Kétségbeesetten nézzük a közepet. Kétharmados közép, ha nem több. Magukat gójnak hívó motorosok kiáltanak: Adj gázt! Mellettük csíkos kitűzős pincérek, és világháborús katonai egyenruhába öltözött civilek ijesztgetnek cigánygyerekeket. Mindent megtesznek, hogy a katonai zubbonyokról lemossák azt a becsületet, ami még imitt-amott rajt maradt. A távolban valamilyen világszövetséget látunk, sámándobbal jár körbe, vitatkozik, jobbról esetleg, balról kell-e kerülni, aztán csak kereng. Felettük, a világ közepére húzott Pilisen ásogató csoport munka közben szívcsakráról, meg Szíriuszról beszél. Kezükben, lángoló pallósként ékírás lobog. A pilisi völgyben, erős alkatú ember, egy örökmozgóval kétharmadot betonoz. Civilek itt és ott. Hol békét menetelnek, hol savat öntenének szélsőséges […]

Régen volt az már, annak vagy cirka 23 éve. Egy ambíciókkal teli bátor politikusjelölt, nevezetesen az ifjú Orbán Viktor, – új seprő jól seper – a kádári diktatúrára utalva azt nyilatkozta: ő egy olyan országban szeretne élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi. Aztán pár évvel ezelőtt a vörös iszapkatasztrófa felelőseire utalva már odáig jutottunk, hogy egyik párttársa, nevezetesen Kövér László Házelnök úr a törvényről már ekként vélekedett: „mi egy olyan országban akarunk élni, ahol a törvény nemcsak a Gyurcsányt és a Kókát védi”. Mindezen gondolatok csupán azért jutottak eszembe, mert az elmúlt hetek magyar politikai eseményeit szemlélve, […]

Senkit ne tévesszen meg a cim. Nem valami hatalmas korszakalkotó esemény történt ekkor. Egy és más történt abban az évben, de azt máshol jegyzik. Egy évvel vagyunk a rendszerváltás után. Még állnak a határok ugyan, de határozottan érezhető némi „enyhülés”. Minket, pontosabban kis családomat is érint a dolog, noha már hosszú évek óta nem élünk Magyarországon. Feleségem édesanyja él már csak ottan, akinek „hála”, vándorbatyut kanyarítottunk ismét a nyakunkba, hosszas pihenő után, és áttelepültünk ismét az öreg kontinensre. Nem gondoltuk akkor még komolyan, hogy hasonlóan mint 56-ban, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó orosz csapatok sorsára jutunk, és leragadunk Ausztriában, egy alig […]

Megnyugodhatunk elvtársak, végre minden a régi, megszabadultunk a demokratikus jogállam minden nyűgjétől és nyomorától. Már nincsenek független intézményeink, minden a központból, a Párt utasításai alapján történik. Minden fontos pozícióban a jóelvtársak ücsörögnek, nekik csak végrehajtó szerepük van, az, amit a központból megkapnak. Már a Nemzeti Bank is elbukott, mint független intézmény, azt is átvette Huba elvtárs, és két hét alatt már el is költötte a devizatartalékunk 10%-át, 3milliárd eurót. És persze kirugdosta azonnal a szakembereket. A magyar gazdaságból csodát csinált, egy tündérmesét, mely triplabóvlit, recessziót, és Európa legmagasabb inflációját jelenti számunkra, no meg a beruházások mélyrepülését. De e jobbkéz tulajdonosa, […]

Vannak bizonyos hasonlóságok. Sztálin egyszemélyi döntnök volt, polihisztor, bár csak egyszerű grúz ragyás arcú cipészfi volt. Orbán egyszemélyi döntnök, polihisztor, egy vidéki disznónevelő fia. Mindkettő a saját erejéből lett azzá, amivé, igaz, hogy előtte egy kicsit sepregetett az csúcsra vezető úton. Sztálin indított koncepciós pereket. Emlékszünk? Zsdanovot, Scserbakovot – szerinte – professzorok, akadémikusok mérgezték meg, vállat a vállhoz vetve. Akkor ezt úgy hívták: az orvosok pere. Orbánnál indult egy Sukoró-per. A többire még nincsenek eléggé felkészülve. Eléggé figyelemre méltó, hogy a fideszes vádaknak nem csak házmesterek, félig részeg és félig írástudatlan lumpenek, villamosvezetők és cipőfelsőrész készítők ültek fel, hanem értelmiségiek […]

