A whisky, ahogy én látom (4. rész)

2013 szeptember 22 2:12 du.16 hozzászólás

Egy kis kerülővel elérkeztünk kedvencemhez, az ír whiskeyhez.

Az egyszerűbb ír wiskey-ben Írország vonzereje tükröződik, állítja Michael Jackson, whisky szakértő. A gyártási folyamata természetesen nagyon hasonlít a skót whiskyéhez, hiszen az írek adták az alapot skótoknak.

Lássuk az ír kisüsti főzését. A malátázás ugyanúgy történik, mint Skóciában, de itt a malátázott árpához kb. 40% nem malátázott árpát is tesznek. Ennek két oka van: az egyik az, hogy ettől fűszeresebb, almásabb ízeket kapunk; a másik póriasabb, kevesebb adót kellett érte fizetni a 19. században. A költségmegtakarításból erényt kovácsoltak, így megmaradt a szokás. A szárításnál régen fát használtak és nem tőzegelték a malátát. A keverés alacsonyabb hőfokon történik, a malátázatlan árpa miatt. 55 fokról indul, majd 65 fok és végül eléri a 75 Celsius fokot. Az erjesztés hossza is más, itt 60 órától 120-ig tarthat. Az első lepárlás a cefreüstben történik. A második lepárlásnál a desztillátumot a középső (előpárlat) üstbe vágják. A gyengébb előpárlatot felfogják, majd újra lepárolják. A harmadik lepárlásnál a középső vágást gyűjtik be.

Bushmills

Bushmills

Mint tudjuk, az írek a kisipari whiskey főzést nagyüzemekben végzik, ezért a technológiát mindig változtatják, a megrendelő kívánságának megfelelően.

A Bushmills kizárólag malátázott árpából készíti a whiskey-t. Írország talán legszebb részén fekszik, a Giants Causeway kezdeténél. Talán nem véletlen, hogy innen szép időben látni Islay szigetét, a skót whisky egyik meghatározó régióját. Magukat 1680-tól származtatják. Későn, 1987-ben kezdtek single maltot gyártani, de első próbálkozásukat siker koronázta. A lepárló látogatható. Nagyon szép látogató közontja van, de hát ez a distillery-knél alapkövetelmény.

Tullamore

Tullamore

A Cooley-é egy sikertörténet. John Teller megvett egy krumpliból üzemanyagot előállító céget. Átalakította, majd 1989-ben elkezdett italt gyártani. Miután se raktárai, se hírneve nem volt, megvette a Locke’s distillery 200 éves raktárait Kilbegganban. A Locke’s értett az alkoholhoz, hiszen a Kilkenny sört gyártó családból érkezett. Ez a hírnév sokat ért. A Cooley feltámasztott olyan márkaneveket is, mint a bizonyos Locke’s, Kilbeggan, Inishowen és Old Tyrconnell. Connemara néven olyan tőzegelt whiskey-t gyárt, amely felveszi a versenyt a skót “füstösökkel”. Beszálltak a single grain gyártásába is, a Greenore márkájuk innen híres. Sajnos a Cooley nem látogatható, de Kilbegganban múzeum van berendezve, és idén újították fel eredeti állapotában a vízmalom kereküket. De ha valaki erre jár érdemes elmenni a gyárhoz. A gyár előtt legelészik Cooley élő legendája, ki a híres cooley-i Barna Bika egyenes ági leszármazottja, mely miatt véres harcok folytak 1000 éve. Ne tegyetek kísérletet a megsimogatására. Nem csak a harcok lesznek véresek.

A fénykorban a legismertebb név a Tullamore volt, Offaly megyéből. Termékeit és nevét felvásárolták és sajnos úgy látszik, végleg bezárt. A Cantrell & Cochrane égisze alatt továbbra is gyártják, a múzeuma pedig éppen idén nyitott újra. Szerencsés voltam, 200 méterre laktam akkoriban az épülettől, így végig kísérhettem a folyamatot. Természetesen a nyitás alkalmából kiadtak egy limitált kiadást, amely azóta is polcom egyik büszkesége.

