött az ostrom lefolyásáról a császári udvarnak. A kor egyik ismert harci eszköze volt a petárda. Pálffy is ezt használta, de a nehezen olvasható levelében mintha inkább „polara” szerepelne. Ám nem kizárt, hogy az „l” estleg „t” lehet, ami olvasható potara, patara szavaknak is. Egy bizonyos: ilyen patara csak egy van, az is csak Tatán! A petárda elkészítésekor egy harang alakú, vastag falú bronz öntvényt lőporral töltöttek meg, és egy erősen megvasalt falapra kapcsok, csavarok segítségével szilárdan felerősítették. A fegyvert a kapura akasztották, és begyújtották. A robbanáskor keletkező hatalmas nyomás a falapot a szó szoros értelmében keresztüllőtte a kapudeszkákon. Elkészítéséhez az ágyúcsövek minőségével vetekedő bronz öntvényt kellett használni, különben a robbanás nem a kaput, hanem magát a petárdát vetette szét. Szintén nagyon kellett ügyelni arra, hogy milyen összetételű, égési sebességű, szemcsézettségű, lőport használtak a töltethez. Egy rosszul adagolt, gyenge minőségű töltet nem törte be a kaput, a túl nagy adag viszont a petárdát vetette szét. A petárdát tehát egyedileg, az adott kapu méretéhez, vastagságához, szerkezetéhez igazodóan volt célszerű elkészíteni Tata várának kapuját egy éjjel ilyennel robbantották be. Pálffy Miklós együtt nevelkedett Habsburg Rudolffal, aki Prágában komoly alkímiai tanulmányokat folytatott. Feltehetőleg a császár mellett Pálffy is közelebb került a kémiához és ezért volt képes különlegesebb robbanóanyagokat előállítani.

Voltak a harcoknak abban az időben egyéb nehézségei is. Például – egyenruha hiányában – nehezen lehetett felismerni a csatatér kavargásában, hogy ki a barát és ki az ellenség. A hagyományőrzők látványos harci bemutatóin, szombaton délelőtt, erről is képet kaphat a közönség. A várostromra délután kerül sor, Vasárnap délelőtt pedig egy teljes – történelemhű – korabeli csata bontakozik majd ki. Itt látható lesz, hogy a magyar viselet nem is különbözött olyan nagyon a töröktől. Az egyik lényeges eltérés volt viszont a török és a magyar szablya alakja. A penge görbülete más volt, de mivel rengeteg egymástól zsákmányolt fegyvert használtak ez nem jelentett biztos megkülönböztetést. A töröknek a markolata görbült makkban végződött, a magyar tetején címeres markolatkupak helyezkedett el. Erről, mint egy névjegyről a tulajdonost is felismerhették. A törökökéhez hasonló ruhák miatt a külföldi zsoldosok számára is gondot jelentett a magyar katonák felismerése.

A szervezők célkitűzése volt, hogy a lehető legnagyobb történelmi hűségre törekedjenek, a legkisebb részletekben is. Ez pedig óriási lehetőséget kínál a múzeumoknak. A tatai és a tatabányaival együtt, több hazai és külföldi múzeum fogott össze, és olyan együttműködés alakult ki, ami programok egész sorát nyitja meg. A Diák-patara például egy izgalmas történelem óra, ahol a gyerekek a játék során észre sem veszik, hogy közben tanítják is őket. Megismerhetik a végvári élet minden részletét. Eredeti környezetükben próbálhatók ki régi haditechnikai eszközök. Akik a csatazajt nehezebben bírják elviselni, azok a népművész árusok által kínált foglalkozásokon vehetnek részt. Ismerkedhetnek a török sátrakkal, konyhával vagy akár a háremmel is!

A táncos lábúakat nemzetközi néptánc találkozó várja a szomjazókat pedig borudvar. A rendezvényen mintegy négyszáz hagyományőrző vesz részt, 140 muskétával, 60 ágyúval és különböző kézifegyverekkel. Érkeznek finnek, olaszok, németek, lengyelek, csehek, szlovákok a hazaiak mellé. A Tatai Patarán megemlékeznek a reformáció 500. évfordulójáról is.

Révay András

Annyi bizonyosra vehető, hogy ha mást nem is, legalább a nevét mindenki hallotta már Luther Mártonnak. Ötszáz évvel ezelőtt, 1517. október 31-én szögezte ki 95 tételét Wittenbergben a vár templomának kapujára. Alapjaiban támadta meg ezzel a katolikus egyház vagyoni politikáját, határozottan ellenezte a búcsúcédulákkal való kereskedést. Ez volt talán a legfőbb bűne, de nem az egyetlen. Ekkor vette kezdetét mindaz, amit ma reformációnak hívunk, ami kiterjedt az egyház- és hittudomány mellett a kultúrára, a gazdaságra általában, a politikára, a nyelvtudományra és az oktatásra. Az őt ért támadások következtében menekülnie kellett, Frigyes választófejedelem Wartburg várában rejtette el. Az itt töltött idő alatt lefordította görög nyelvről németre előbb az Újszövetséget, később az Ószövetséget is. Neki köszönhető, hogy 1534-ben megjelenhetett nyomtatásban a teljes német nyelvű Biblia! Tevékenysége véget vetett a katolicizmus európai egyeduralmának.

Az emlékév megünneplésére Németországban már hosszú ideje készülnek. Igyekeznek azon, hogy a nem vagy csak kevéssé vallásos emberek is jól érezhessék magukat – emelte ki a tájékoztató elején Czeiszing Miklós, a Német Turisztikai Hivatal (DZT) képviseletének vezetője. Kevés olyan ország van Európában, amelyik egyaránt büszkélkedhet közel 3000 méter maga hegyekkel, tengerpartokkal, nyüzsgő nagyvárosokkal, különféle ünnepi központokkal, kulturális nevezetességekkel, változatos nemzetiségi hagyományokkal. Ahol mindaz együtt található meg, amit a turisták szívesen fogadnak. Kevesen gondolnák például, hogy Németországban 300 kenyérfajta, 1500 féle kolbász, 1400 sörfőzde, kiterjedt szőlőtermő terület, 2000 hagyományőrző egyesület létezik, és 10 000 fesztivált és vásárt rendeznek évente. Magyarországról az elmúlt évben 636 ezer ember utazott Németországba!

Sokan mondják, hogy „na, a német konyha”, a savanyú káposzta, a krumpli, meg az egységes barna szósz. Ez bizony nem igaz. Minden régiónak saját – nagyon finom – különlegességei vannak, az országot inkább a gasztronómiai sokszínűsége jellemzi. A néphagyományok karácsonykor, húsvétkor, farsangkor mindenhol eltérőek. A bajor hagyományok része például, hogy a teheneket feldíszítik, mikor kihajtják őket. Az országban tizenhat nemzeti park, száz „természeti park” és tizenöt UNESCO bioszféra rezervátum található. Területének egyharmada erdő, három nagy folyó a Rajna, az Elba és a Duna kínál kirándulási lehetőséget. Azt sem sokan tudják, hogy 350 tengeri sziget is tartozik hozzá. Sokan kedvelik a bajor erdőket és Türingia hegyeit, ezeken a tájakon kétszáz különböző, összesen 70 ezer kilométernyi jól kiépített kerékpárút vezet keresztül.

Bár a 2017-es év valóban a Luther megemlékezések köré épül, de a rendezvények többsége nem kizárólag a vallásos embereknek szól. Őt joggal tekinthetjük a maga korának rendszerváltójaként. Munkássága befolyásolja a mai, modern Németország képét is. Életútja helyszíneinek felkeresése minden kultúra iránt érdeklődő ember számára érdekes lehet. A Német Turisztikai Hivatal nyolc „Luther útvonalat” alakított ki. Ezek mentén olyan kisebb helységek is meglátogathatók, ahol akár csak 1-2 hetet tartózkodott, de ott olyan történt, ami fontos az életében, kihatással volt későbbi cselekedeteire. A nyolc útvonal részletes leírása megtalálható a www.germany.travel oldalon. Természetesen egész Németországban különböző időszaki kiállításokat is tartanak, ezek közül a legfontosabbak Berlinben, Wittenbergben, Wartburgban és Eisenachban nyílnak meg.

Ha valaha, akkor az idén igazán érdemes Németországba látogatni – erősítette meg Bölcsföldi András református lelkész. A német állam nagy gondot fordított arra, hogy az évfordulóval kapcsolatos helyeket felújítsa, megszépítse. A változás az utóbbi időben különösen szembetűnő. A wittenbergi vártemplomot például – mely egyben Luther temetkezési helye is – tavaly teljes egészében restaurálták, beleértve Lucas Cranach világhírű oltárképét is. Várható ugyanis, hogy „Lutherváros” a jubileumi évben Európa szívévé fog válni. A lelkész minden évben vezet csoportokat az emlékhelyekre, főleg teológusokat vallástanárokat kalauzol. Magyarország számára is követendő példának nevezete, hogy a németek nagy tiszteletben tartják kiemelkedő személyiségeiket – így Luthert is. Mára hatalmas kultusz alakult köré, kiemelik és fontosnak tartják a tudományban betöltött szerepét is.

