A charliknak 🙂 “Furcsa dolog ez a nemzeti rock. Valahogy a lakodalmas rock és a keresztény rock fúziójával jött létre, melyet kőkemény, sámánisztikus alapokra helyeztek. Jellemzője, hogy harcos, giccses, a fantasy-játékok grafikai világát idéző szövegekkel gyönyörködteti a lelkes hallgatóságot. Legalább olyan mívesek, mint a fröccsöntött Nagy Magyarország térképek. A bevezető alapján úgy tűnhet, hogy a következőkben valami nemzetgyalázó, idegenszívű, fizetett bérírásról lesz szó. A nemzetgyalázás pusztán szemlélet kérdése. Nagy Feró a Nemzet Csótányaként annak idején, a rendszer nagy rémületére, tökéletesen meg tudta szólítani a hátrányos helyzetű fiatalokat. Őket akkoriban is el akarták rejteni az emberek szeme elől. Ennek jóval több […]

A hatvanas évek közepén, miután a káderlapomon esett fekete folt miatt a Dunántúli Naplótól megválni kényszerültem, és e folt törölhetetlensége okán, igen kevés esélyem volt, hogy ebben az országban bármely lapnál munkatárs legyek, Nagy Jenő főszerkesztő a folt okát, azaz a rendszerellenes izgatás miatt kapott rendőrségi figyelmeztetést újságírói pályám biztató kezdetének tekintette, s azzal a feltétellel vett fel, hogy a már diákként abbahagyott versírást továbbra se művelem. Számomra a Dunaújvárosi Hírlapnál töltött esztendők – ezt akkor még csak gyanítottam, de utóbb, több más szerkesztőségben folytatott munka és átélt légkör meggyőződéssé erősítette bennem – főképpen Nagy Jenő miatt feledhetetlenek. Nem csupán […]

Hogy mi lesz velük később, azt most ne is vizsgáljuk, csak menjünk ki este az erkélyre vagy a teraszra, esetleg az utcán sétáljunk egy nagyot a tizenhat fokban. Mondjuk egy órácskát, hogy a hideg kellőképpem át tudja járni a csontjainkat. Képzeljünk hozzá még huszonhárom órát, majd még egy napot, még egy hetet, hónapot aztán migránsozzunk egy nagyot. Közben azért jusson eszünkbe a szír kisfiú a afgán csecsemő, vagy a farmerban-pólóban Európát elfoglalni induló muszlim, aki a fiunkkal-lányunkkal, vagy az unokánkkal egyidős, és az éjszakát a hideg földön ülve, fekve fogja eltölteni. A ruhája átnedvesedik, magyaros vendégszeretetünket élvezve reggelre már didereg. […]

Alant következik egy spanyol író – Sebastian Vilar Rodriguez – cikkének másolata, amit 2008. január 15-én publikált egy spanyol újságban. Nem kell hozzá nagy képzelőerő kivetíteni Európa – és lehetséges, hogy – a világ többi részére. “Barcelona utcáján sétáltam lefelé, amikor hirtelen felfedeztem a szörnyű igazságot – Európa meghalt Auschwitz-ban. Megöltünk 6 millió zsidót és 20 millió muszlimra cseréltük őket. Auschwitz-ban elégettük a kultúrát, a gondolatot, a kreativitást, a tehetséget. Elpusztítottuk a választott népet, a valóban választottat, mert nagyot alkottak és csodálatos embereket adtak a világnak megváltoztatva azt. Ezek az emberek érezhetően hozzájárultak az élet minden területéhez: a tudományhoz, a […]

Soha nem házasodott meg, nem volt gyereke, áruhamisítást követett el (vizet borrá változtatott), nem volt bejelentett lakcíme, össze-vissza migrált, állampolgársága kétes volt, kurvákkal haverkodott, nem igazán pártolta az autonómiatörekvéseket és a hazafiaskodást, sőt, internacionalista nézeteket hangoztatott, egy laza élettársi kapcsolatban álló nő mástól származó zabigyereke volt, nem tartotta tiszteletben a közegészség- és járványügyi intézkedéseket, lázító beszédeket tartott, demonstrálta, hogy igenis van ingyen ebéd, botrányt rendezett a templomban, államellenes felforgatásért és más bűnökért elítélték,  kivégezték, de még ennek sem volt hajlandó rendesen engedelmeskedni – attól tartok, hogy a kereszténység első számú Tanítója nehezen felelne meg a Nemzeti Pedagógus Kar etikai kódexe […]