Midleton

Midleton

Utolsónak maradt, de nem utolsó a sorban a Midleton. Itt gyártják a világhírű Jamesont is. Dublini lepárlójuk már múzeum, sőt már az “újabb” lepárlójuk is bezárt Cork mellett, hogy átadja helyét egy múzeumnak. A város szélén található az új hatalmas modern whiskey-gyár. Egyszere egy tucat féle nedűt tudnak párolni. A dublini turistalátványosság, a Liffey folyó partján fekszik. Átnézve a másik partra egy hatalmas gyárkomplexumot látunk, melynek felirata azt hirdeti, hogy ott gyártják a Guinness sört. A corki múzeumot pedig egyszerűen meg kell látogatni. Olyat hatást kelt, mintha csak szabadnapon lennének a munkások. Az előkertben látható a világ legnagyobb üstje. Űrtartalma 43000 liter. A Midleton (Corkhoz közel) az Irish Distillers Company tulajdona. Nagyon sok féle whiskeyt gyárt, köztük a Powerst, Paddy-t, a Jamesont, Red Breast-et, Greenspot-ot, Yellowspot-ot, stb. Zászlóshajójuk a Midleton Very Rare, egy évente megjelenő kiadás.

“Paddy” az egyik szentjük St Patrick beceneve, aki alternatív nézetek szerint behozta a lepárlás technológiáját. De a fent nevezett whiskey a nevét nem róla kapta, hanem egy Paddy Flaherty nevezetű whisky vigécről, aki olyan ügyes volt, hogy a korában a neve eggyé vált a whiskyvel.

A Paddy ma az egyik legnépszerűbb ital a pubokban.

A másik nagy ír szent Columba. Neki nincs köze a szesz gyártásához, de volt egy nagy jelenete a Loch Ness-i szörnnyel. Amikor átment Skóciába téríteni, kb. 565-ben, gyászoló pikteket talált a Loch Ness partjánál. Elmondták, hogy egy szörny támadta meg őket. Ekkor megkérte egyik társát, ugorjon a vízbe és csalja elő a szörnyet. Mikor Nessy előjött, Szent Columba megmérkőzött vele és visszaűzte a tóba. Ez olyan jól sikerült, hogy szegény Nessy azóta se mer előjönni. Igaznak kell lennie, hiszen azóta se látta senki a szörnyet császkálni a parton. De térjünk vissza a témánkhoz.

Mikor elindultunk új életünk felé, ide a Zöld Szigetre, ajándékba kaptam egy flaska Midleton Very Rare-t a hajón. Gyönyörű fadoboz, brilliáns whiskey.

Az ír lepárlók gyártanak megrendelésre is. Ebben a Cooley jeleskedik. Kilbegganban például van két hordó, melyet két unokájának vásárolt a nagypapájuk. Mikor nagykorúak lesznek megkapják.

Kilbeggan

Kilbeggan

A nagy dublini whisky bolt a Celtic Whisky Shop és kedvenc kocsmám a Palace is rendelkezik saját kiadású itallal. A Celtic Cask Do néven exluziv fadobozban lakó füstös 11 éves számozott üveg (az enyém a 201-es), Anima Negra Mallorcan vörösboros hordóban 13 hónapig után érlelt whiskey. A másik a Palace névre hallgat. Ez egy 9 éves, egyszerű üvegbe töltött nedű. Mindkettő Coolay gyártmány. A Palace (Temple Bar) azzal hirdeti magát, hogy több mint 100 féle ír whiskey-ük van. Itt történt meg velem a következő eset. Kértem egy pohár Glen…..-t. Csodálkozva kérdezte csapos. Az mi? Mondom whisky. Ír? Skót. Akkor nincs!!!! Hm.

A ír Bár árindexet a legolcsóbb Jameson és a Midleton Very Rare árához mérik. Így derül ki mennyire drága az italmérés. A két ital viszonyszáma adja meg a bár olcsóságát, vagy drágaságát.

Hát ennyit mondanék kedvcsinálónak az ír whiskyről. Gyártásuk majdnem ugyan olyan, íz világuk nagyon eltérő a két whisky nagyhatalomnak. Melyik finomabb? Ízlés dolga.