A bemutató társszervezője, az MSE Tours neve hallatán sokan női névre gondolnak, de eredete egészen más. Kezdetben a Művészet – Sport – Egészség témakörökkel foglalkoztak, ám ajánlataik tára azóta lényegesen kibővült. Arról váltak híressé, hogy képesek az utazóknak egészen új nézőpontokat kínálni. Palettájukon az egzotikus utak, zarándokutak mellett szerepel például híres európai operaházak bemutatása is. Az idén Luther és a reformáció világának megismeréséhez nyújtanak segítséget. A tervezett program szerint az ötnapos kirándulás alatt az utazók Lipcsében szállnak meg és onnan kiindulva keresik fel a legfontosabb helyeket. A kezdet persze Wittenberg, majd következik sorban Torgau, azután Eisenach, Luther gyerekkorának és tanulmányainak színhelye, majd Wartburg, utána pedig Erfurt, ahol pappá szentelték. Nem maradhat ki Eisleben, itt áll szülőháza és ez halálának helye, de lesz idő megtekinteni Mansfeldben családjának házát is. A végleges programot az iroda honlapján is közzéteszik.

Révay András

Vonattal mindössze huszonöt percnyi távolságra fekszik Rómától egy kedves kisváros: Frascati. Az ókori nevén Castelli Romani-nak nevezett területen már i.e. 1000-ben is szőlőt, bort termeltek. Róma síkságáról Néró, Lucullus, Ciceró költöztek fel ide. Valóban fel, mert ez magasabban fekvő vidék. Sok középkori ház épült később a jóval öregebbek alapjaira. A földmunkák során most is állandóan kerülnek elő maradványok. A vulkáni talajon szőlő és olíva ültetvények váltják egymást, a 300 éves olajfák ma sem számítanak ritkaságnak. Komoly nagybirtokok közepén impozáns kastélyok állnak, némelyik, mint például a város egyik nevezetessége, a Villa Aldobrandini, a turisták számára is látogatható. Szerencsére ez még épen is maradt. A városnak több, mit fele ugyanis 1943-ban elpusztult a heves bombatámadások miatt. Albert Kesselring tábornagy Frascatiban rendezte be a mediterrán zónában folyó német tevékenységet irányító főhadiszállást. Ő maga is a Villa Aldobrandini-ben lakott. A szövetséges légierő ezt próbálta meg eltalálni, de nem sikerült nekik.

A várost azóta helyreállították, Frascati mostanság a borairól híres. Egy kóstolóval és ebéddel egybekötött borútra akár Budapestről is be lehet jelentkezni, az ára is elviselhető, ötven euró körül mozog. Tizenöt személyes csoportokat szerveznek, tagjait Frascati vasútállomásán annál a vonatnál várja a vezető, amelyik 9:49-kor indul Rómából a Termini pályaudvarról. A roppant kedves – és angolul tökéletesen beszélő – fiatal hölgy, Dominique irányításával előbb rövid városnézés kezdődik. A Szt. Péter Bazilika a bombázások során találatot kapott és beomlott – helyreállították, de belül látszanak a sérülés okozta hiányok. Kicsit tovább, a téren ma már tökéletes békesség honol. A padokon a helybéli idősebb korosztály tagjai ülnek, beszélgetnek, a tér egyik sarkában pedig egy fontos épület, a porchettát áruló pavilon áll. A csoport vezetője ott elegendő mennyiséget be is vásárol belőle.

A porchetta! Ez a különleges, Itáliára annyira jellemző étel valóban kihagyhatatlan, és aki nem kifejezetten gyomorbeteg, jól teszi, ha minél hamarább meg is kóstolja. Valószínűleg egykettőre beleszeret. Eredete bizonytalan, az elsőségért többek között a Róma közeli Ariccia és az umbriai Norcia vetélkedik. Területenként eltérően, rozmaringgal vagy édesköménnyel, fekete borssal, fokhagymával fűszerezik. Az idők során Bologna is átvette a porchetta készítésének a szokását, de igazi hazájának Umbria tartja magát. Egy biztos, a „porchetta” név onnan ered, hogy hagyományosan csak nősténysertések hasított testét dolgozzák fel, ezek húsa ugyanis köztudottan soványabb és ízletesebb. Egyik legfőbb ismertetőjele a fűszerezett, feltekert hús megfelelő sütéssel elért ropogós bőre, ami több napig is ilyen marad.

A térről a csoport egy mellékutca felé veszi az útját és kiköt az olasz életet oly jellemző egyik Osteriában. A szó eredetileg kocsmát jelentene, de ma már távol áll ettől. Az osteriák a helyi társasági élet színterei. Az Osteria del’ Olmo bejárata előtt az utcán halomba rakott, összecsukott székeket nem hanyagságból felejtették ott. Délután, estefelé felteszik a deszkát a bakokra – máris asztal lesz belőlük, a környező házakban lakók körülülik, kirakják a magukkal hozott ételt, csak a bort veszik helyben. Isznak–esznek, beszélgetnek, megvitatják a világ folyását. A hagyományok hosszú múltra tekintenek vissza, az első taverna errefelé az 1400-as években nyílt. Mivel a csoport érkezésekor még délelőtt van, tagjait a tulajdonos a benti asztaloknál fogadja, eléjük kerül az imént vásárolt porchetta és kezdetét veszi az első borkóstoló. A pincehideg Frascette és a Malvasi igazán jól illik a kellemesen fűszerezett húshoz.

A csekély pihenő után a csoportot a hangulatos mellékutca végén kisebb autóbusz várja – és viszi a város fölött, a hegyoldalban, Frascati egyik legöregebb, a XVI. sz. óta itt működő családi borászatához, melyet ma már a hetedik generáció vezet. A Ceccarelli család házát eredetileg 1580-ban építették, persze azóta némely részeit már korszerűsítették, alkalmassá tették vendégek fogadására. A vulkáni tufába tizenöt méter mélyen vágott pincében a hőmérséklet télen-nyáron állandó, 16 C fok körül van. Ez minden bor számára ideális, itt sorakoznak az olajtárolásra való hatalmas, több száz éves korsók is. A birtokon, mint a környéken máshol, a szőlősorok mellett 2-300 éves olajfákból álló ültetvény húzódik. A bogyókat viszont nem itt, hanem Tivoliban préselik, ott van a legnagyobb olajprés. Rövid pince- és birtokjárás után a vendégeket a fogadószobában terített asztal várja, rajta tányérokon helyben sütött pizza és kenyérfélék darabkái, kis üvegekben a birtok saját olíva olaja.

Csak néhány perc – és már töltik is a poharakba az első bort. Minőségét a neve is jelzi. A Frascati Superiore eredetvédett, száraz fehérbor, enyhén szénaillatú. A vulkanikus talaj hatása a bor ásványosságában jól érvényesül. Íze hosszan lecsengő, kissé citrusos mellékízek teszik még kellemesebbé. Lazio régió egyik legjellemzőbb kékszőlő fajtája a Cesanese. Nagyon régi fajta, már a rómaiak is ismerték. Belőle készült a bemutató második bora, a Vagnolo. Nevét a birtoknak arról a völgyéről kapta, ahol terem. Sötét, mélytüzű vörösbor, enyhe borsos ízekkel, finom, fűszeres illatokkal. Igen jól harmonizált a kóstoláshoz kitett paradicsomos pizza ízeivel. A maga jellegzetes, hasas – számozott – palackjában került az asztalra a harmadik, egy késői szüretelésű édes fehérbor, a Cannellino du Frascati Cuvée, három Malvasia fajta házasítása. A Malvasia a Földközi-tenger vidékéről származik, de ma már az egész világon elterjedt, számos változata van. A Cannellino-t a Malvasia di Caudia, a Malvasia Puntinata és a Malvasia Bellone alkotja. Igen kitűnő desszertbor. Az ízek, illatok harmóniák élvezésére, elemzésére elegendő időt hagyva, a visszakóstolásnak szerepe is volt. Mindenki kiválaszthatta, melyik bort kéri az ebédjéhez.

A kisbusz visszavitte a társaságot a városka egyik étterméhez. Az olasz életmód fontos eleme az étkezés. A kisebb városokban egyáltalán nincs, Rómában is csak egy-két helyen van valami amerikai rendszerű gyorséterem. A vendéglátás helyszíne most is igazi olasz étterem volt. Az előtérből ide három lépcső vezet le, de az utolsóról üvegpadlóra lép a vendég. Emeletnyi mélységben egy másik épület maradványai látszanak, annak bizonyítékául, hogy ez a ház is egy római kori másikra épült. Ahogy a borokra, úgy a feltálalt ebédre sem lehetett panasz.

A hideg vegyes ízelítő különféle szalámikból, sonkákból, sajtokból állt. Az előétel gombás-tejszínes gnocchi, a főétel pedig paradicsomos spagetti, parmezán, pecorino, bresaola együttese volt. Desszertnek különféle édes, mandulás, csokoládés, erdei gyümölcsös süteményt kínáltak. Mindehhez mindenki a magaválasztotta bort kortyolgathatta. A kávé elfogyasztás után a túra véget ért, a vendégek tetszésük szerint sétálhattak még a városban és a sűrűn közlekedő vonatok egyikével térhettek haza.