Eltűnődtem a minap, létezik e egyáltalán ma magyar jobboldal, vagy valami más az, ami ezt a politikai oldalt pótolja Magyarországon. Érdekes kérdés, nehéz rá válaszolni. Merthogy szélsőjobb van, az kétségtelen, néha még be is öltöznek pincérnek vagy kéményseprőnek, hogy meg ne feledkezzünk róluk, de tőlük balfelé csak egy nagy, felismerhetetlen állagú, minőségű és anyagú massza található, mindenféle zavaros, nacionalista és egyéb hazafias szólamokkal. jelszavakkal. A magyar politikai paletta kétosztatú, a másik oldalon állnak mindenféle liberálisok, aztán a szocialisták, majd mostanában felbukkantak mindenféle, magukat civilként identifikáló képződmények, akik arról nevezetesek, hogy olyan pártot szeretnének létrehozni, mely a pártok ellen harcol. Ez […]

Történt minapában, hogy érezhetően lelassult a net.-em. Nosza a legjobb barátomhoz fordultam! Az első találat a GTS Datanet Speed Test. Rákatt, indítás, 12,84/3,3 ! Klassz! 60/5-ös csomagra vagyok előfizetve, ahol a garantált sebesség 20/1,5. Nosza egy másik mérés egy másik “cégtől”! Az eredmény 13,3/4,01. Alakul ez kérem! Még egy próba mérés egy harmadiktól és láss csodát 28,7/3,9! Nebassz! Minél többet mérem, annál magasabb? Akkor ugorjunk neki utoljára a negyediknek! Bár ne tettem volna! Már a neve sem akármi: Speed Test Europa! Csili-vili dizájnos kezdőlap, igazi mestermunka! ITT látható. És most jött a meglepetés! A magyar zászlóra vittem a kurzort! Mijjafasz […]

A Nemzet Agya, a Kárpát-medence Géniusza már megint világot rengetett. Mármint azzal a kijelentésével, miszerint az ország fellendülésének eszközeként a mezőgazdaságot nevezte meg. Mert hát, kedves barátaim, minden ellenkező híresztelés ellenére mi, biza, agrárország vagyunk, mondá. Nagy ész! Ha már iparunk nincs, sok minden más lehetőség nem is maradt… Ezen érdemes elmorfondírozgatni ekkicsit. Oly annyira agrárország vagyunk, hogy a valamikor jól működő mezőgazdaságunkat, a tsz-eket, gépállomásokat gondosan szétverték. Szőlleinket, gyümölcsöseinket állami támogatással kiirtották. Ha valaki génkezelt – nem ördögtől való ez, a nagyobb terméshozam érdekében találták ki, csak hát, Bábolna, ugyebár… – kukoricát termeszt, jól lebüntetik a sárga altalajig, és, […]

Fantáziálnék? Talán igen, talán nem… – Jó napot kívánok, határátlépő ellenőrzés! Kérem az okmányokat előkészíteni, átadni! – No, lássuk csak. Neve? – Na igen, én is látom, hogy ide van írva, de azért magától is akartam hallani. Mert ki tudja manapság? Szóval, Rabinovic Ignác. – Jóvanna, én is látom, cézével írja. Lényegtelen. Ez már eleve gyanús. Mondhatnám, nagyon gyanússss! Aztán meg ez a keresztnév. Hogy becézik magát, tán csak nem nácinak? Hehehe, jó, mi? Náci… – Szóval, cézével írjuk a nevünket, és nácinak becéztetjük magunkat! Ejnye, ejnye. Ez elgondolkodtató…Álcázzuk magunkat, álcázzuk? – Mi az, hogy ez nem tartozik az ellenőrzés […]

Gyula már az iskolában sem az a lelkes szorgalmas ember benyomását keltette mint társai. Az alsóbb osztályokban ez még nem volt észrevehető, de ahogy emelték a szintet, és valamivel többet kellett foglakoznia mint amennyire a szorgalmából és kedvéből kitelt. Mikor belépett az úttörő mozgalomba valami megváltozott benne ami aztán később tudatosult is benne. Rájött, hogy a munka “mimelésével” sokat ellehet érni. A tanulmányai alapján szinte semmire sem lett volna alkalmas, de mivel hamar megválasztották vezetőnek, és már akkor jól eltudta adni magát, eltekintettek attól a ténytől, hogy lusta, nem nagyon érdekli semmi sem, ami tanuást vagy szorgalmat igényelt volna. A […]