Irigylem azt, kinek van kedvenc itala. Én nem tudnék választani. És minél több félét ízlelek meg, annál tanácstalanabb vagyok. De azt hiszem, a skótot könnyebb szeretni. Nekem harsányabb íz és illat világa van. Az ír egyszerűbb, nemesebb? Az írrel össze kell barátkozni. De utána elválaszthatatlan barát lesz. Tessék megpróbálni.

De írnék még a tejszínes whiskey-ről. Kitalálóját elmebetegnek tartották, és állítólag a bemutató előtt arról beszélgettek, hogyan nevetik ki. A bemutató után pedig arról beszélgettek, hogy oldják meg a

fantasztikus ital gyártását. Ír whiskey és ír tejszín keveréke. Alkoholtartalma 17 fok, és egy tökéletes alkoholos édesség. Már sokan utánozzák, az eredetinek a neve Baileys.

Még gyártanak mézes whiskey likőröket. Ezeket 35 fokosra állítják be és a hölgyeket célozzák meg vele. Legismertebb a Tullamore gyártmánya ami Irish Mist névre hallgat. De már gyárt a Bushmills is.

A kávé szerelmeseire is gondoltak. Forró feketekávéba (presso) két cent ír whiskey és ízlés szerinti tejszín. Ha ügyesen készítjük, a tejszín a tetején rétegződik. Jó tanács: ehhez az italhoz elegendő olcsóbb whiskey beszerzése (Crested Ten), mert az aromavilágának egy része elvész ilyenkor.

Tovább is van, mondjam még?

Stephen Smith, a KMH vendégszerzője

***

A sorozat előző részei: 1, 2, 3

16 hozzászólás

  • Köszönjük! Nagyon érdekes volt ez is!

    Már azt is tudom, hogy miért hívnak bizonyos kávékat Iris-café-nak!

  • “Tovább is van, mondjam még?”

    Hát persze!!!
    mindíg bearanyozod a napomat!!!
    Abba ne hagyd!!!
    🙂

  • Én a cikkhez ugyan hozzászólni nem tudok, mert ehhez a témához én egyáltalán nem konyítok. Ettől függetlenül lenyűgöz az a szaktudás, ami a cikk szerzőjéből árad. Mondom, nem tudok hozzászólni, de eddig minden részt csodálattal olvastam…
    Ha van tovább is, akkor kérlek kedves Stephen Smith, hogy ne hagyd abba!

  • A parittyás hangja

    Ezek a cikkek mindig a béke és a magas szintű kultúra szigetei kedves Ll…, Óó pardon, Stephen! 🙂 🙂 )))
    Nyomasd még!:)

  • A parittyás hangja: Kösz. Nem titkolni akartam, csak nem akartam előzetest adni az ellenzék előítéletének. Gondoltam előbb olvassanak, aztán ítéljenek.

  • A parittyás hangja

    Llanfair
    2013 szeptember 24
    7:41 de.

    Van ráció az okfejtésedben bár ezek cikkek tényleg annyira élvezetesek és semlegesek, hogy nehéz lenne belekötni. Mondjuk Marcsi a palagázzal fűtött indulataival simán megoldaná! 🙂 )))

  • A parittyás hangja: Sajnos Marcsi tényleg félreértette. Valami oknál fogva a pálinka szidalmának fogta fel. Pedig szó sem volt ilyen felhangról.

  • Bogdàn Géza kivette a szót a klaviaturàmból 🙁
    ezt akartam én is mondani: valóban lenyűgöző ez a szaktudàs, és a vilàgos-érthetö -minden részletre kiterjedö magyaràzatok,- szóval màsképpen néz az ember ezek utàn erre az italra.
    Én meg is kóstoltam, felkeltetted a kivàncsisàgomat már az előző cikkekkel is- szigorúan tudomànyos alapon kóstolgattam persze, és meg kell mondanom, hogy nem rossz ital.
    -Ha most azt mondjuk, hogy igen,mondd tovàbb, -akkor jön az, hogy:”ha neked ez nem elég, öleld meg a kemencét” ? – vagy tényleg van tovàbb is?