Révay András

A két könyv közül csak az egyik számít igazán újnak, a „Tematikus utak Szlovákiában” című túrakalauz. A másik is túrakalauz: a „Magas-Tátra”, de az a tény, hogy ezt a könyvet már harmadszor jelenteti meg a Kornétás Kiadó, azt mutatja, hogy van rá igény – mondta el a könyvek bemutatóján a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal Budapesti Képviseletének vezetője, Soňa Jelínková. Most a téli szezonra összpontosítanak, főleg a síelésre, bár találunk benne olyanokat is, amik nem csak a síelőknek szólnak. A Csorba-tónál újdonság egy program, mely reggel hétkor kezdődik. A szűz – géppel sávosra előkészített – hóra érkezve 9 óráig síelnek, ez után 1800 méter magasan várja őket a reggeli deszkákon előkészítve – némi szilvapálinkával! A Tátrai élményvacsora során a vendégek felmennek a Lomnici csúcs negyedéig a Start megállóhoz és ott ötfogásos vacsorát szervíroz nekik a pincér. A Kőpataki tónál felújították az Encián menedékházat – ma már galériaként szolgál – 2000 méter magasan. Ez is ritkaság!

Tematikus utak című könyv korábban még nem jelent meg Magyarországon. Ilyen túraútvonalak idehaza is léteznek, de összegezve nem adták még az utazók kezébe. Szlovákiában is egyre több van belőlük, mert minden régió igyekszik ilyenekkel felhívni magára a figyelmet. Pusztay Sándor, Az éppen most 25 éves Kornétás Kiadó ügyvezető igazgatója és a könyv társszerzője joggal büszke rá, hogy az elmúlt negyedszázad alatt szinte minden évben megjelentettek könyvet Szlovákiáról. Tapasztalatból tudja, hogy míg pár évtizeddel ezelőtt Szlovákiáról szólva az emberek csak legyintettek, azóta kiderült, hogy oda érdemes elmenni! Közös történelmi, kulturális hagyományaink igen erősek, csakúgy, mint a családi kapcsolatok. A távolságok viszont jelentéktelenek.

Szakmai szemmel nézve azt állapíthatjuk meg, hogy „más irányba ment el” Magyarország turizmusa és másfelé Szlovákia. Szlovákia sokkal kisebb területű ország, de ezen a kis területen is rengeteg a látnivaló, a műemlék. Csak várból van mintegy kétszáz és nagyjából ugyanennyi a várkastély is. Az elmúlt években ott hatalmas energiát fektettek abba, hogy ezek a lehető legjobb állapotba kerüljenek! Érthető tehát, hogy a könyvben vannak vártúrák, vannak UNESCO túrák, ott a Pálffy út, ami különböző kastélyokat várakat köt össze, de a szerző nem feledkezett meg a szlovák sör kedvelőiről sem. Akit az érdekel, elindulhat sörtúrára is. Felfedezheti azokat az apró helyeket, ahol a csak az ottani, kézműves söröket készítik, mérik. Fellendülőben van Szlovákiában – elsősorban Uniós támogatásból – a szőlészet, a borkészítés is. Lassan kezdenek bennünket is utolérni. Olyan borászatokat építettek fel, ahol az alapjaitól kezdve tanulták meg a szakmát és ebből következően kitűnő borokat tudnak készíteni. Erre szolgáltat példát a Kis-Kárpátok borút, ahol a közelmúltban lezajlott Nyitott Pincék rendezvényen 160 borász kínálta a jobbnál jobb termékeit!

A Magas Tátra túrakalauz, nem egyszerű másolata a korábbi kiadásoknak. Ebben már pontos adatok vannak például a GPS használók mozgásának megkönnyítésére. A szerző, Nagy Árpád maga is többször végigjárta az általa ajánlott útvonalakat. A Tátrát inkább a közép korosztály és a valamivel idősebbek kedvelik, nemcsak a hegyvidéki, de a kulturális, városnéző utak esetében is. Túravezetőként sokat gondolkodik mostanában azon, hogyan lehetne a fiatalokat is elcsábítani ilyen kirándulásokra.

Aki ezt a könyvet kinyitja a legfrissebb és legpontosabb információkat találja benne, olyan részletességgel, hogy megtervezhesse: mennyi ideig tart egy túra, mikor, hol kellene tartózkodni, mikorra kell visszaérkezni. A nehezebb túrákat inkább nyáron érdemes vállalni. A látóhatár igazán 1500 méter fölött nyílik ki, amikor már az erdőövnek vége. Amikor már mindenfelé csak sziklák vannak, a csúcsok látszanak – az a Tátra!

Révay András

A téli átlaghőmérséklet ugyanis 25 C fok, és ez érthető, ha meggondoljuk, hogy a nyár nagyon meleg, de január – februárban is inkább a kellemes idő a jellemző, amihez átlagosan 23 fokos vízhőmérséklet is társul! A Vörös-tenger legészakibb pontján elhelyezkedő, majd 64 ezer lakosú város igazi turistaparadicsom. Fel is keresi egy évben körülbelül hárommillió látogató, de ezek többsége a belföldiek közül tevődik ki, külföldről jelenleg csak mintegy félmillióan érkeznek. Eilat nem nevezhető tipikus Izraeli városnak: a történelmi jelentőségű műemlékek helyett itt a pihenésé és a szórakozásé a főszerep. Ide többnyire nem a szent helyek iránt érdeklődő zarándokok jönnek, sokkal inkább azok, akik egyszerűen csak jól akarják érezni magukat. Izrael kis ország, ahol lehetőség van délelőtt a hegyekben síelni, délután pedig a meleg, homokos tengerparton strandolni. Felkereshető Tel-Aviv, Jeruzsálem, Haifa, Akko, Masada, a Negev-sivatag és mindezek után Eilat, mely az egyik legjobb hely egy téli vakációra!

Miért Izrael, miért pont Eilat? – tette fel a kérdést a várost bemutató tájékoztatón őexcellenciája, Yossi Amrani, Izrael Állam új budapesti nagykövete, és mindjárt válaszolt is rá. A város Izraelen belül az egyik legbiztonságosabb hely. Arab lakossága nincs. Magyar állampolgároknak nem kell vízum és Budapestről viszonylag egyszerűen elérhető. Rengeteg érdekesség, szórakozási lehetőség van itt, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Ide nem települt ipar, helyette a turisták kiszolgálása a cél. Van elegendő szálloda, mindenki megtalálhatja az ízlésének és pénztárcájának legjobban megfelelőt. Lehet jókat enni-inni, az ár-érték arányra sincs panasz. Az országon belül máshonnan is jól megközelíthető, és aki nem csak strandolni akar, gyorsan eljuthat más látványosságokhoz. Mindössze kétórányi autóútra van innen a híres Petra Jordániában, de ugyanennyi az út a Holt-tengerhez is. Egész évben, szinte mindig zajlik valamilyen fesztivál, jazz, kamarazenei, sör vagy nemzetközi madárleső fesztivál, a sportrendezvények közül elég csak a sivatagi maratonfutást említeni!

Látnivalóban sincs hiány! Közöttük az egyik legkedveltebb a víz alatti obszervatórium, a The Underwater Observatory Marine Park, amelyben hat méter mélyen, húsz ablakon keresztül gyönyörködhet a látogató a tenger roppant változatos élővilágában. A várostól öt kilométerre, délre a Természetvédelmi Rezervátum területén színes korallstrand van, ahol búvárfelszerelés nélkül, sznorkelezve, a felszínen lebegve csodálhatjuk a vízi világot. Ezerkétszáz halfajta, 250 különféle korall otthona ez a terület. Máshol, a „Delfinzátonynál” a delfinekkel lehet együtt úszni, igaz ez már csak vezető segítségével lehetséges, mert a delfinek szabadon élnek, nem zárt medencében. Szinte minden szállodának van úszómedencéje és elkerített saját strandja, melyet csak a szállóvendégek használhatnak, de a parton azért van szabad strand is.

Nem csalódik az sem, aki a parttól és a várostól távolabb keres magának szórakozást. Kellő időben érkezve, láthat a turista kivirágzott sivatagot és ebben sincs semmi ellentmondás. A Negev-sivatag – a szó azt jelenti, száraz – Eilattól északra, az egész ország közel hatvan százalékát elfoglalja. Amikor télen és tavasszal bő csapadék hull, a kiszáradt medrek hegyi patakokká változnak, és a sivatag egy rövid időre kivirágzik. A Timna Nemzeti Parkban – Eilattól mindössze 25 kilométerre – olyan rézbányák láthatók, melyeket ötezer évvel ezelőtt használtak. Ebben a parkban van az „izraeli Grand Canyon”, benne a Salamon oszlopai néven emlegetett, núbiai vörös homokkőből kialakult szikla. Nyitott Jeep-eken is tehetünk kirándulást, aki pedig a sivatag hajójának hátán kíván ringatózni, arra is talál lehetőséget a Camel Ranch elnevezésű tevefarmra ellátogatva.