A Józsefvárosi Önkormányzat közleményt adott ki az augusztus 20-án történt pofozkodással kapcsolatban. Ez legalább azt jelzi, hogy Kocsis Máté hivatala szükségét érezte a „semmiről sem tudunk, mi ott sem voltunk” típusú megszólalásokon túl mutató reagálásnak, Ami a Fidesz székházánál 2013-ban történtekre hajazva túl ismerős reakciónak tűnt elsőre. Másodikra is az. Már csak azért is, mert az alapesetre, valamint az ellenzékinek öndefiniált pártok egy részének kérdéseire adott reakciók mintha nem lennének túl konzisztensek. Inkább arra hasonlító képet nyújtva, hogy az önkormányzat részéről mondják, ami eszükbe jut. Aztán majd csak kitalálják az összekötő összeesküvés-elméleteket. Amelyekkel az ellentmondások szinte egy csapásra feloldhatók lesznek. […]

“Újabb nyolc magyarnak ítélte oda a Világ Igaza-kitüntetést a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet. Az emlékplaketteket Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete és Pintér Sándor belügyminiszter adta át a hozzátartozóknak. A díjátadó kis híján botrányba fulladt, az egyik kitüntetett hozzátartozói ugyanis visszautasították a díjat, mondván: szüleik emlékét sértenék meg, ha egy ilyen kormány belügyminiszterétől elfogadnák azt. Az elismeréseket ezúttal 8 magyarnak ítélték oda. A díjakat azonban csak heten fogadták el. Fekete Béla grafikusművész fiai a nagykövettől elfogadták a kitüntetést, a belügyminiszterhez azonban már oda sem akartak lépni. Helyette egyikük egy tiltakozó nyilatkozatot olvasott fel. Mikrofont nem kapott, így beszédét alig lehetett hallani. […]

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Lázár Jankó, Isten jobbkeze, melyet az Úr precíziós feladatokra használ, egy darab papír közbeiktatásával.Rengeteg a dolga, nem is csoda, ha a nagy megterhelés okán egyre inkább egy olyan elmebeteghez kezd hasonlítani, akinek hozzátartozói nem viszik be a gyógyszert, ezért látomásai támadnak és kényszeresen próbálja sorbaállítani a zárt osztály népét a folyosókon. Lázár a többi tolvaj és rabló lankadt figyelmét kihasználva aktivizálta magát, és a „mindegy, hogy mit, csak rólam beszéljenek” Gábor Zsazsai elvét átülteti a gyakorlatba. Ehhez persze ad bőven muníciót a rá vaktölténnyel lövöldöző médiamunkások seregének is – ne unatkozzon a […]

Az augusztus 20.-i ünnepnap akár arra is jó alkalom lenne, hogy ténylegesen megemlékezzenek a népek az államalapításról. Mármint a magyar államiságról és Szent Istvánról. A nemzet egységét szimbolizáló tényről, és az azt megalapozó királyról. Habár ez utóbbi kapcsán Boross Péter igazán ütős előjátékot adott elő.  Gyakorlatilag Szent István intelmeiből levezetve „Trianont” is. De a 2015. augusztus 20. nem csak erről lesz emlékezetes. Nem nemzetileg, mert a Nemzeti Emlékezet, így nagybetűvel, úgyis azt fogja beleíratni a történelemkönyvekbe, amit jónak tart. Amitől a NER nagyobbnak és erősebbnek fog látszani. Amitől Orbánia, legalább a szólamok szintjén, jobban teljesít. Mert a történelemkönyveket nem a […]

Valamikor a puszták koronázatlan királya volt. Öblös hangja megrezegtette a tanya udvarát, elgondolkodásra bírva a rosszban sántikáló embert, állatot. Hatalmas bundájában élő vigyázója volt az ember tanyájának. Néha kapott valami maradékot ebéd gyanánt, de legtöbbször maga kereste betevőjét az elpusztult csirkék, birkák között. Nem bánta, mert övé volt a pusztai szél ,a hóvihar hideg fehérsége, a szabadság. Telt az idő és egyszer arra ébredt, hogy szeme nem látja tisztán a vidéket. Furcsa, fehér tejszerű szivárgott belőle, és szúró, viszkető érzés kényszerítette állandó dörzsölésre. Attól a naptól kezdve megváltozott az élete. A fiatalabb kutyák, de még a rókák is ellopták előle […]