  • Szolgálati köszlemíny:
    Főhozom eszteta topikkot, mer méltatlanúvan mellószve, megtánmég a Stephennekis eszibejut, hogy asztigírte, fojtattya..
    Mongyuk ammeg iga, hogy nemigírte, hanem kérdeszte, hogy mongyaje, deminkmegitten helesűtünk nemzetegybefonódásilag, deméga plébánosuris aszonta, hogy emmá döfi!!
    Szal, drága Smithur, abbalehet hagyni a Zarsenákonn való keseregíst, oszt belecsapnyija kálvárijatúrába!!
    Köszönnyük, meg egíssigedre!!
    🙂

  • A parittyás hangja

    falusi
    2013 október 8
    12:33 du.

    Bizony! Majd meg esz a fene, hogy megtudjam végre miért is olyan genyák Johnnie-ék, pláne mert a black label-t határozottan kedvelem, de Smith úr nem nagyon csipkedi magát! Vagy lehet, csak túl sokat sündörög a polca körül…
    🙂 ))))))
    Szólni kéne Mrs Smithnek hogy nézzen a körmére! 🙂

    Ja! Kedves eltévelyedett falusi öreg barátom, kukkancs oda, hogy ki van a tabella legelején…! Tudod, azon a számotokra mission imposibble helyen! 🙂 ))))
    Tudom-tudom, csak több rúgott góllal, de hát a focit gólra játsszák!:)

  • a form of insanity

    Llanfair es Mrs Llanfair……kb 6 hete GOUT rohamot kaptam..KÖSZVÉNY…az eletem megvaltozott,azota egy korty alkoholt nem ittam egy falat hust nem ettem mert minimum 96 evig akarok elni amennyi most az edesanyam es she is still kicking happily away…minden informaciot elore koszonok es az Isten fizesse meg…alig birtam labraallni,mar majdnem kihivtam a mentot de aztan csak lebotorkaltam a sebeszetre

  • Holnap küldöm Pistinek a folytatását. De a “genya” Johnnyék még nem lesznek benne. Sajnos.

  • a form of insanity: ??

  • a form of insanity: Ha nem gúnyolódsz, pontosíts.

  • Az ír whiskynek van egy másik, nem szívesen reklámozott oldala is. Mégpedig az, hogy amit egyszerűen „Irish Whiskey” néven palackoznak (vagyis az ír whiskyk többsége, beleértve a fehér Bushmillst, a Black Bush-t, valamint a teljes Jameson-szériát is), az egyáltalán nem a számtalan helyen szépen leírt, háromszor lepárolt hagyományos whisky, hanem blended, vagyis ilyen háromszor lepárolt whisky adja az ízt, az alkohol többségét viszont tornyos gabonaszesz (persze azt is legalább 3 évig kell érlelni), ami pedig esetleg egyáltalán nem is árpából van, de hogy nem malátázott árpából, az mindenesetre garantált.

    Ezt – a skótokkal ellentétben – azért nem hajlandók az elnevezésben külön felvállalni (kivéve az amerikai exportra gyártott címkéken, mert ott kötelezővé teszik), mert az „Irish whiskey” nimbuszát – és az extra „e” betűt – pont az adta a 19. században, hogy az akkori ír szeszfőzők nem adták be a derekukat a tornyos technológiának, hanem valószínűleg pont annak a lágyságát követendő álltak át háromszoros lepárlásra. Időközben azonban mégis megbarátkoztak a finomítóoszloppal, így a blended Irish whiskey kínos önellentmondás lett, amit lehetőség szerint jobb elhallgatni. Persze ugyanígy szokás a skót whiskyt tőzegfüstön szárított, kétszer lepárolt malátából készült whiskyként emlegetni, miközben ez a fajta skót whisky is csak a skót whiskyk 10%-át teszi ki, a többi pedig nagyrészt finomított gabonaszeszből áll.

    A hagyományos, valóban csak 3×-os lepárlással készült ír whiskyket (malátawhisky esetén) „single malt Irish whiskey” vagy (vegyes recept esetén) „pot still Irish whiskey” néven palackozzák, ami ugye egyértelműen a ritkábbik eset.

  • Gyula Bognar, Jr.

    Oláh Ádam: A jó whiskey ivó holtig tanúlhat, leírásodból pedig különösen.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.