Magyar szemmel nézve, Eilat nem éppen a legolcsóbb nyaralóhely, de vannak pénzügyi előnyei is: a kereskedelem például adómentes. Nagyon sok dolog – főként műszaki cikkek – forgalmi adó hiányában, itt jóval kedvezőbb áron szerezhetők be. Sokan kifejezetten ezért, vásárolni jönnek ide, mert még így is megéri. Budapestről a Ryanair-nek van közvetlen járata hetente kétszer, szerdán és szombaton. Ovda repülőterétől autóval vagy buszokkal 45 perc alatt lehet a belvárosba eljutni. De elkezdődött már az új repülőtér építése, ami mindössze 15 kilométerre lesz majd a várostól és évente mintegy kétmillió utas fogadására lesz alkalmas. A 2017/18-as téli szezonra tervezett megnyitással az érkezés tehát még kényelmesebbé válik. Az is eldőlt már, hogy az új repülőteret Ilan Ramonról és fiáról Assaf Ramonról nevezik el. A papa Izrael első űrhajósa volt és a Columbia űrsikló tragédiájakor vesztette életét, a fia pedig katonai pilótaként baleset következtében halt meg.

Révay András

(Pink Lake ősszel / Fotó: Christopher Adam)

A Pink Lake-hez vezető út a Gatineau Nemzeti Parkból ad ízelítőt a látogatónak. Gatineau Park 361 négyzetkilométernyi védett terület, melynek “kapúja” pusztán négy kilométerrel északra fekszik Ottawa belvárosától, az Outaouais folyó québeci oldalán. A nemzeti parkot 1938-ban hozták létre ezen a területen.

(Gatineau Park – Fotó: Christopher Adam)

A park eltér a többi szövetségi nemzeti parktól, elsősorban azért mert déli, keleti és nyugati oldalán különböző kisebb-nagyobb települések találhatóak, ilyen például a Chelsea nevű község, de akár Gatineau városa. Vannak olyan családi házak, amelyek a park határain belül épülnek fel. Tehát a park területén — igaz, annak szélén–laknak, így nehezen tudható, hogy hol húzódik meg adott pillanatban a határ a védett terület és a fejleszthető földek közt.

(Aylmer kerület, Gatineau városa. Fotó: Christopher Adam)

(Aylmer kerület, Gatineau városa. Fotó: Christopher Adam)

A múlt nehéz korszakaiban komoly konfliktusok alakultak ki Gatineau Park körül. Például a nagy gazdasági világválság idején – a harmincas években – a helyi lakók úgy próbálták átvészelni a keserves és nyomorúságos körülményeket, hogy a területen lévő fákat vágták ki és tüzelőfaként árulták a főváros térségében. Nyilván ez is szerepet játszott abban a döntésben, hogy a szövetségi kormányban öt évvel később megvásárolta a területet és ezzel védettségét is megnövelte.

Manapság viszont sok szempontból egyedülállóvá teszi Ottawát Gatineau Park. Hiszen nem nagyon ismerek olyan G8-as fővárost, melynek központjától pusztán négy kilométerrel így virulna a természet sokszáz négyzetkilométeren keresztül.

Némi túlzással azt is mondhatnánk: Minden út Vácra vezet! Ez így persze nem igaz, de ha úgy fogalmazunk, hogy Vácra mindenféle úton eljuthatunk, akkor az állítás már bizonyítható. Jöhetünk ide autóval, autóbusszal, vonaton, kerékpáron vagy sétahajóval is. Vasútállomását tavaly korszerűsítették, minden vágánytól lift visz az aluljáróba, annak végén lift a felszínre. Budapestről, a Nyugati pályaudvarról induló – és olykor 120 km/óra sebességgel is haladó „Zónázó” vonattal nem egészen fél óra alatt érkezünk Vácra. Erre a vonatra, tisztaságára, belső felszereltségére már nem túlzó az „európai” jelző! A vasútállomástól mintegy tízpercnyi sétaútra van a Főtér, a Belváros, innen pedig majdnem az összes fontos látnivaló nagyjából öt perc alatt érhető el.

Vácon az egyik legnagyobb érték a Modern Művészeti Gyűjtemény, Papp László magángyűjteménye. Szó szerint felbecsülhetetlen – és ide kívánkozik egy különvélemény: ideje volna, hogy a város vagy az állam méltó helyet ajánljon fel e páratlan kincseknek. Képek százai sorakoznak becsomagolva, a falhoz támasztva a földön, mert már nincs hová felakasztani őket. Ez az ország egyetlen olyan kiállítóhelye, ahol szabadon lehet fotózni, filmezni! A gyűjtés – a tulajdonos szerint – olyan betegség, amiből kigyógyulni nem lehet. Gyűjteménye a XX. század magyar képzőművészetéből ad áttekintést. Itt láthatók a főiskolát 1950-ben végzett és Párizsban roppant sikeres, Munkácsy-díjas Scholz Erik legjobb képei, a többit ugyanis a festő elégette.

Ha művészeti szempontból nem is, más vonatkozásban érdekes, hogy a vonatrobbantó Matuska Szilveszternek a váci börtönben festett „alkotásai” is megtekinthetők a gyűjteményben. Ám szerepelnek itt nála sokkal nevesebb művészek által jegyzett festmények, szobrok, grafikák is szép számmal. A gyűjtemény nemrég Gorka-kerámiákkal bővült. Józsa János debreceni festő tűzzománcai a világon egyedülálló „vonalhálós” technikával készültek. Követője azóta sincs. Tóth Ernő festő, szobrász alkotásait a hozzáértők Jacomettihez hasonlítják. Orvos András hírnevét erotikus virágképei alapozták meg. A Munkácsy-díjas Szabó Vladimir grafikáit a bécsi Albertina is meg akarta venni, itt – hely hiányában bemutatatlanul – több száz darabot raktároznak belőlük.

A mai Pannónia-ház helyén volt egykor az Aranyszarvas fogadó, ahol Petőfi és Jókai is megszállt. Belépve a házba, már az udvar látványa mosolyra fakasztja az érkezőt. Vertel Andrea keramikus művésztől jöttek látogatóba „Tündérkertem lakói”. A ház persze nem csak erről nevezetes. Bent négy Kossuth-díjas, közöttük két, kétszeres Kossuth-díjas művész alkotásai láthatók. Ez utóbbiak egyike, Gádor István keramikus művész 1300 alkotása 25 évig rejtőzött pincében, mire végre méltó helyre került. A „magyar Picasso”, Hincz Gyula műveit is évekig raktározták egy padláson, most már több terem falait díszítik. Képeiből 1700 darab, a teljes életmű megtalálható itt. Ő nemcsak festő, hanem szobrász is volt, ám a rendszerváltás után méltatlan körülmények közé került, mintegy kétszáz szobrából 150-et összetörtek! Ugyancsak a Pannónia-házban található az ország legnagyobb öntöttvas-gyűjteménye, mely egy százmillió forint értékű állami vásárlás nyomán most a kétszeresére bővült. A megkülönböztetett figyelem érthető, hiszen a XIX. század első fele a közép-európai öntöttvasművesség fénykora volt. Itt most mintegy ezer tárgy látható, vaskályhák, feszületek, gyertyatartók, szobrok, kép- és tükörkeretek.

Még egy ennél is különlegesebb kiállítás látható a Városháza folyosóin. A „MADI” művészeti mozgalom (jelentése mozgás, absztrakció, dimenzió, invenció; Movement – Abstraction – Dimension – Invention) jelentős művészeket tömörít szerte a világon. Az 1940-es években indult, mint az absztrakt, geometrikus művészet meghatározó irányzata. Előtérbe helyezi a formákat a tartalommal szemben, a színek és hangsúlyos formák szabad keverésével nyújt esztétikai élményt. Hazánkban az 1990-es évek elején sok művész, például Harasztÿ István, Szaxon-Szász János kapcsolódott be a MADI-mozgalomba. 1992-ben megalakították a MADI magyarországi csoportját és több külföldi kiállításon szerepeltek nagy sikerrel. Most tizenhat ország kétszáz művészének 445 alkotása, mintegy félmilliárd forintos eszmei értékben ingyen megtekinthető a Városházán.

Világszerte egyedülállónak számít a „Memento Mori” kiállítás. A város főterén álló, egykori domonkos templom kriptája 1731 – 1808 között a polgárság és a papság temetkezőhelye volt, majd II. Józsefnek az eljárást betiltó rendelkezése következményeként később feledésbe merült. A templom felújítási munkálata során, 1995 telén találtak rá a kripta lejáratára. A teljesen zárt tér különleges klimatikus viszonyai folytán az itt eltemetett holtak természetes körülmények között mumifikálódtak, a koporsók, a ruhák, a temetkezési kellékek meglepő épségben maradtak meg. Ilyen nagy mennyiségben sehol máshol nem maradt fenn XVIII. századi anyag egy kisváros polgárságáról. Lehetőség nyílott a holttestek tudományos igényű vizsgálatára, a tárgyi emlékek múzeumi feldolgozására.