Tele van a …na, most itt nem a hócipőmet lenne kedvem megemlíteni, de tekintettel vagyok nőolvasóim érzékeny lelkére … a hócipőm a kormányzati, jobboldali médiabeli és sötét birkaagyú tömegek súlyos fogalomzavarával! Mindezek élén a miniszterelnök áll, aki szintúgy nem képes különbséget tenni menekült és bevándorló közt! Pedig nem nehéz: az egyik egy folyamat, történés részese, alanya, a másik egy befejeződött folyamat eredményének élvezője. Na, mégis, melyik? Drága, gyökös, agymosott honfitársaim: a bevándorló egy államilag meghatározott státuszú személy, akinek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal letelepedési, munkavállalási engedélyt adott, és akit állampolgárrá minősített. Süket duma, hogy jajistenem, elveszik a magyarok munkahelyét! Jelentkezzen már, […]

Tényleg nem. Az ugyanis éppen olyan biológiai állapot, mint megannyi más jele az életkor előre haladásának. Ráadásul fiatal korban is előfordul. Tehát nem sok megkülönböztető hatása van. Legfeljebb messziről látható valakinek, hogy fehér a haja. Ez azonban nem garancia semmire. A politikai józanságra és a hallgatni tudásra sem. Holott az egykor kormányfő talán saját magának használna néha a legtöbbet, ha hallgatna. Méghozzá mélyen. A hallgatás ugyanis számos előnnyel jár. Az ő esetében például feledhetővé tenné, hogy egy huszadosztályú politikus. Aki egy nem sokkal jobb politikus után vette át a kormányzást, és semmit nem tett a rendszerváltásnak nevezett, vélhetően előre lezsírozott, […]

A héten eléggé bejárta a világhálót egy olyan hír, amelyet Lázár György tett közzé először a KMH angol nyelvű testvérlapjában, a Hungarian Free Press-ben. Felkapta a Klubrádió, innen pedig gyorsan terjedt a hír, hogy Szemerkényi Réka, Magyarország washington nagykövete, Kövér Lászlót próbálja effektíve becsempészni az Egyesült Államokba, annak ellenére, hogy az Orbán rezsim vezető politikusai köztudottan persona non graták manapság az amerikai fővárosban. De pont ezért kellett kissé unortodox lépésekhez folyamodni, az ex-kommunista, de ma már fasiszta írókat és politikusokat preferáló fideszes házelnök esetében. Kanadai magyar olvasóink számára talán kevésbé ismert tény, hogy Kövér László politikai pályafutása 1986-ban kezdődött, a Magyar […]

A Klubrádióban Bolgár György Megbeszéljük c. műsora keretén belül interjút készített Göllner Andrással, aki by side a KMH szerzőtársa (is). Alább következik a hangfelvétel átirata. Bolgár György: A telefonnál Göllner András, Kanadában élő egyetemi tanár. Jó napot kívánok! Göllner András: Jó napot kívánok! B.Gy. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a napokban a New York Timesban olvastam egy, számomra innen a távoli Magyarországból egészen meglepően kemény hangú, ledorongoló írást Kanadáról, a kanadai kormányról, a kanadai miniszterelnökről, aki nemrégiben választásokat írt ki október közepére. Egy konzervatív politikusról van szó, aki már 9 és fél éve hatalmon van és a NYT cikkírója […]

Na, végre! Szinkronba került Áder beszéde arckifejezésével, mely ábrázatot talán egyedül a Magyar Televízió legendás bemondója, a nép által csak Savanyú Jóska néven emlegetett Varga József tudott távolról megközelíteni. A Köztársaság nélküli Köztársasági Elnök felöltötte legméltóságteljesebb képét és miután a gyerekekre már puszta arcjátékával is ráhozza a sikítófrászt, nekiállt a felnőtteket ijesztgetni. Talán jobb lett volna, ha csak huhog, mint a kuvik éjfélkor a temetőben, de helyette olyat vizionált, hogy magyarember ijedtében összevizionálta a gatyaszárát. Lekapta a szekrény tetejéről a vulkánfíbert és elkezdte beleszórni a diplomáját, élete során felhalmozott kétszáz euróját és eltökélte, hogy menedékjogot kér Szomáliában. Biztonságunk megteremtése ránk […]