A Nemzeti Összetartozás Napján, Kárpáthaza szívében, Csókakőn, Németh Szilárd csepeli polgármester ünnepélyes külsőségek között felavatta a Nyírő József Művelődési Házat. A Makovecz Imre leghívebb tanítványai által tervezett jurta-formájú épület bejárata fölé a névadó hitvalló sorait festették vöröslő fájdalommal: “A vér megtisztítja Európát.” A megnyitó ceremónia kezdetén Wittner Mária halálraítélt leplezte le Kerényi Miklós festőakadémiája Corvin-lánccal kitüntetett festőóriásainak, a főoltár fölött látható „Vitéz nagybányai Horthy Miklós nagyméltóságú kormányzó, a Haza és a magyarországi zsidók megmentője fogadja Orbán Viktor hódolatát a Hősök terén Nagy Imre újra temetésekor„ című történelmi freskóját, majd szőke, kék szemű leventékből álló kórus, székely zászlókat lengetve (szerte a […]

Dr. Gulyás Gergely képviselő vette magának a bátorságot, hogy nyilvánosságra hozza Scheppele professzorhoz írt levelét. Túl a konkrét ferdítéseken, csúsztatásokon és hazugságokon – a jellegzetes érvelés az, hogy ne nézzük az egészet, vitatkozzunk a részletekről. Erről viszont az ugrik be, hogy az irodalom ismer egy olyan esetet, amikor egyébként ép részekből (esetünkben ugye nem is erről van szó) sikerült egy szörnyűséget létrehozni.  A dolog pikantériája, hogy ezt az “alkotót” – Victornak hívták. A poszt többi része, mellékletként, tartalmazza azt a levelet, melyet a nagy tudású képviselő jegyez – s a kommentjeimet. Tisztelt Scheppele Professzor! Meghallgatva Önt élőben a Helsinki Bizottság […]

Úgy írtak a magyarországi médiában arról, hogy Kecel római katolikus plébánosa nyíltan vállalta a Fidesz-KDNP bírálatát és egyben kizavarta templomából a rezsicsökkentés mellett kampányoló fideszes aktivistát, mintha valami óriási szenzáció lett volna. Pedig Burányi Roland csak annyit mondott, hogy katolikus papként Soltvadkerten szolgált 12 éven át, és ott egyaránt jó kapcsolatot ápolt az egykori SZDSZ-es polgármesterrel és aztán jobboldali utódával is. Ugyanaz nem mondható el a keceli fideszes polgármesterrel létező problémás kapcsolatáról. Burány atya annyit mondott Haszilló Ferenc fideszes polgármesternek első találkozásakor, hogy attól ők ketten még jóba lehetnek, hogy a plébános közben politikai ellenfelével is normális viszonyt ápol. Haszilló […]

– Teremszolga, a következőt! – Igenis! – Adjon az isten! – Ave, cézár! – Ja igen, ezt ismerem. Anagramma, azt jelenti: a vécé zárva. – Nem éppen, ez egy köszöntés, csak még nincs itt az ideje. – Ja, az más. – Neve? – Dávid, Isai fia, Betlehemből. – Lakik? – Perszehogy. – Mi az, hogy perszehogy? – Hát nem azt kérdezte, lakom-e? – De hol, jóember? – Ja, hát miért nem ezt kérdezte? Jeruzsálemben, a főtértől balra, a második pálmafánál, a páros oldalon. – Mi az, hogy páros? – Tudja, hogy mi az, 4711? Na, az páratlan. Úgy hívják, hogy […]

Kanadai ismerőseim hónapokon keresztül kérdezték, hogy az a sok rossz kritika, amit az angol sajtóban olvasnak az otthoni kormányról, az otthon történtekről, miért nem viszi ki a magyarokat az utcára. Elvégre mindenki tiltakozik, az Európai Parlament, az Európa Tanács, az USA, de a magyarok a fülük botját sem mozdítják. Pedig az ő sorsuk, elsősorban őket érinti, ami otthon történik. Az egyik sorolta: megbántottak sok kis jövedelműt az egykulcsos adóval, aztán az orvosok, a pedagógusok, a rendőrök, a rokkantnyugdíjasok, az egészségügyi dolgozók, a munkanélküliek, a nyugdíjasok, a mezőgazdasági dolgozók és földművesek, a diákok, egyetemisták, a közmunkások, a segélyen élők – a […]