A Március 15. téren egy másik, sokkal barátságosabb pince is várja a látogatót. A Váci Curia műemlék jellegű épület, a középkorban káptalanházként működött. A folyosón lévő zárókövön a dátum: 1520. Jelenleg a házról csak annyit tudunk, hogy 1770-ben már Curia szállóként működött. Az utolsó átalakítása a XIX. század végén történt. Ma a pincében bormúzeum található, ahol jól elférnek egymás mellett az elmúlt évtizedeket jelképező zászlók, meg a körülöttük látható borgyűjtemény, mely magántulajdon. A múzeum fogadó helyiségében esténként borozó működik, ahol a borkóstoláson kívül étkezésre is lehetőség van. Az épületben egy borbolt is található, a megkedvelt borokat itt megvásárolhatják a vendégek. Jelenleg 2500 palack található a vitrinekben, ebből kb. 750 palack a tokaji.

A tulajdonos, Víg Gyula a hazai borászat igazi szakértője. Gyűjteménye rengeteg információt hordoz a magyar borkultúráról, 1880-tól egészen napjainkig. Maga tart tárlatvezetést, ennek során megtudhatjuk tőle: volt idő, amikor Franciaország után Magyarország volt a világ második legnagyobb bortermelője! Már 1893-ban megjelent nálunk az első – a világon a harmadik – Bortörvény, mert a filoxera-vész után jelentős volt a borhamisítás. Somlyó-hegyen például sokáig szabály volt, hogy bort csak tízéves, hordós érlelés után szabad forgalomba hozni. Saját kutatásai szerint – a törvények végrehajtási utasításait is figyelembe véve – a tokajinál a minőség romlását az idézte elő, hogy az összetiport aszúszemek, tehát az aszútészta helyett a leszüretelt aszúszem számít mértéknek az aszúbor készítésekor.

Ha pedig már a bornál tartunk érdemes megemlíteni a Váchoz közeli Kosd községben dolgozó Lunczer Pálinkaházat. Igen különleges italokat készítenek. Filozófiájuk lényege, hogy „mindig a gyümölcs diktál!” Tehát a feldolgozásra váró gyümölcs minősége határozza meg, milyen összetételű és milyen erősségű pálinka készül belőlük Annak függvényében, hogy milyen erősségű alkoholtartalom mellett mutatja a leggyümölcsösebb, legharmonikusabb arcát, ízét, illatát. Pálinkáik nem tartalmaznak adalékanyagot, ízfokozót, nem adnak cukrot a cefréhez a mennyiség növelése érdekében. Különlegességeik az ikerpálinkák, melyek – mint a boroknál – két pálinka házasításával készülnek. Ilyen a meggy-málna, a meggy-szőlő és a szőlő-birs pálinka. A váci kirándulás végén érdemes a hazaúton Kosd felé venni az irányt!

Révay András

Ez az ország Európa középső részén, a Velence – Bécs – Budapest által alkotott háromszögön belül helyezkedik el. Így már könnyebb? Idén ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját. Közvetlen szomszédunk, tőlünk délnyugati irányban fekszik, természeti értékekben gazdag. Az Alpok, a Földközi-tenger, a Karszt-vidék és a Pannon-síkság övezi. Ott a természet csodálatosan zöld. Az ország 60 százalékát erdőség borítja. Területének több mint kétharmada védett övezet. Az pedig, hogy állami létében ennyire fiatal egy fontos előnyt is jelent: sohasem harcoltunk, sohasem háborúztunk egymás ellen, kapcsolataink most is kitűnőek! Ha eddig nem sikerült kitalálni, akkor hát álljon itt a megoldás! A világon az egyetlen ilyen ország Szlovénia! Ha angolul írom: Slovenia – mindjárt érhető a megfejtés.

Az ország előkelő helyen szerepel az utazni vágyók listáján, de maga is mindent megtesz azért, hogy odavonzza a turistákat. A Szlovén Idegenforgalmi Hivatal pár nappal ezelőtt találkozót szervezett Budapesten, a szakma 28 képviselője jött el tőlük, hogy a magyar szakembereknek bemutassák kínálatukat. A résztvevőket őexcellenciája Škrilec Ksenija asszony, a Szlovén Köztársaság magyarországi nagykövete köszöntötte. Meg vagyok győződve arról – mondta, hogy az idegenforgalom a jószomszédi kapcsolatokat még szorosabbra fűzi. Szlovénia azért kedvelt hely a magyar turisták számára, mert szintén négy évszakos ország. Minden évszakra külön kínálata van. Nemcsak vonzó helyszínekkel, de kiváló ételekkel és borokkal is várja a látogatókat. Olyan változatos a kínálat, mint amilyen változatos Szlovénia földrajza. Lehet a tengerben fürdeni, a hegyekben kirándulni, barlangokban barangolni, régi városokat felfedezni, síelni és ezt mind többen ismerik fel. Az idén, januártól augusztusig már 14 százalékkal több magyar turista érkezett, mint tavaly! Ugyancsak sokan keresik fel az első világháborús emlékhelyeket, az Isonzó völgyét, ahol rendezett temetőkben számtalan magyar katona nyugszik.

Aki először indul Szlovéniába, jól teszi, ha előbb tájékozódik. Ebben kiváló partnerre is talál a Budapesten működő Kompas Touristik International-nál. Az eredetileg még Jugoszláviában, az ötvenes években alapított iroda 1992 óta tevékenykedik Magyarországon. A találkozón megjelent képviselője, Viktor Teimel véleménye szerint az ország nagy előnye, hogy a legfontosabb látványosságok könnyen elérhetők autópályán. Nem kell szerpentineken vezetni. Lehet leruccanni egy hétvégére, a legérdekesebb helyszínek pedig akár egy hét – tíz nap alatt bebarangolhatók. Vannak itt gyors folyók, hegyek, kiváló borvidékek, ritka természeti szépségek. A nyugaton elterülő titokzatos karsztvidéken több mint tízezer cseppkőbarlang található. Postojna barlangja például a leglátogatottabb egész Európában. Több kilométeres túrát tehetünk benne, a mozgást kisvasút segíti, mert – amit kevesen tudnak róla – régen katonai menedékhely volt. Aki békésebb látványosságra vágyik, felkeresheti Lipica híres ménesét, melyet még 1580-ban alapított I. Ferdinánd, aki pont a legzűrzavarosabb, törökellenes háborúk idején volt magyar király.

Az ország sokak által egyik legszebbnek tartott területe a Bled-i tó, mely mindössze 537 kilométerre van Budapesttől. Itt is van egy utazási iroda, a Bled Tours, ahol magyarul beszélő munkatársak, idegenvezetők segítik az érkezőt, hogy megtalálja a számára leginkább megfelelő nyaralási, szórakozási lehetőséget. Aki egész Szlovéniából csak ezt az alpesi ékszerdobozt látja, már annak is megérte az utazás – olvashatjuk róla a Hibernia Kiadónál megjelent „Csodaszép Szlovénia” című útikönyvben. A Bled-i kastély a legrégebbi Szlovéniában, írott források először 1011-ben említik. A parton, a tó fölött álló kastély, a romantikus szigettel és a templommal szinte az ország jelképe lett. A szigeten előbb a szerelem pogány istennője, Živa szentélye volt, csak később cserélték fel Máriával. Ma fenséges, gótikus templom áll a helyén.

A fővárosról, Ljubljanáról is kevesen tudják, hogy a központja egy szigeten terül el. Itt áll a vár, mely több, mint fél évezrede koronaként magasodik a város fölé és impozáns erődítményként a város jelképe is lett. Ljubljana 2016-ban elnyerte az „Európa zöld fővárosa” címet és ezt a látogató pontosan érzékelheti is. A vár felfedezése már a városközpontban elkezdődik, ahonnan panoráma siklóval lehet néhány perc alatt feljutni a várdomb tetejére. Már innen gyönyörű a kilátás, de a kilátótoronyból szép idő esetén majdnem az ország egyharmada belátható. Ráadásul a várban, a kilátótorony felé vezető úton berendezett állandó kiállításon a látogatók felfedezhetik, miként változott a városkép az elmúlt 4500 év folyamán. Befejezve a sétát, megpihenhetünk a számtalan étterem egyikében. Szlovéniában 170 hagyományos étel ismeretes. Az ízletes, helyi termelésű ételek még a legigényesebb vendégek igényeit is kielégítik.

A Földközi-tenger partvidéke ideális lehetőséget nyújt az úszásra, vitorlázásra, az utazó bejárhatja a Szlovén Riviéra gyöngyszemének is nevezett Piran, a középkori város szűk utcáit is. Innen továbbhaladva Olaszország felé, útba esik a Strunjan Nemzeti Park, ahol pár napot akár el is tölthetünk a Belvedere Hotels – no nem szobáiban – hanem a tengerre néző, kis, különálló villácskáiban. Majd tovább a 111-es úton, ott lesz előttünk Isola, a régi halászfalu, ami ma már inkább számot tarthat „A Helyi Fesztiválok Városa” névre. Itt évente mintegy húsz, különböző fesztivált rendeznek. Van Narancs bor fesztivál, Filmfesztivál, Oliva fesztivál, Halászfesztivál, Sörfesztivál, Bazsalikom fesztivál, Chili fesztivál, még Paradicsomszósz fesztivál is! Hát csak tessék választani! Szlovénia egész éven át várja az élményekre vágyó felfedezőket.

Révay András

Ha egy közepesen tájékozott embert Magyarországon a Kanári-szigetekről kérdezünk, a többségük valószínűleg csak kettőt tud megnevezni: Tenerife és Gran Canaria. Pedig a Marokkó partjaihoz közelfekvő szigetcsoport az Atlanti-óceánban, hét nagyobb és több kisebb szigetből áll! Mindegyike valódi idegenforgalmi paradicsom. Roppant kedvező éghajlat és csodás tengerpartok várják itt az utazókat. Nem is meglepő, ha már a rómaiak Fortunatae Insulae, tehát Boldog-szigetek néven emlegették. A Spanyolországhoz tartozó szigetek turisztikai szakemberei most azért jöttek Budapestre, hogy bejelentsék: heteken belül elindulnak a Wizz Air új járatai a Kanári-szigetek magyarok által kevésbé ismert két tagjára, Fuerteventurára és Lanzarotéra.

Lanzarote a kontrasztok szigete – emelte ki a szigetekről szólva őexcellenciája José Ángel López Jorrín, Spanyolország magyarországi nagykövete, aki maga is szívesen tölti ott a szabadidejét. Mindannyiunk számára fontos – mondta, hogy Tenerife és Gran Canaria után Lanzarote és Fuerteventura is közvetlenül elérhető lesz repülőgéppel Magyarországról.

Ez a két sziget szinte kiegészíti egymást. Lanzarote a hét sziget közül a legkeletibb, legészakibb és egyben a legidősebb. Felszínét csaknem háromszáz tűzhányó teszi változatossá. A legutóbbi vulkánkitörés alig kétszáz éve, 1824-ben volt itt és ennek nyoma, hatása mind a mai napig jól látható. Fuerteventura a Kanári-szigetek második legnagyobb tagja. A hosszú, ámde igen keskeny sziget napsütötte, hosszú partját különösen finom homok borítja.

Október 30-tól valóban új lehetőségek nyílnak meg a magyar turisták számára, erősítette meg Moisés Jorge Naranjo – a Fuerteventura Turisztikai Hivatal igazgatója. A szállodák többség négy és ötcsillagos ráadásul a legfiatalabb hotelláncok tulajdonában vannak. Ez önmagában is mutatja, milyen minőségű a felszereltségük. Tanultak más üdülőhelyek hibáiból, nem szeretnének tömegturizmust, azért már nem építenek több szállodát. Bárkit kérdezünk meg a Kanári-szigeteken, hogy hol találhatók a legszebb tengeri strandok, mindenki azt fogja mondani: Fuerteventurán! A százötven kilométeres partszakaszt borító homok egyenesen Afrikából érkezik a tengeráramlatok útján. A napsütéses órák száma meghaladja évente a háromezret! Szinte az egész sziget bioszféra rezervátum és itt van a szigetek legnagyobb állatkertje is, ezért a családok számára roppant kedvelt üdülőhely.

Az Oasis Park a legnagyobb tematikus park a Kanári-szigeteken. A nyolcezer négyzetméteres állat- és botanikus kertben 250 faj képviselője, összesen háromezer állat él. A park fő témája az afrikai szavanna. Az egészet úgy építették ki, hogy szinte odaviszik Afrikába a látogatót. Nem a máshol megszokott állatkert, itt ugyanis az állatok többségét meg lehet érinteni, etetni is lehet. A szórakozásról szervezett műsorokkal gondoskodnak. Van oroszlánfóka show, papagáj show, sas- és sólyombemutató. A gyerekek a megsimogatható lemmingeknek örülnek a legjobban, míg a felnőttek inkább a teve szafarit élvezik. Ebből kettő is van, az egyik útvonala a parkon kívül húzódik. A botanikus kertben 1500 növény él, majdnem az egész világról és itt van Spanyolország legnagyobb kaktuszkertje is. A parkban három étterem is működik, ahol jellegzetes helyi ételek és külön gyermekmenük kaphatók. Minden turistacentrumból ingyenes autóbuszjáratok jönnek ide, a belépőjegy árában a műsorok megtekintése is benne van.

Fuerteventura tartogat néhány érdekességet a látogatóinak. Itt készül a világ legjobb kecskesajtja, természetesen ez a helyi konyha egyik jellegzetessége, sokféle étel készül belőle. Az utcákon sétálókat meglepheti, hogy az Aloe vera errefelé szinte gyomnövénynek számít, az utak mentén nő. Érthető tehát, hogy a helyi feldolgozóipar fontos alapanyagát szolgáltatja. A különféle módon elkészített termékeiből bőven válogathatunk. A néphagyomány szerint Kolumbusz is járt errefelé, tőle jegyezték fel a mondást, miszerint az ember jólétéhez mindössze négy növényre van szükség. Kell búza, szőlő, olajfa és Aloe vera! Ha pedig ugrunk pár száz évet és mai szemmel nézünk körül, feltűnhet néhány „melegbarát szálloda”. Spanyolországban az egyneműek kapcsolata teljességgel elfogadott!

Lanzarote más – hangsúlyozta a találkozón Héctor Fernandez Machando – a Lanzarotei Turisztikai Hivatal igazgatója. Itt évi 365 napig tart a szép idő, egyáltalán nincs szúnyog és nem véletlenül nevezik a tűz és a bor szigetének sem! A környezet védelmének fontosságát szinte génjeikben hordozzák az itt lakók és ezt jól látják a turisták is. A sziget kisebb, mint Fuerteventura, de a jól kiépített autóutak segítségével könnyen bejárható. Története érdekes. Mivel a sziget mindössze száz kilométerre van az északnyugat-afrikai kikötőktől, előbb a marokkói, később az angol és a francia kalózok fosztogatták, az eredeti őslakosság szinte teljesen kihalt. Tovább rontották a helyzetet az 1730-as évek sorozatos vulkánkitörései, melyek jórészt elpusztították a sziget legjobb termőföldjeit. Ám a vulkáni hamu később kiváló talajnak bizonyult a szőlő számára és ez fellendítette a bortermelést. Különösen a Malvázia vált népszerűvé.

Ma a szigeten pezsgő élet folyik. Tökéletes a kapcsolat a művészet és a természet között. Itt van a Museo Atlántico, Európa egyetlen víz alatti múzeuma! A tíz különálló, nagyméretű installáció és a háromszáznál is több szobor elhelyezésének az volt a célja, hogy különleges élőhelyet hozzon létre itt őshonos, tengeri fajoknak. A felszínen, a szárazföldön kiterjedt sportélet folyik. Évente közel negyven nemzetközi sporteseményt rendeznek. Szeretnének Európa sportközpontjává válni. A turistáknak kedvenc kirándulóhelye a Lanzarotetől északra fekvő kis sziget, La Graciosa, aminek a felkeresése egyedi élményt ad. Olyan, mintha visszamennénk az időben. Itt nincsenek aszfaltozott utak, így hát autók is alig, valódi lehetőség a tökéletes kikapcsolódásra.

Az utazás Lanzarote és Fuenteventura szigetére azért is lehet roppant kellemes, mert itt nem kell az európai kultúrától eltérő helyzetre számítani. A két sziget történelme, gasztronómiája és hagyományai ugyan hűen tükrözik a vidék sokszínűségét, de a szolgáltatások és a környezet minőségét illetően, az Európában megszokottakra számíthat a látogató és ez a fajta biztonság sokak számára megnyugtató lehet. Az árszínvonal sem riasztó. A bolti élelmiszer árak olcsóbbak, mint Budapesten az éttermi árak pedig nagyjából egy közepes szintű itthoninak felelnek meg. A magyar utazók bízhatnak abban, hogy az összes helyszínen magyarul beszélő, tapasztalt segítőket találnak, akik minden helyzetben, a nap 24 órájában rendelkezésükre állnak.

Révay András

Telašćica a szépséges öböl.

Zadarból indultunk, és három órás hajókázás után elértük a meseszép Telašćica öbölt. Három órát kaptunk, hogy megnézzük a Natúrpark nevezetességeit.

“ A Telascica Nemzeti Park az Adriai tenger kellős közepén, a Dugi sziget déli végén fekszik. A hivatalos neve Telacsisa Natúrpark, azonban a köznyelv Telascica Nemzeti Park-ként hívja. A Telascica-öböl 8 kilométer hosszan nyúlik be a Dugi sziget déli oldalába. 70 kilométernyi tengerpart és 25 öböl teszi változatosság a gigászi méterű Telascica-öblöt. Az öbölben hat kis szigetecske, míg az öböl délkeleti részén 13 további sziget található. A Natúrpark teljes területe 70 km2 melyből, 26 km2-t fed le a Dugi sziget. A fennmaradó 44 km2 a tengerre és a környező szigetvilágra terjed ki. 1988-tól védett terület. A Telascica-öböl egy különleges geológiai jelenség. A Park délnyugati részét sziklás domborzat és buja növényvilág jellemzi, míg a szemközti lankás, dombos félsziget kopár. Itt csak a szőlő és az olíva él meg. A Natúrpark területét gazdag növény és állatvilág jellemzi. Elég gyakran fel lehet fedezni itt fokozottan veszélyeztetett állatokat is, mint a vándorsólyom, delfin vagy a vörös korall. Több mint 2500 órát süt itt a nap egy évben. A januári átlaghőmérséklet 7 fok felett van. Télen a tenger hőmérséklete 13 C míg, nyáron 23. Ritka jelenség erre a hó. A Telascica-öböl az Adria legvédettebb kikötője.(…)”

A Natúrpark egyik látványossága a Mir nevű sós tó. Mi ezt jártuk körbe. Átmérője mintegy 2 és fél kilométer. A sétánk során egy kőparkba botlottunk. Ezt a különleges karsztképződményt sehol nem említik, de feltétlenül ajánlom, hogy mindenki nézze meg, aki arra jár!

” A Természeti Park harmadik legkiemelkedőbb híressége a “Mir” nevű sóstó, melynek vize gyógyhatású. A tavat a természeti park dél-nyugati felében találjuk, egy keskeny földnyelven a Telašćica-öböl és a nyílt tenger között. A legutolsó jégkorszak után a tenger szintje 120 méterre emelkedett, így elérte a karszt-fennsíkot, melyet azután keresztül-kasul szabdalt. Ennek a nyomai mind a mai napig megfigyelhetőek, leginkább az északi oldalon. A tó hossza körülbelül 900 méter, a szélessége pedig 300. A tó legmélyebb pontján a víz mélysége eléri a 6 métert. A tó vizének sótartalma magas, amely a párolgási folyamatnak tudható be, illetve annak, hogy a tavat földalatti csatornák kötik össze a tengerrel, így a tengervíz folyamatosan táplálja a tó vizét. Viharok idején a tó dél-keleti partján a tengervíz időnként át-átcsap a tómeder káváján. A tómeder alját agyagréteg borítja illetve a dél-keleti oldalon gyógyhatású iszap. Köszönhetően az alacsony vízmélységnek a tó vize általában melegebb mint a tenger vize (33 fok nyáron, 5 fok télen).”

(forrás:net)

Fotók: Gergely Bea

Szeptember második hétvégéje Szolnokon hagyományosan a gulyás jegyében zajlik. Pénteken, szombaton és vasárnap tízezrek sétálnak a Tiszaligetben, esznek, isznak, szórakoznak. Sokan – az idén kétszáznál is több helyen – főztek, a legbátrabbak pedig a főzőversenyre is beneveztek. Ez utóbbi napja a szombat, de hogy már pénteken is jól teljen az idő, arról a különféle művészek, együttesek gondoskodtak. A fesztivál első, de a második napján fellépők között is a legnagyobb sikere kétségtelenül a Kolozsvári Magyar Opera tagjaiból 2011-ben alakult Operettissimo együttesének volt. Kolcsár Katalin, Plesa Róbert, Rigmányi István énekművészek, Gyenge Zoltán Balázs hegedűművész és Kolcsár Péter zongoraművész műsora minden alkalommal percek alatt magával ragadta a közönséget, a nézőtérről velük együtt énekelték az operettslágereket. Erdélyben a szolnokihoz hasonló főzőversenyt Nagyszebenben tartanak, a művészek ott főztek – és győztek! Az „Operettissimo-gulyás” semmi különlegeset nem tartalmaz, a valódi egyszerű, pásztorétel receptjét követi. A művészek Szolnokon is elkészítették – versenyen kívül – ezúttal nem a zsűri díját, csak a közönség szívét nyerték el.

A Szolnoki Gulyásfesztiválon már évek óta hagyomány, hogy pénteken jótékonysági főzőversenyt rendeznek. Ez nem azonos a szombati „nagy” versennyel, általában kevesebben is indulnak rajta, de a lelkesedés hasonló. A résztvevő csapatok számára a nyersanyagot az Auchan ingyen ajánlotta fel, a megfőzött ételeket a közönség megvásárolhatta az egyes főzőhelyeken. Végül 149 ezer forint gyűlt össze, melyet a „Minden gyerek fontos” Alapítvány kapott meg. A jótékonysági versenyen a díjat tavaly a fesztiválon már „hazajárónak” számító, Karancslapujtőről érkezett Duci csapat nyerte. Nem sokon múlott, hogy a kupát most is megtarthassák, ám a végén mégis átadni voltak kénytelenek. A kérlelhetetlen zsűri szerint az idén egy hajszállal jobb ételt főzött a Nagypál Nándor által vezetett Mutyi csapat. Szerbiából, Adáról jöttek Szolnokra. Nyertes ételük a „Dél-alföldi paraszt csorba” borjúhúsból, házi csipetkével, gomba, zöldborsó, zöldbab hozzáadásával, savanyúkáposzta-lével felengedve, krémsajttal ízesítve készült. A titok – árulták el – hogy a harmóniát kell jól eltalálni!

Már tíz éve hagyomány a Gulyásfesztiválon, hogy a magyar gulyás széles körben való megismertetése, jó hírének terjesztése érdekében külföldi díszvendéget hívnak meg. Az idén a díszvendég Brazília volt és őexcellenciája Valter Pecly Moreira, a Brazil Szövetségi Köztársaság magyarországi nagykövete, felesége társaságában személyes is megjelent a rendezvényen. Magyarország és Brazília között kitűnő a kapcsolat – mondta el a nagykövet – ezért igen szívesen tettek eleget a meghívásnak. Jók a lehetőségek arra is, hogy a gazdasági kapcsolatok is tovább erősödjenek, ezáltal – és az ilyen rendezvények segítségével – az emberek közötti kapcsolatok is fejlődhetnek. A szolnoki Gulyásfesztiválhoz hasonló gasztronómiai rendezvények Brazíliában is nagyon népszerűek és ezeket ott is nagy tömegek látogatják.

A jó kapcsolatok kiépítése a fesztiválon nem szorítkozott kizárólag a magas szintű megjelenésre. Szombaton, 12 órakor került sor a délelőtti „Gulyásfesztivál szépe” verseny eredményének kihirdetésére, a hol a győztes fejére a koronát személyesen Marie-Hélène Michelas Moreira, a nagykövet úr felesége tette fel. Utána a nagyszínpadon fellépett a 2011-ben alapított Bloco de Samba Girassol, samba dobiskola együttese, Magyarország első, kizárólag Rio de Janeiro-i sambát játszó csapata. Ők már jelentős nemzetközi sikereket mondhatnak magukénak. Moreira asszonytól azt is megtudhattuk, szeret és tud is főzni – egyebek között magyar gulyást is! A miénkhez hasonló ételt Brazíliában is ismernek, de ott nem használnak hozzá paprikát.

A Gulyásfesztivál nemcsak a kétoldalú kapcsolatok erősítésére alkalmas. A rendezvényre Szolnok városa hagyományosan meghívja a testvérvárosok képviselőit, ők ilyenkor egyik nemzeti ételüket is főzik. Az idén Reutlingen, Nagybánya, Bielsko-Biala és a finnországi Riihimäki küldött résztvevőket. A finnek bográcsában rénszarvasgulyás rotyogott. A füstölt rénszarvashúst olajban pirított vöröshagyma, fokhagyma, pirospaprika alapra teszik, vízzel, sűrített paradicsommal engedik fel, burgonyát, friss sajtot főznek bele, borssal ízesítik. Ha kész, a rénszarvas agancsából friss reszeléket szórnak rá. A nagykövet is megkóstolta, nagy elismeréssel szólt róla és a véleménye a zsűri álláspontjával is egyezett. A délutáni eredményhirdetésen ugyanis a finn csapat „alkotását” ezüstéremmel jutalmazták.

Igazán jó példája volt a nagyon nagy és a nagyon kicsi baráti találkozásának, amikor a Gulyásfesztivál díszvendégét a Szolnokhoz közeli kisváros, Besenyszög képviselői tülökkürtök szavával üdvözölték. Ezeket a kürtöket csak kiemelkedően jeles alkalmakkor szólaltatják meg. A mai város négy középkori falu egyesüléséből jött létre, közülük a két legöregebb – Fokorú és Szentiván – nevét már az 1300-as évek elején írásban is említik. A város különféle társadalmi szervezetei közül talán a legismertebb a mintegy ötven tagot számláló Besenyszögi Hagyományőrző Íjász Egyesület. A csoport 2003-ban Enyészet (november) havában jött létre, tagjai a hagyományos, pusztai, merevszarvú, visszacsapó íjakat használják. Minden évben, Szent Mihály-napi versenyt is rendeznek, a XIII-ra idén, szeptember 24-én kerül majd sor.

Míg szombaton napközben a Tiszaligetben igazi fesztivál-hangulat volt, a délután végére ezt az izgalom váltotta fel. A több mint kétszáz étel elbírálása nem kis feladatot rótt a zsűrire. Annyi kiváló étel érkezett, hogy meg is hosszabbították a beérkező „versenyművek” elfogadási idejét. A kóstolás, a pontozás, az eredmények összevetése, a rangsor megállapítása – no és az oklevelek elkészítése bizony nem kevés időt vett igénybe. Úgy tapasztalták, hogy az ételek egyre jobbak és egyre szebben is tálalják őket. A 17 tagú zsűri a diák és felnőtt kategóriákban több díjat is adott, mindenhol hirdettek első, második és harmadik helyezettet. A Gulyásfőzés Ifjú Mestere címet Érmihályfalva csapata és a jászberényi Klapka György Vendéglátóipari Szakközépiskola csapata nyerte. Jó jel a jövőre nézve, hogy az ifjúsági kategóriában ezüstérmet kapott a „Főzzük le a nagyokat” ambiciózus nevet viselő, egészen fiatal gyerekekből álló csapat!

Az ugyancsak hagyományosan minden évben kiadott „A Gulyásfesztivál Díszpolgára” megtisztelő címet ezúttal az MH86 Szolnoki Helikopterbázis Parancsnoksága kapta. Ám az igazán vágyott díj, a legmagasabb pontszám birtokosáé, aki egy évig viselheti a „Gulyáskirály” megtisztelő címét. Mindenki meglepetésére, a győztes ismét a Fesztiválon tavaly először megjelenő Viharsarki Betyárok csapata lett, de most más ételt készítettek. A győzelmet az idén bivalycombból és lábszárcsontból főzött bivalygulyásukkal érték el. Semmi különleges fűszert nem tettek bele, csak paprika, hagyma, bors, sárgarépa, paszternák, petrezselyem, burgonya és friss csipetke került a bográcsba. Legközelebb megint tőlük kell majd a címet elhódítani! Ha senkinek sem sikerül, a koronát örökre megtarthatják. Ám ezen túlmenően a fesztiválnak van egy másik üzenete is. Nem lehet elvitatni, hogy a gulyás a legmagyarabb étel! Előtte tiszteleg a Szolnoki Gulyásfesztivál, ezért ezt a rendezvényt nem lehet abbahagyni. Lesz jövőre is!

Révay András

Róma

A turisták számára Róma kapuja nem a Szent Péter Bazilika, sokkal inkább a Termini. A pályaudvar, ami pont úgy helyezkedik el a belvárosban, mint Budapesten a Nyugati. Itt keresztezi egymást a két metróvonal is és körülötte pezseg az élet. Előtte a hatalmas térről rengeteg autóbusz indul szerte a városba, a vonat-busz-metró kapcsolat kifejezetten ideális minden közlekedőnek. Innen indulnak a városnéző buszok is. A két repülőtérről, a nagyobb Fiumicinoról és a kisebb Ciampinoról is ide hozzák az érkezőket a vonatok és a buszok, bár Ciampinora inkább a Ryanair és csak részben a Wizz Air járatai szállnak le. A nagy nemzetközi társaságok gépei Fiumicino repülőterét használják. A Terminit környező utcákban megszámlálhatatlan szálloda sorakozik, az üzletekről, a kisebb nagyobb kávézókról, éttermekről már nem is beszélve.

Róma

Róma – templom. A kereszténység temploma, a művészetek temploma, a történelem temploma. Aki Rómába megy, előtte válasszon: melyik templomba akar belépni és mennyi időt szán rá? Azt is el kell dönteni, utazási iroda által szervezett csoporttal – ez a kényelmesebb és egyszerűbb – vagy önállóan kívánja Rómát megismerni. Aki bátrabb, elég türelmes – és beszél valamilyen idegen nyelven – arra is vállalkozhat, hogy maga lesz a felfedező. IX. Pius pápa egyszer megkérdezte néhány külfölditől: mennyire sikerült megismerniük a várost? Fél évig tartott, míg az utolsó zugig – mondta az egyik. A másiknak egy egész év kellett rá, míg a harmadik azt mondta: évek óta próbálkozik, de nem jut a végére. Csak tőle búcsúzott úgy a pápa: viszontlátásra! Bizony ez az örök város napról napra megújul. A felszínen sárga kerítésekkel jelzett harmadik metróvonal építése már tíz éve folyik. Képtelenség gyorsan haladni, mert állandóan újabb és újabb értékek kerülnek elő a földből. Amit lehet, feltárnak, restaurálnak, bemutatják önmaguknak és a turistáknak.

Róma

Az először Rómába látogató számára a legnagyobb látványosság kétségen kívül a Colosseum. Építését i.u. 70 körül kezdték és mindössze tíz év alatt fel is épült! „Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is.” – írták egykor róla Itt nem tiltják ki a közeléből a turistabuszokat, elegendő parkolóhely van számukra. Érdemes először körüljárni, engedni, hogy hasson ránk, hogy legyen elegendő időnk magunkba szívni a különleges élményt. Mindig rengeteg a látogató. Tanácsos ezért – ha nem szervezet csoporttal jöttünk – már jó előre, interneten jegyet foglalni. Így a bejutás is sokkal egyszerűbb. Fentről azután lenyűgöző a látvány. Balra a Palatinus domb, a császárok palotanegyede emelkedik. Lent a Colosseum és a Palatinus között áll Constantinus diadalíve, melyet az elmúlt évben szépen letisztítottak. Innen gyalog néhány percre már a Forum Romanumon találjuk magunkat. Az út másik oldalán azokat a romokat látjuk, amik a császári fórumokból megmaradtak. Csak tessék belegondolni: itt sétált Augustus, Néró, Hadrianus, Cézár!

Róma

Akiknek fontos a kényelem, gyalog is alig öt percre a Colosseumtól négycsillagos szállodában foglalhatnak szobát maguknak. A Mercure Roma Centro Colosseo feltűnően fehér épületének úszómedencét is kínáló tetőteraszáról pont a Colosseumra nyílik kilátás. A modern szállodával szemközt kezdődő kis utcában viszont ismét évezredeket léphetünk vissza az időben. Csak egy utcasaroknyi távolságot kell megtenni! A Róma harmadik, ugyancsak vértanú pápájáról elnevezett Basilica di San Clemente helyén kétezer évvel ezelőtt Mithras szentély állt. A harmadik században épült rá templom. Elpusztult – felépítették, mi pedig, amikor most belépünk, csak ámulunk a XIII. századból való aranymozaik szépségén. A templomban bent, ismét két évezred mélységbe vezetnek le a lépcsők. Az ókeresztény bazilika falán megmaradt néhány freskó. Még lejjebb áll a perzsa napisten szentélye, rajta a bikaölő Mithras – a kezünkben pedig az automata digitális fényképezőgép. Hát nem őrület?

Róma

(Roma-6) Persze megtehetjük, hogy a Colosseumtól nem a szálloda felé indulunk, hanem éppen az ellenkező irányba. Kicsit hosszabb sétát kell tenni – úgy húsz percnyit – és magunk mögött hagyva az antik Rómát, a modern európai fővárosba, a Piazza Veneziára érkezünk. A teret a turisták nagyon, a rómaiak kevésbé szeretik. A II. Viktor Emánuel király számára épített emlékmű – mint az Eiffel-torony a maga idején Párizsban – itt is erősen megosztja a közvéleményt. Sokan azt mondják, ez a város műfogsora, mások írógépként emlegetik. A király óriási lovas szobrának talapzatánál az „Ismeretlen katona” sírját díszőrség vigyázza, két oldalán örök láng ég. A városképet uraló monumentális alkotás tetejére hét euróért lift visz fel, de a lifthez az építmény belsejében még két emeletnyi lépcső megmászása árán lehet eljutni. A méreteket illetően támpont lehet, hogy az építtető, Giovanni Batistianelli fogadást adott a munkásainak – a ló belsejében!

Róma

A felső teraszról egész Róma körben látható, talán még jobban is, mint a Szent Péter Bazilika kupolájáról. Egy biztos: ez az út kevésbé fárasztó, mint a bazilika kupolájában az 551 lépcsőfok. Szinte karnyújtásnyi távolságra van a lábunk alatt a Colosseum, a Forum Romanum, a háttérben Titus diadalíve és Constatinusé is jól látszik. Elfordulva innen Traianus oszlopára esik a tekintet, tovább, balra a Pantheon, még balra a Szent Péter kupolája magaslik. Azért ne feledkezzünk meg az emlékművel pont szemben, középről induló, nyílegyenes Via del Corso-ról sem! A hölgyek úgyis ezt fogják először szemügyre venni. Ez a bevásárló utca, ahol üzlet, üzlet mellett nyílik. Erre a kirándulásra – mint ahogy Rómában szinte mindig – érdemes távcsövet magunkkal vinni! Gyakran fogjuk jó hasznát venni a templomok, múzeumok belsejében is.

Róma

Aki mostanában látogat Olaszországba, nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a közelmúltban lezajlott tragédiát. Az Amatriceben bekövetkezett földrengés hatására a kisváros jelentős része elpusztult, emberek százai haltak meg. A hivatalos, állami segítségnyújtás mellett az olaszok rendkívül figyelemre méltó módját találták az adakozásra való felkérésnek. Tudjuk, ők szeretnek jókat enni és bővelkednek különféle, tájjellegű ételekben. Az egyik tészta pont a város nevét viseli. A Pasta all’amatriciana enyhén fűszeres, húsos szalonnával, pecorino sajttal, paprikával, olívás, paradicsomos mártással készült, nagyon finom étel. Az utcákon, de még a metró kocsik belsejében futó TV-reklámokban is sűrűn felbukkan a javaslat: az éttermekben rendeljük ezt a tésztát. Ha megtesszük, egy eurót adunk vele a károsultaknak, amit az étterem egy másik euróval növel meg. Hát ki tud egy ilyen kérésnek ellenállni?

Révay András